Madarat lehetett fogatni a résztvevõkkel…
A Dinnyési Templomkert Hagyományõrzõ Turisztikai Központnál volt a gyülekezõ, regisztráció, eligazítás. Tóth István polgármester és György László (Velencei-tavi Életmód Klub) köszöntõje után a természetvédõk csapata tette különlegessé az indulást. Fenyvesi László természetvédelmi felügyelõ a Madárdal tanösvény növény- és madárvilágáról beszélt, majd a tájékoztató után kis fiókákat osztottak ki a vállalkozó szellemû gyerekek közt, hogy kicsit megcsodálva õket, egyszerre röptessék fel õket. Ezek után nem csoda, ha mindenkivel madarat lehetett fogatni! – olyan jó hangulat kerekedett a párás-borongós idõ ellenére.
A gyors, közepes, lassú tempóban haladók alkotta csoportok kb. 15 km-t gyalogoltak a tanösvény két útvonalát – a Szikes és a Müller István-i túrát – összevonva: Dinnyésrõl az elzamajori Pelikán-ház Erdei Iskoláig tartott az út, majd a Velencei-tó és környéke vízimadár világa következett. A korábbi esõ miatt felázott talaj miatt módosították a szervezõk az útvonalat, így sokszor tényleg arra jártunk, ahol csak a madarak, illetve az elõttünk utat vágó, nádkötegbõl átkelõket építõ természetvédõk.
Haladtunk nádfalas partszakaszon, átvágtunk csöppnyi kis szigeten, utat és bozontot törtünk zsombékos területeken. A csörtetések miatt nem igazán láttunk, inkább csak hallottunk madárdalt. Néha kellett a férfiúi támasz az átkelésekhez, máskor, míg a hölgyek könnyedén szökelltek át a nádköteg hídon, az erõsebb nem tagjai belesüllyedtek az ingoványba. Néha felbukkant mellettünk a Dinnyés-Kajtori-csatorna, mely a tó vízének levezetésére hivatott, majd megint a vadregényes bozótharcosok világát éltük. Átkeltünk szikesen, vasúti sínen, pallón, pocsolyán és hídon – újraértelmeztük a kalandtúra fogalmát.
Végül mindenki célba ért a szintidõt teljesítve, épségben, többnyire kissé vizesen-sárosan-bogáncsosan. Az Útépszerv Kft. gondoskodott a vendéglátásunkról – mindenkinek jól estek a gyümölcsök és italok!
Dr. Göde Andrea