A II. Magyar Királyi Hadsereget a legnagyobb veszteség érte, több, mint százezer katona esett el a doni, urivi csatákban. A nagyszabású offenzivát a magyar védvonalak ellen a Vörös Hadsereg indította el 1943 január 12-én.
A tatai megemlékezésre a Honvéd Bajtársi Klub, a Magyar Honvédség(MH) Klapka György I. Páncélosdandár, valamint Tata önkormányzatának közös szervezésében került sor. Az emlékező ünnepségen beszédet mondott Forgó Pál ny. alezredes. Koszorúkat helyezett el: Michl József Tata polgármestere, Kwittung Dániel és dr. Szerencsi Richárd alpolgármesterek, dr. Horváth József jegyző, Gaspor Tibor ezredes a MH. Klapka György I. Páncélosdandár Dandárparancsnok helyettese, Kiss Tamás a TIB tatai elnöke, Illés Dániel a Tatai Református Gimnázium(TRG) igazgatója, a Honvéd Bajtársi Klub és képviselője Sárközi József ny. ezredes.
Verset mondott Varga Gergely a TRG diákja, a doni-urivi hősökért és áldozatokért Roboz Péter százados, református tábori lelkész mondott imát. A megemlékezés a Szózat, a Magyar takarodó hangjaival és közös gyertyagyújtással ért véget.
A tatai Rozs Magdolna is mécset gyújtott édesapjára, Rozs Jánosra emlékezve, aki akkor még csak 3 éves kislány volt. Emlékfoszlányai vannak csupán arról, hogy édesapját kisérték ki a tóvárosi vasútállomásra, amely szerelvény végcélja a doni hadszintér volt. Édesapját akkor és ott Tatán látták utoljára.
Néhány új név a tatai születésű hős katonák közül: Klausz János, Blaskó József, Nagy Kálmán, Kárpáti Henrik és azoknak a tatai születésű katonáknak a névsora, akik még hiányoznak az emlékműről: Nobel László,Goldstein Mihály, Ganz György, Fischer Kálmán, és még sokan mások.
KTJ