A székesfehérváriak kedvence
Minka asszonynál minden kapható
Ki mondja, hogy csak az apróságok szeretnek játszani? A felnőttek kedvelt időtöltésének egyike is a JÁTÉK. Országszerte találhatunk olyan gyűjteményeket, amelyek régmúlt idők tárgyait sorakoztatják fel. Keszthelyen a Vidor Játékmúzeum kínál ilyen látnivalókat, a Bakonybéli Tájház magángyűjteménye főleg a kisautók szerelmeseit hívja nosztalgiázni. Az Óbudai Múzeum állandó játéktörténeti kiállítása a megszokott fiú-lány tematika helyett a város témakörre építve vonultatja föl a hazai polgári játékokat. Kecskeméten járva a 40 éves Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kínál különleges szórakozási, alkotási lehetőséget húsz nemzet hagyományos játékait felvonultatva. Salzburg, Prága is úticélunk lehet, ha európai kitekintésre vágyunk a témakörben. S az interneten követhető gyűjteményekről még nem is beszéltünk, példának okáért a képregényeket, társasjátékokat és a lemezjátékokat gyűjtő és bemutató Bonifác családi szerzemények tára.
A működtethető terepasztal
Moskovszky Éva és édesanyja, Moskovszkyné Auer Erzsébet gyűjteménye 1996-ban egy kiállítás formájában került Székesfehérvárra. Ejtsünk pár szót a gyűjtőkről! 70 évnyi türelmes munkájuknak köszönhető, hogy több száz baba és használati tárgyaik (porcelán, lakáskultúra, divatcikkek, ruházat…), s egyéb játékok kerültek a látószögükbe. Ezeket a darabokat nemcsak nagy szeretettel gondozták, de az volt az elképzelésük, hogy úgy mutatják be őket a nagyközönségnek, hogy egységes történetté szövik a róluk megtudott információkat. Dr. Moskovszky Éva (1925-2010) munkája és hobbija eggyé vált e szenvedély révén. A Pázmány Péter Tudományegyetem latin-történelem-régészet-művészettörténet tanulmányai jó alapot adtak ahhoz, hogy tudományos igénnyel foglalkozzon játéktörténettel, kiemelten a táblás játékok történetével, illetve „babaológiával”. A hazai múzeumok tematikus játékkiállításai az ő kezdeményezésére születtek meg, az ország egyik legnagyobb szakértőjeként tartották számon, de a „babaológia” világhírű kutatóival is állandó kapcsolatot tartott. Fontosnak érezte a gyűjtők és az érdeklődők szakmai összefogását babatörténeti előadások, babakonferenciák létrehívásával, a témakörben eligazító szakcikkek írásával. Sors és játék című könyve (2004) a társasjátékok, a dobókocka sok évezredes történetét tárgyalta.
A babák saját névvel rendelkeznek: Mimi, Brigitta, Georgina, Estella, Gizella, Szilvia, Leontine, Valentine és a többiek
Nemcsak a városvezetés pozitív hozzáállása, hanem egy elkötelezett múzeumi munkatárs, Illyés Endréné Ötvös Tünde főrestaurátor érdeme is az, hogy az 1996-os bemutatkozás után a Moskovszky-gyűjtemény végleg Fehérvárra került. 1998-ban már állandó helyszínen, a Szent István Király Múzeum egységeként működő Fehérvári Babamúzeumban tekinthették meg a játéktárat. A kiállítás népszerűségét látva 2012 májusában a székesfehérvári önkormányzat a történelmi belváros egyik legszebb épületébe, a Hiemer-Font-Caraffa épülettömbbe helyezte át az addigra már kb. 4000 darabot számláló mesevilágot. Az elrendezés alapötlete az volt, hogy az apró tárgyak sokasága enteriőr-együtteseket alkosson. Az 1700-as évek legkorábbi darabjaitól az 1930-as évek legújabb babái olyan szobabelsőkben kaptak elhelyezést, ahol korhű ruhákban, frizurákban pompázva kedvenc napi tevékenységük (varrás, zongorázás, társasjátékozás…) is követhető.
Konyhafőnök – 1900-as évek
A több mint hetven berendezett baba lakosztály a 18-19. századi életbe enged bepillantást. A belső terek kialakításakor nem valamiféle stílustörténeti egységre törekedtek, inkább a harmóniára, a szobák „történetmutatására”, ahol a játszás, a szerepjáték hangsúlya dominál. De láthatunk a babaszobákon túl polgári konyhát, szalont, hálószobát, és bekukkanthatunk akár Minka asszony szatócsboltjába, vagy egy templomtéri vásári kavalkádba.
Családi idill
A kiállítás egyik állomása a fehérvári babautca, ahol Székesfehérvár történelmi épületei elevenednek meg. A „babaváros” kicsinyített világa a fehérvári polgárok mindennapjait tükrözi vissza iskolába igyekvő gyerekekkel, parkban sétáló, vagy üzletekben válogató felnőttekkel. Még olyan ipartörténeti kuriózumra is ügyeltek a rendezők, mint a parkbeli Stollwerk csokoládéautomata (1910)! Jó, jó, de a fiúk mit nézegessenek egy ilyen kiállításon? – kérdezhetik a kötözködők. Nos, róluk sem feledkeztek el. Egy működtethető óriási terepasztal várja őket, ahol az 1901-ben készült nürnbergi óraműves mozdonyt el is indíthatják. A terepasztal központja egy vár rengeteg katonával és hatalmas fegyver arzenállal, de láthatnak itt tengeralattjárókat, hadihajókat is. A játéksarok figurái, társasjátékai, kaleidoszkópok, rajzolás pedig nemtől és kortól függetlenül mindenkinek remek szórakozást kínál.
Réber-gyűjtemény királylányokkal
Akik még további csodákra vágynak – s miért ne lennének ilyenek az ideérkezők -, azoknak a ház még egy különlegességet tartogat: a Réber László-gyűjteményt. Generációk nőttek föl Janikovszky Éva, Lázár Ervin mesekönyvein, melyeket ő illusztrált, de az ő rajzai kíséretében élvezhetjük az Örkény István-i egyperceseket, Murphy-törvénykönyvét és Gerald Durell, Kurt Vonnegut könyveit is. A tárlaton megjelennek még szuggesztív, csak pár vonallal kialakított rajzai, melyek a 20. századi magyar grafika műfajának kiemelkedő darabjai. Itt is foglalkozzunk a helytörténeti háttérrel! Réber munkáit először az 2005-ös Az Aranykor című csoportos kiállításon láthattuk Fehérváron. A művész lánya – Widengard Krisztina – ezt követően adott letétbe a Szent István Király Múzeumnak több mint 1300 grafikát. Az átvett művekből 2008-ban készült egy bemutató a Csók István Képtárban. A kiállítás népszerűsége már ekkor rávilágított, hogy érdemes a művész grafikai alkotásainak és könyvillusztrációinak állandó teret adni. Az első emeleti tárlatot könyvkiállítás, videó bemutató, a Szegény Dzsoni és Árnika élő társasjáték és ügyességi feladatok teszik interaktívvá.
Dr. Göde Andrea – Nagy Péter