20 év közlekedésfejlesztés – 20 éves a Partner Mérnöki Iroda Kft.

– Közlekedésfejlesztés-tervezés magánvállalkozásként? Honnan jött ez a gondolat?
KLE: – Közlekedésépítõ mérnök vagyok. 1997-ben úgy gondoltam, hogy a húszévnyi szakmai elõéletem feljogosít arra, hogy létrehozzam a saját családi vállalkozásom. Már 1982-tõl belekóstoltam ebbe a világba, mellékállásban negyedmagammal egy önálló gazdasági munkaközösségben dolgoztunk. Alapvetõen a közútkezelõnél – annak különféle szervezeteinél – voltam státuszban, melyet aztán 1991-tõl közúti igazgatóként vezethettem is.
– A Partner Mérnöki Iroda Kft.-ben Miklós volt az elsõ alkalmazottam, már a kezdetektõl együtt indultunk. Az elsõ év végére már négyen voltunk – Musitz Róbert és Barabás Zsolt is csatlakozott hozzánk -, 2008-ra pedig már tizenötre nõtt a létszámunk. A válság hatására csökkentek a megrendeléseink, ezért alkalmazkodnunk kellett az új helyzethez. Ma tizenegyen alkotunk egy remek csapatot.
– Kik a vevõik, és milyen jellegû feladatokat látnak el?
KLE: – Az alaptevékenységünk, a munkánk gerince a közlekedésépítés. Döntõen tervezés, szakértés, mûszaki ellenõrzés a feladatunk, de húsz év alatt készítettünk már számos települési, megyei és regionális szintû rendezési tervet is.
– Két évtized alatt – utána számoltam – összesen 1421 munkát vállaltunk, és végeztünk el. Ez átlagosan évente 68, rendszerint meglehetõsen komplex feladatot jelent. Ezek 40%-a állami, 50%-a önkormányzati, 10%-a pedig vállalati megbízás volt.

– Tíz évvel ezelõtt számos nagyszabású tervrõl beszélgettünk. Hol tartanak, megvalósultak ezek?
KLE: – Valóban voltak ilyen, a megyénket érintõ közlekedésfejlesztési feladataink, illetve közlekedési folyosó fejlesztéssel kapcsolatos munkáink. Ezek egyike a Komárom nyugati oldalán létesítendõ új Duna-híd, melynek munkálataiban részt vettünk több döntés-elõkészítõ tanulmánnyal. Ez a projekt már elindult, a kivitelezõ megkezdhette a munkát.
– A másik – szintén a megvalósítás stádiumában lévõ – egykori tervezési munkánk az úgynevezett 5/C „hiányzó kapocs”, a Gdansk-Ploèe közötti közlekedési folyosó magyarországi része. Ezt annak idején regionális közlekedésfejlesztési ügyként tanulmányoztuk. Azóta döntés született arról, hogy ezen a szakaszon gyorsút készül, ennek tervezése már megkezdõdött, és vélhetõen 2023 környékére meg is épülhet az Esztergom-M1-es kapcsolat.

