Görgényi Istvánt a mûvészettörténet 2006-ig helyi festõként tartotta számon, aki a Tatabányáról készített akvarelleket, a bányászokról, a bányáról meg tus- és szénrajzokat. Egy tatai vállalkozó, Rigó Erik hozzájutott a teljes Görgényi-hagyatékhoz, és kiderült, hogy a festõnek volt egy másik, egy párhuzamos élete.
Görgényi István a forradalom leverése után titokban készítette több száz mûvét 56-os emlékei alapján. A képek teljes titokban készültek, és elkészültük után a ház pincéjében rögtön elrejtette azokat. A titkosság oka érthetõ, hiszen a festõre és családjára súlyos retorziók vártak volna, ha fény derül „„ellenforradalmi, reakciós” tevékenységére.
– Görgényi mûvészetét áthatotta mindaz, amit mesterétõl, Rudnay Gyulától tanult. Mély tónusú, szenvedélyes megfogalmazású festményeit felfoghatjuk akár a romantika, a nemzeti realizmus folytatásaként is. Ha elõképeket kívánunk még kiemelni, elsõsorban Munkácsy, Goya, némely portréját tekintve Rembrandt neve említendõ – mondta a festõrõl P. Tóth Enikõ mûvészettörténész.
A Gyász címû festményre – mely jelenleg Kisigmándon, az Eurotrade Galériában látható – november 30-ig lehet licitálni ITT.