A hatalmas közösségi sátorban Pfiszterer Zsuzsanna magyar és német nyelven köszöntötte a megjelenteket – köztük Czunyiné Bertalan Judit országgyûlési képviselõt, Igó István helyi településvezetõt, valamint a környék megjelent polgármestereit, majd ismertette a falu és a kegyhely történetét: a Vértessomló melletti erdõ szélén 1736 elõtt kis kápolna állott, melynek szomszédságában remete lakott. 1736-ban Esterházy József a düledezõ kápolnát megnagyobbíttatta, szentéllyel látta el, s még abban az esztendõben Fahrer Krisztina polgárasszony megfesttette a bécsi kapucinusok templomában lévõ, Kisdedét tejével tápláló Szûzanya kegyképének másolatát. Ezt az eredetihez érintette, s az óvári (Mosonmagyaróvár) kapucinusoknak ajándékozta. Innen hozta magával a képet András páter a vértessomlói remeteségébe, s a hagyomány szerint a Boldogságos Szûz itt valóban sok bajbajutott ember fohászát meghallgatta. A község ez alapján vált búcsújáró hellyé, ahova különösen Sarlós Boldogasszony napján zarándokolnak, ahogyan tették ezt július második vasárnapján is.
Spányi Antal megyéspüspök az ünnepi szentmisén elsõsorban azon családokért mondott imát, akik gyermekáldásra várnak, vagy gyermek születésére készülnek, és megáldotta õket a gyermeket hordozó Szûz Mária közbenjárását kérve. A búcsú keretében helyezték el a templomban azokat a hálaszíveket, amelyeket a közbenjárásra született gyermekek szülei kérésére készíttetett az egyházmegye, a gyermekek nevével és születési dátumával.
A szentmisét litánia követte, majd Batin Péter tartott vetítettképes élménybeszámolót legutóbbi zarándokútjáról. A császári Puskás Antallal indultak Mariazellbõl március 4-én, hogy mintegy két és fél hónapos gyaloglást követõen, közel 1500 kilométert megtéve, május 17-én érkezzenek a csíksomlyói búcsúba. Puskás Antal teljesítményének értékét külön emelte, hogy látássérültként vett részt a túrán.
A Sarlós Boldogasszony-napi búcsút az Albert Schweitzer kórus és zenekar koncertje zárta Vértessomlón.