– Húsz év közlekedésfejlesztési munkáit szinte lehetetlen egy ilyen írásban összefoglalni, de mégis emeljünk ki közülük néhányat, amire a legbüszkébbek, vagy ami a legkedvesebb a szívüknek!
JMZS: – Valóban rengetem elvégzett munka áll mögöttünk, bármerre is indulunk, félórán-órán belül olyan úton haladunk, aminek a tervezésében valamilyen módon részt vállaltunk. Ha a legnagyobb projektjeinkrõl kell beszélnem, akkor itt is érdemes tíz évvel ezelõtt kezdeni a visszatekintést, hiszen akkor készült el a 10-es számú fõút Dorog átkelési szakasza. Ugyancsak szép munka volt a 813-as fõút – ma Gyõr keleti elkerülõ néven ismert – M1-Audi gyár közötti szakasza, melynek három ütemébõl az elsõt volt szerencsénk tervezni. Budapesten, a X. kerület Kozma utcai új köztemetõ bejáratánál lévõ körforgalom és az ahhoz kapcsolódó közlekedési építmények nívódíjas terveire ugyancsak büszkék vagyunk, mint ahogy az Északi-középhegységben, Ózd környékén haladó 23-as, 25-ös fõút közelmúltban készített tanulmánytervére is.
– Az egész ország területén dolgoztunk már, Békésben épp úgy, mint Zalában. Sok munkánk volt a környezõ településeken. Komplett önkormányzati útépítési programokat készítettünk például Ácson, ahol több mint 50, vagy Esztergomban, ahol 100-nál is több földutat terveztünk át szilárd burkolatú utcává, de ugyan így említhetném Kisbért is, ahol számos tervezési feladatot oldottunk meg sikeresen.
KLE: – Mindenképpen kiemelném még a nagyobb munkáink között – ezt éppen Miklós tervezte – a fertõdi Eszterházy kastély fõbejárata elõtti átkelési szakaszt és annak térségét – itt éppen most kezdõdnek meg a kivitelezési munkák.
– Büszkék vagyunk még arra a tesztpályára is, amelyet a Continentalnak terveztünk Gyulafirátóton, illetve még ennél is komolyabb kihívás volt a zalaegerszegi vezetõ nélküli gépjármûvek tesztelésére létesítendõ komplexum, melynek koncepcióterveit mi készítettük. A koncepció kialakítása egy ilyen jellegû objektum esetében kifejezetten figyelemre méltó, embert próbáló, szép szakmai kihívás volt. Sajnos a továbbtervezés lehetõségét már nem mi nyertük el, egy angol-magyar konzorcium vihette tovább a munkát. Ennek ellenére nagy szakmai büszkeséggel gondolunk vissza erre a projektünkre.
JMZS: – Bár a legnagyobb megbízásainkat szedtük csokorba, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a munkánk zömét a különféle – állami és önkormányzati – útfelújítások adják. Ezek közül talán a régiónkat érintõ Tatabánya-Székesfehérvár útszakaszt emelném ki, melynek terveit társaságunk készítette.
– Végül, a feladatainkat említve szót kell ejtenünk a különféle kereskedelmi egységekhez, ipari övezetekbe beköltözõ vállalkozásokhoz tartozó mélyépítési terveinkrõl is. Ezek száma is jelentõs a húsz év alatt.
KLE: – A számok jól példázzák, hogy mi okozza a nehézséget: ha megbecsüljük, hogy a húsz év alatt összegezve körülbelül milyen hosszú útszakaszt terveztünk, akkor érzéseim szerint valahol az 5000 kilométer környékén járunk. Gyakorlatilag nem tudunk úgy közlekedni az országban, hogy ne a „saját” útjainkon járjunk.

– Pedig még a kerékpárutakról sem beszéltünk, holott ezen a téren is szép referenciákkal rendelkeznek. Elkészült például az Által-ér-völgyi kerékpárút Tata-Tatabánya között. Milyen érzés ezen tervezõként kerekezni?
JMZS: – Azt nem tudom, mert én csak futni szoktam rajta, de jó érzés olyan úton haladni, amiben a mi munkánk is benne van. Nagy örömünkre hamarosan egy újabb 20 kilométeres szakasszal fog bõvülni ez a kerékpárút Oroszlányig, ennek a tervezését mi végeztük, jelenleg folyik a kivitelezés elõkészítése.
– Ugyancsak sokféle – tanulmány-, engedélyezési, kivitelezési – tervet készítettünk már az EUROVELO6 Duna-menti kerékpárút Komárom-Esztergom megyei szakaszaihoz. Most éppen az EUROVELO Szentendre-Budakalász és a Dunaalmás-Süttõ (Dunaalmás és Neszmély közigazgatási területe) közötti szakaszok tervein dolgozunk.
– De készítettünk már kerékpárforgalmi létesítményterveket Budapesten a BKK-nak is, úgyhogy ezen a téren valóban sok szép munkát tudunk felmutatni.

