Komárom az év települése, vezetõje az év polgármestere és övék az év tortája is
A „komáromi polgár”, a közösség áll
a sikerek mögött
– Mitõl lesz tehát valaki Az év polgármestere? Van valami titkos „recept”?
– Igen, van: a közösség. A komáromiak tudják, mit jelent egy közösség tagjának lenni, mit takar az összefogás, az összetartozás. A komáromi polgár – amit Jókai több mûvében, köztük az Aranyemberben is megörökített – mindig is egy megtisztelõ cím volt, ahogy ma is az. Sok olyan lokálpatrióta él itt, akiket magam is úgy szoktam bemutatni egy-egy rendezvényen, hogy õ az igazi komáromi polgár. Mert mindig is büszkeség volt komárominak lenni, mert ez a kifejezés a szinonimája az összefogásnak, az összetartozásnak.
– Az összefogás, az összetartozás egyfajta történelmi adottsága a Duna két partján fekvõ Komáromnak. Hogyan nyilvánulnak meg ezek a mindennapokban?
– Néhány hete emlékeztünk a két városrész – Észak- és Dél-Komárom – 80 évvel ezelõtti egyesítésére, kiváló példája egy-egy ilyen alkalom az összetartozás kifejezésének. Komárom történelmében – a római kortól napjainkig – könnyû párhuzamokat lelnünk, ahol a közösségi összefogás, az összetartozás megnyilvánult. Sok olyan idõszakot találunk, amikor az itt élõk nehéz helyzetben, sõt nagy bajban voltak, és olyan szakaszokat is találunk, amikor épp prosperált, elõrement, gyarapodott a város. A komáromiak az ilyen helyzetekben rendre erõs közösségükrõl tettek tanúbizonyságot, mint ahogy tették ezt, több alkalommal napjainkban is. Polgármesterként elsõ kézbõl is megtapasztalhattam mindezt, például 2012-ben, amikor a térség egyik legnagyobb gazdasági vállalkozása ment csõdbe – rossz gazdasági döntései miatt –, és ez magával húzta városunkat is. Sikerült azonban felállnunk – a komáromiak összefogásának köszönhetõen –, és eljutnunk oda, hogy ma már Európa egyik legdinamikusabban fejlõdõ kisvárosa vagyunk, jelen idõszakban közel 80 milliárd forint forrás érkezik városunkba.
– Ugyanilyen közösségépítõ volt a legutóbbi dunai árvíz. Fizikai valónkat, értékeinket veszélyeztette a Duna. Az egész város megmozdult, mindenki segíteni próbált, és együtt ismét egy katartikus élményt éltünk át, a közösségi összefogás erejébõl ismét pozitív tapasztalatokkal gyarapodtunk.
– A most zajló beruházások, felújítások – erõdprogram, új Duna-híd – ugyanezt az összetartozást szimbolizálják. Az új átkelõre nagy szükség van a gazdasági kapcsolatok élénkítése miatt is, hiszen 100 kilométeres körzetben nincs olyan híd, ahol a nagyméretû teherautók, kamionok is áthaladhatnának a folyón. Az új dunai átkelõ erõs kapocsként köti majd össze a két városrészt. Próbálunk minden lehetõséget megragadni az együttmûködésre, példát mutatni arra, hogyan tud egy európai kisváros két országban, de mégis egyként élni, összetartani. Összehangoljuk a településfejlesztési koncepcióinkat, terveinket, közös kulturális programjaink vannak, Észak- és Dél-Komárom városvezetése pedig rendszeresen találkozik, és ma már nem csak a szimbolikus – ünnepekhez kötõdõ – idõszakban. A napokban épp közös sajtótájékoztatót tartottunk arról, hogyan fejlesztjük és hangoljuk össze közösségi közlekedésünket.
– Milyen tehát a jó polgármester az ön olvasatában?
– Ehhez a szakmához, a városvezetéshez rengeteg tapasztalat szükséges. Jómagam 1990 óta a képviselõtestület tagja vagyok. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy az ember szolgálatnak tekintse a feladatát, azt, amivel az emberek és a Jó Isten megbízták. A közösség képviselete, szolgálata – ahogy én látom -, úgy tud hiteles lenni, ha az egy állandó, személyes, kölcsönös kapcsolaton alapul. Ott kell lenni az emberek között, és õszintének kell lenni velük.
– Sikerült meghonosítanunk és valamikor 2012-2013 óta rendszeresítenünk az úgynevezett lakossági bejárásokat, melyeken évrõl évre több ezren vesznek részt. Az ilyen alkalmakkor egy-egy városrész életébe, mindennapjaiba, problémáiba nyerünk közvetlen bepillantást. A kollégáimmal – mûszaki osztály, Városgazda Kft., közterület-felügyelet –jó elõre meghirdetett idõpontban kimegyünk az adott területre, hogy személyesen találkozzunk az ott élõkkel, akik, ha kell, az adott terepen tudják fizikai valójukban megmutatni a problémáikat. Ezek a találkozók nagyon népszerûek a lakók körében. Ott a helyszínen, õszinte hangvételben tudjuk átbeszélni közös ügyeinket. Ez a közösség szolgálatának egy jól bevált módszere nálunk. Talán ebbõl is adódik, hogy Komáromban bárhová is megyek, otthon vagyok, mert a mi otthonunk Komárom!
-réz
Dr. Molnár Attila és Keszegh Béla