Berhidai Kertbarát Kör kiállítása minden évben osztatlan sikert arat
– Miben különbözik az idei kiállítás a korábbiaktól?
– Nagy kihívás volt – fõleg az elõzõ évek igencsak jól sikerült kompozíciói, tematikái után – összeállítani az aktuális kiállítási anyagot. Március-áprilisban még kemény fagy volt, utána jött a hõség, majd, hogy teljes legyen a pusztítás, esõ és esõ és esõ, elrohadt szinte minden, végül augusztusban újabb hõség, ráadásként pedig a poloskák. A végeredmény: kicsi, halovány, beteg zöldségek, gyümölcsök tömkelege. Na, ebbõl kellett nekünk „várat” építeni. Ha így nézzük, nem is sikerült rosszul, úgy gondolom. Ötletes szigetek, kompozíciók születtek, inycsiklandó savanyúságok, befõttek, lekvárok és egyéb különlegességek – mint például a virágfröccs – sorakoznak a polcokon. Büszke vagyok a csapatra, még ilyen nehéz körülmények között is képes volt helytállni.
– Minden évben sok szép, zömében újrahasznosított hulladékból készült ajándék sorakozik a polcokon. Ezek milyen céllal készültek?
– Egyrészt szeretnénk megmutatni, milyen egyszerûen készíthetünk a háztartási hulladékainkból szép, esztétikus tárgyakat az otthonainkba, ezzel is kímélve környezetünket, másrészt ezek apró figyelmességek azoknak, akik támogatják közösségünk munkáját. A tagjaink által készített tárgyak között születnek értékesebb, szebb alkotások, és kisebb, jelképes használati tárgyak is. Azt, hogy a támogatónkat melyikkel lepjük meg, és hogy ebbõl vita ne legyen, egy játékkal döntjük el. Kis papírra színes pontokat rajzoltunk, és a tárgyakat ezeknek megfelelõ színcsoportokba rendeztük. Így, ki, milyen színt húz, abból a csoportból választhat. A szakmai irányítást, az ötleteket igyekszem ehhez megadni, hiszen nekem a munkám, a megélhetésem része mind a virág, a virágkötészet, mind az ajándéktárgyak készítése. Az emberek nagyon szeretik ezeket, a hulladékokból, vagy szárazvirágokból, növényekbõl készített, újragondolt tárgyakat.
– Idén megkapta a Berhidáért kitüntetést. Mit adott önnek ez a társadalmi elismerés?
– Zokogtam, õszintén megérintett, és nagyon örültem neki. Egy ilyen pillanat erõt ad, visszaigazolja az embert, hogy jó úton halad, hogy van értelme annak, amit csinál. Öt éve vezetem ezt a kis csapatot, elõtte pedig már tíz éve segítettem az elõdöm munkáját. Ennyi év sok csodás, és sok nehéz pillanatot hoz. Van úgy, hogy lemerülnek az „akkumulátoraim”, de amikor egy ilyen töltést kap az ember, az bizony hosszú idõre biztosítja az energiát, a folytatást. Szeretem ezt a közösséget, és bízom benne, hogy sokat adhatunk még egymásnak.
-réz