– A fõtevékenységük mellett más módon is aktív szerepet vállalnak a közlekedésfejlesztés-tervezésben. Melyek ezek a területek?
KLE: – Semmiképpen sem mennék el szó nélkül az értékelemzések mellett. Az Európai Unióban, az Egyesült Államokban már régóta széles körûen használt módszer, ma már idehaza is kezd – legalábbis a nagyobb út- és vasútépítési projekteknél – megjelenni. A tevékenység lényege, hogy a folyamat egészét áttekintve, új nézõpontokat, felvetéseket, javaslatokat ad az értékelemzõ, melynek eredményeként egy jobb hatásfokú, magasabb minõségû terv születhet, és nem utolsó sorban jelentõs költségmegtakarítást érhetnek el. Ez egy rendkívül izgalmas terület, mely például olyan kérdéseket tesz fel a projekt egyes elemeire vonatkozóan, hogy tényleg kell-e az az adott cél eléréséhez, vagy esetleg helyettesíthetõ-e valamilyen – mondjuk költséghatékonyabb – módon, vagy esetleg akár el is hagyható részét képezi a tervnek. Érdekes, színes, és rendkívül hasznos munka, meggyõzõdésem, hogy a teljes folyamatba célszerû lenne beépíteni, már a tanulmánytervek készítésekor, majd késõbb is, az engedélyezési és a kivitelezési tervek születésekor.
JMZS: – Az értékelemzés mellett szakértõi tevékenységet is folytatunk, rendelkezünk az ehhez szükséges jogosultságokkal. Ennek a területnek az egyik kiemelt jelentõségû szelete a közúti biztonsági auditori tevékenységünk, ami nem más, mint egy közlekedésbiztonsági felülvizsgálata az egyes terveknek, illetve a már elkészült létesítményeknek. Léteznek ugyanis olyan tervek, melyek minden tekintetben megfelelnek az aktuális jogszabályi elvárásoknak, mégis balesetveszélyes elemeket tartalmaznak. Az ilyen útszakaszokat próbáljuk felderíteni, és azokat úgy alakítani, hogy bizonyos mértékben a vezetõk hibáit is képesek legyünk ellensúlyozni. Ez a tevékenység nagymértékben képes hozzájárulni a balesetek megelõzéséhez, illetve azok számának csökkentéséhez. Ezt felismerve azt látjuk, hogy a jogszabályokban is egyre gyakrabban szerepelnek ilyen jellegû elõírások, legalábbis a nagyobb projekteknél.

– A Komárom-Esztergom megyei Mérnöki Kamara alapítója, elnökeként hogyan sikerült kamatoztatnia több évtizedes tapasztalatait? Tudtak eredményeket elérni az érdekképviseleti munkában?
KLE: – Gyakorlatilag az indulása óta, immáron 21 éve vezetem a szervezetet. Ez idõ alatt a mérnöki hivatásgyakorlásnak a jogosultsági rendszere finomodott. Ebben a munkában, a jogszabály-alkotási folyamatban tudtunk aktívan részt venni. A jövõt illetõen bízom abban, hogy a tervellenõrzés intézménye vissza fog kerülni a tervezési folyamatokba, illetve, hogy a beruházás lebonyolítói tevékenység, a beruházások mûszaki menedzselése terén sikerül majd elõrelépni.
– A kamarával – függetlenül az én posztomtól – aktív a kapcsolatunk, a kollégáink – a törvényi elõírásoknak megfelelõen – tagjai a szervezetnek, Miklós pedig a Felügyelõ Bizottság munkájában is szerepet vállal. Kollégáink részt vesznek a kötelezõ kamarai képzéseken, de emellett irodánk támogatja a munkatársainkat a tanulásban, a másod-, vagy akár a harmaddiploma megszerzésében is.

