A solymászat, ezerszáz éve, már az őshazában sem csak vadászati mód volt, hanem szakrális jelentőséggel is bírt, hiszen a honalapító Árpád-dinasztia önmagát a szent sólyomtól, a turultól eredezteti. Ebben az értelemben is a történelmi hagyományunk része, hivatalosan bejegyzett hungarikum a solymászat.
Körbenéztem a hatalmas csarnokban: kisgyerektől hetvenévesig egyaránt vonzott érdeklődőt az izgalmas bemutató. Két hím madár, a hat éves Teo és a másfél éves Luke repült Győrffy-Villám Zsombor és segítőtársa között, szabadon a csarnokban. Előfordult, hogy Teo előbb megpihent a magasban, az emeleti védőkorláton, körbenézett, de aztán a füttyjelre azonnal szárnyalt a gazdájához.
Három bátor, jelentkező kisgyerek saját maga is kipróbálhatta mindezt: felvették a hagyományos solymászkesztyűt, és szüleik, testvéreik, ismerőseik lelkes ovációja közepette fogadták, jutalmazták a magasból, lelkesen érkező Teót. A bemutatót követően, a színpad sarkában többen vállalkoztak arra, hogy kesztyűt öltsenek, és személyesen is megismerkedjenek a madarakkal – gyereksor végére, bevallom, jómagam is beálltam. Élmény volt testközelben figyelni a méltóságteljes, öntudatos madarakat. (Akik egyébként nem igazán szeretik, ha idegen simogatja őket, és azt is tiszteletben kell tartanunk, hogy szinte saját territóriumuknak tekintik a program során a pihenőhelyükül szolgáló asztalt is.)
Mint Győrffy-Villám Zsombor kérdésemre elmondta, a sólymot arra tanítják be, hogy a solymász ellenőrzése alatt, fegyelmezetten vadásszon. Ennek az alapfeltétele a szakmai tanfolyamok sikeres elvégzése, szigorú vadász-, illetve solymászvizsgákat kell letenniük. A zsákmányból – a fácánból vagy nyúlból – maximum egy falatot kaphat, mert az az emberé, jár neki viszont mindig a jutalomfalat. A jó bánásmód megtanítja a madarakat arra, hogy érdemes együttműködni azzal az emberrel, aki foglalkozik velük. Nekik ez az ember a jólétet, a biztonságot, a „barátságot” jelenti, és ezért ragaszkodnak hozzá. Érdeklődésemre hangsúlyozta azt is: gondosan kiválasztották, majd hosszú időn át tanították a madarakat, gyakorlatilag fióka koruk óta viszik őket bemutatóra, például a szigligeti és a sümegi várjátékokra. Megszokták tehát a tömeget, és a villódzó technikai berendezéseket is, s valóban nyugodtak voltak végig.
Remek ötletnek bizonyult meghívni Győrffy-Villám Zsombort és ragadozó madarait a nemesvámosi fesztiválra. Hiteles, kiváló szakemberként beszélt a természetről, a madarak és az ember kapcsolatáról. A családi tradíciót folytatva, ez a szenvedélye. Az életének meghatározó része e történelmi hagyomány ápolása, a szemléletformálás. Sokan tudják azt is róla (nem véletlen, hogy szakavatottan utalt történelmi összefüggésekre is): főállásban régész, muzeológus a Janus Pannonius Múzeumban.
Cs. B.