A megyei műszaki értelmiségi szolgáltató-központra a legbüszkébb
– A Kertészeti Egyetemen végzett élelmiszeripari mérnökként. Ez volt mindig is az álma?
– A sport mindig meghatározó volt az életemben, felmerült a lehetőség, hogy testnevelő tanár legyek. Ugyanakkor a kémiát is nagyon szerettem, így végül a tatai Eötvös Gimnázium kísérleti osztályába jelentkeztem, a biológia-kémia tagozatra, ahol olyan tanáraim voltak, mint Árendás Vera, Skoflek István és Körmendi Géza. Szakbiológus szerettem volna lenni, de a tizenkilencszeres túljelentkezés elbátortalanított, így inkább a KE-re jelentkeztem, majd később a Számviteli Főiskolát is elvégeztem. Pályakezdőként a Megyei Tanácson kezdtem élelmiszer higiénikusként. Sok hasznos dolgot tanultam itt, és széles ismeretségi körre tettem szert, aminek később hasznát vettem.
Takács Zsuzsanna
– Hogyan lett titkár egyszerre három szervezetben?
– A Magyar Élelmezéstudományi Egyesület tagjaként, majd megyei titkáraként aktív részvevője, szervezője voltam konferenciáknak, szakmai utaknak, és bekapcsolódtam a szakértői munkákba is. Amikor a MTESZ 1989-ben meghirdette a titkári állást, megpályáztam. A Megyei Mérnöki Kamarának 1996-tól, alapítása óta a titkára vagyok, a Megyei Építész Kamara pedig 2006-ban kért fel erre a feladatra. A három szervezet közös titkársága egy jól működő szimbiózis, amivel mindenki nyer szakmai és gazdasági szempontból is és az érdekérvényesítést illetően is.
– Mit szeretett a leginkább ebben a rendkívül összetett munkakörben, és mire a legbüszkébb?
– A három szervezet rengeteg féle szakterületéről kellett ismereteket szereznünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk, így kicsit mindenbe belekóstolhattunk. A gyors jogszabályváltozások, követése komoly kihívást jelent a szakma gyakorlóinak, így ezen a téren is igyekeztünk helytállni, a segítségükre lenni, képzésekkel, joganyagokkal stb. Különösen nagy gondot fordítottunk a panaszügyek kezelésére, hiszen egy etikai eljárás elindításától még nem épül fel a ház, előbb mindig a megegyezést szorgalmazzuk a felek között. Sokszínű, változatos munkát végezhettünk, így semmi sem vált unalmassá.
– A legbüszkébb arra vagyok, hogy a három szervet összehangolásával sikerült létrehoznunk a megyében egy műszaki értelmiségi szolgáltató-központot, ami mindenki számára nyitott. Nem csak a tagjainkat segítjük itt, hanem a lakosságnak, a vállalkozásoknak is tudunk olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek segítik őket a céljaik elérésében.
– Pici a csapatunk, a három szervezetnél mindössze hatan dolgozunk, és az adminisztratív, a közigazgatási feladatok mellett a szendvicsszállítástól az informatikusi teendőkön át a rendezvényszervezésig mindent mi csinálunk. Mindig azt, amire éppen szükség van.
– Nagyon jó a Csapat, mindenki magáénak érzi mindhárom szervezetet. Odafigyelünk egymásra, ismerjük egymás búját-baját és persze örömét – ettől aztán jobban is érezzük magunkat a munkahelyünkön. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert mindig támogató, inspiráló társadalmi vezetés volt mindkét kamarában és a MTESZ-ben is – fél szavakból megértettük egymást… Ezért szerettem mindig is itt dolgozni. Ha újra kezdhetném a pályámat, és ismét felkérnének, gondolkodás nélkül vállalnám.
– Visszavonulva a munkából mivel telnek majd a napjai?
– Fokozatos lesz ez a visszavonulás, a titkári feladatokról ugyan lemondok, de a MTESZ-nél még egy darabig maradok, segítek, hogy sikeresen tudjam átadni a feladataimat. A továbbiakban szeretnék több időt tölteni a családommal, főleg a két és féléves unokámmal. Remélhetőleg a sportra is több időm jut ezután. Mindig is szerettem mozogni, az általános iskolában tornász voltam, a gimnáziumban tájékozódási futó, télen síelek, korcsolyázok, és a biciklizést is nagyon kedvelem. Imádom a Balatont, és örömmel fordítom megnövekedett szabadidőmet az új hobbimra, a SUP-ra is. A munka és a sport szeretete tehát továbbra is megmarad, csak az arányok változnak a sport javára.
Cseh Teréz