– Ha már a képzésrõl esett szó, hogyan tudnak kapcsolódni a mindenkori mérnökképzéshez, illetve milyen lehetõségeik vannak a szakember-utánpótlásra?
KLE: – A Budapesti Mûszaki Egyetem, a Széchenyi Egyetem rendszeresen megkeresi cégünket azzal, hogy adjunk diplomamunka-témát, vagy vállaljunk egy-egy diplomamunka kapcsán konzulensi feladatokat, emellett rendszerint hallgatókat is fogadunk nyári gyakorlatra. Egyrészt szívesen kamatoztatjuk azt az értékes tudást, amit itt, a mérnökcsapatunkban felhalmoztunk, másrészt nekünk is érdekünk hogy segítsük a fiatal mérnökhallgatókat, hiszen alkalomadtán közülük kerülnek ki újabb munkatársaink. Mindig pártoltuk a tanulást, számos kollégát mi taníttatunk ki, akik a mesterképzést, vagy épp a szakmérnöki képesítést szerezték meg nálunk töltött éveik alatt, sõt olyan is akad közöttük, aki egyetemistaként került ide, és aztán itt is maradt.
– A mérnökképzést ahol csak lehet, segíteni kell. A mi irodánk – a maga stabil, állandó létszámú, összeszokott szakembergárdájával – egy értékes szakmai mûhely, itt mindig van mit ellesi, megtanulni. Ez oly annyira igaz, hogy míg egykoron én oktattam fiatal kollégáimat, ma már én tanulok tõlük. Sokféle, különbözõ habitusú ember dolgozik itt, ami óriási pluszt jelent egy-egy olyan nagy projekt esetén, mint például az említett zalaegerszegi tesztpálya. Ahány féle ember, annyiféle szemlélet, annyiféle megvilágításban képes vizsgálni az adott feladatot. Ez az érdemi különbség egy közepes és egy egyszemélyes vállalkozás között.
JMZS: – Jelentõs többletet tesz hozzá a munkánkhoz az is, hogy nagyszámú alvállalkozóval dolgozunk együtt. Minden munkánkra átlagosan 3-4 alvállalkozó jut, ez azt jelenti, hogy a húsz év alatt mintegy 5000 alvállalkozói közremûködést vettünk igénybe. Persze ennél kevesebb azoknak a száma, akikkel együttmûködünk, hiszen egy-egy partnerünk több munkánkban is érintett.
KLE: – Mindehhez elengedhetetlen a precíz, naprakész nyilvántartás, a pontos adminisztráció. Erre különösen büszke vagyok. Mi nem használunk nagynevû vállalatirányítási rendszereket, mégis sikerült olyan nyilvántartást kialakítanunk, ami naprakésszé teszi a társaságunkat. Bármikor – akár évekre visszamenõleg – képesek vagyunk megtalálni az anyagainkat, az éppen szükséges információt. Olyan a rendszerünk, amit valószínûleg nálunk jóval nagyobb cégek is megirigyelnének.

– Ez gondolom a kettõs ügyvezetést is jelentõsen megkönnyíti. Jakabházy úr mikor kapcsolódott be a cégvezetésbe?
KLE: – Ez év elejétõl ügyvezetõ igazgatója a társaságnak. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje lassan átadni a stafétát, és Miklóst – aki ugyan az elejétõl kezdve végig itt volt velem, ismeri a munkáinkat, a folyamatainkat – mélyebben is bevonni a cégvezetõi feladatokba. 2018 februárjában elérem a nyugdíjkorhatárt, úgy tervezem, hogy onnantól – legalábbis, ami az ügyvezetést illeti – visszavonulok.

– Ön tehát a jövõ letéteményese. Mit gondol, merre tart a szakma, milyen feladatok várnak önökre a következõ években, évtizedekben?
JMZS: – Amíg a közlekedés a földön, utakon zajlik, nincs okunk az aggodalomra. Munkánk egészen biztosan lesz, hiszen az útfelújítás, az útépítés egy soha véget nem érõ folyamat. Az persze már más kérdés, hogy az ehhez szükséges forrásokat a mindenkori politika, az aktuális kormányzat majd hogyan tudja elõteremteni. Egy biztos, 2019-ig – úgy tûnik – bõven lesz feladatunk, így bizakodva nézünk a jövõ elé.
Cseh Teréz