A következetesség mindig meghozza az eredményt

– Mit jelent a pályafutásodban ez a díj?
– Rendkívül megtisztelő, hiszen ez volt az első, hogy valaki Magyarországon ilyet kapjon. Talán a 35 éves munkám elismerése van benne. Örömteli, hogy a magyar atlétikában figyelnek arra, hogy milyen műhelymunka folyik Tatabányán. Ezt értékelték, nagyon örültem neki.

– Mi az edzői hitvallásod?
– Én 35 éve megpróbálok következetes lenni a gyerekekkel és a szülőkkel is. Ez régen sokkal könnyebb volt, mert a szülők is így nevelték a gyerekeket. A következetesség úgy néz ki, hogy „a Zoli bácsi szigorú”. Olyan szabályokat tartatok be a gyerekekkel, amikhez én is tartom magamat. Így aztán megtanulnak engem, ismernek, és tudják azokat a játékszabályokat, amelyekkel egyébként ők is, és a szülői háttér is egyetért. Én ebben abszolút nem változtam, próbálok kőkemény lenni, a régi időkhöz ragaszkodni. De ilyen módon kiszámítható is vagyok: tudják, mit lehet, mit nem lehet. Ha verseny van, akkor nem megyünk buliba, én se megyek bálba.

– Nehezebb a mostani digitális korosztállyal, mint 20 évvel ezelőtt volt?
– Sokkal nehezebb. Elképesztő, milyen változáson mentek keresztül a gyerekek gondolkodásban, hozzáállásban, de az, aki tehetséges, most is ugyanúgy gondolkodik. Sokan kitűnő tanulók, és teljesen elhivatottan, a sportot nagyon-nagyon szeretve, elkötelezetten járnak hozzánk. Annak idején is voltak ilyenek, csak azokat a gyerekeket könnyebb volt megtartani, nem voltak megfertőzve a digitális világ ártalmaival. Többet olvastak, és szélesebb volt a látókörük.

– Most hányan sportolnak az atlétikai szakosztályban? 
– Közel 200 igazolt versenyzőnk van. Az úgynevezett „kölyök” atlétáktól, azaz U-9-es korosztálytól egészen a legidősebbekig. A veteránokat is természetesen ide veszem, mert ők is egy jelentős erőt képviselnek a saját korosztályukban.

– 35 éves pályafutásod alatt ez most mennyire tekinthető erős korosztálynak? 
– Az atlétika egy kicsit hullámzó sportág. Most kimenőben van egy 2000-2001-es korosztály, mely nagyon erős volt. Ők most továbbtanulnak, a 2001-esek most fognak főiskolára, egyetemre menni. A célunk az, hogy valahogy meg tudjuk tartani őket. A feljövő nemzedék képviselői az idei újonc és serdülő magyar fedett pályás bajnokságon 7 érmet szereztek. Ugyanolyan erős gárda nevelkedik a kezeink között, mint a már továbbtanulók voltak. 5 bajnoki címet, 2 ezüstöt, számtalan helyezést értek el, van tehát utánpótlás, van feladatunk bőven, és számos fiatal edző kolléga is visszajött a szakosztályhoz, akiket annak idején ez az idősebb edzői generáció nevelt fel, aztán elvégezve a Testnevelési Egyetemet, most pedig edzőként segítik a szakosztály munkáját.

– Kikre voltál igazán büszke a 35 év alatt?  
– Nagyon sokan voltak, senkit sem akarok külön kiemelni. Minden generációnak megvoltak a maga sikeremberei. Nemcsak a válogatott versenyzőinkre vagyok büszke, hanem azokra is, akik a hétköznapi életben egyetemet, főiskolát végeztek, és komoly beosztásban tudnak dolgozni.

– Az atlétikát is úgy érdemes csinálni, ha sikerélményt ad. Ez a versenyeket jelenti. Megvan-e ehhez a megfelelő háttér?
– Azt nem mondom, hogy nagyon jól el vagyunk eresztve, de az a létesítmény- és anyagi háttér, ami ma van az egyesületnél, alkalmas arra, hogy kimagasló munkát tudjanak végezni az edzők. Fő szponzorunk a Geotech Kft., Tatabánya városa és a Magyar Atlétikai Szövetség. Ez utóbbi a sportágfejlesztő támogatáson keresztül eredményesség alapján adja a hozzájárulást. A jelenlegi támogatás úgy gondolom, méltó az elért eredményekhez. Mi ezt jól beosztva, az elnökséggel együttműködve, úgy tudunk sáfárkodni, gazdálkodni, hogy minden hátteret meg tudjunk teremteni a versenyzőinknek a siker elérése érdekében. Remélem így lesz most is, mert azért rezeg a léc egy kicsit.  

– Meddig fogod csinálni? 
– Még nem szándékozom becsukni magam mögött a futófolyosó ajtaját, szerintem még 5-10 évig bírni fogom erővel. Ha nem megy úgy, ahogy szeretném, akkor biztos, hogy háttérbe fogok vonulni, de ez még a jövő zenéje!

Veér Károly