Újra régi szépségében pompázik a Népház kertje
Bilicsi Tivadar örökzöld operettjének refrénje jut eszembe önkéntelenül, amikor itt a Ligetben körbe sétálok: Ujjé a ligetben nagyszerû, ujjé a ligetben jó! Igen, most már velem együtt minden idelátogató bátran kijelentheti, hogy jó és nagyszerû a Ligetben lenni, hiszen ismét egy gondozott, szemet gyönyörködtetõ zöldövezetben találja magát az ember, ha erre téved.
– Biztos vagyok benne – mondta avatóbeszédében Schmidt Csaba -, hogy minden tatabányainak van egy jó élménye, egy olyan pont az életében, ami ehhez a parkhoz, tóhoz kötõdik. Lehet, hogy egy barátság, lehet, hogy egy szerelem kezdete, lehet, hogy csak egy ifjúkori szórakozás, kikapcsolódás, de mindannyian szeretjük ezt a parkot.
Nézem és hallgatom az óvárosi gyerekek mûsorát, ahogy a „kisszigeten” zenélnek, és arra gondolok, ennyi idõs koromban mennyire szerettünk ide a szigetre járni, vagy csak ácsorogni a hídon, és nézni a tavat, a vadkacsákat, meg a tavirózsákat. Akkoriban nem volt még internet, nem volt Facebook, így hát személyesen osztottuk meg egymással gondolatainkat, élményeinket, és hol lett volna erre alkalmasabb hely, mint például a Liget.
Talán ezért is nõtt a szívemhez ennyire. Remélem – mint ahogy a polgármester is mondta –, a mai gyerekek és fiatalok szívéhez is hozzánõ majd. Jelenlegi formájában erre most már alkalmas a park, hiszen a kis szökõkút, az igényesen rekonstruált fahíd, varázslatos mesevilágba vezeti az ember képzeletét.
– Milyen jó, hogy újra széppé válik a városnak ez a pontja – mondta Bencsik János -, újra lehet látogatni, újra lehet randevúzgatni, lehet emlékezni a régi szép idõkre. A fiataloknak is megteremtõdik az a lehetõség, hogy itt adhassanak egymásnak az iskolából hazafelé jövet randevút. Mert egy parknak ez az elsõdleges funkciója, meg persze az is, hogy a családok hétvégenként sétálgathassanak. Az unokáknak meg lehessen mutatni a természet szépségét, lehessen olvasgatni a világháborús emlékmûvön a neveket, és elmondani azt, hogy a te dédapád, szépapád ekkor és ekkor a világnak ezen és ezen a pontján a mi közösségünkért, azért, hogy mi most itt lehessünk és létezhessünk, tette azt, amit a haza megkövetelt. Szeretnék köszönetet mondani a polgármester úrnak és az önkormányzatnak az elmúlt egy év közösségi élményeiért!
…”ujjé a ligetben nagyszerû, ujjé a ligetben jó!…”. Igen. Jó. Mert ismét eredeti állapotához hasonlóan pompázik. A díszfák és cserjék ismét gondozottak, a padok tiszták és elegánsak, akárcsak valamikor réges-régen, kamaszkorom idején, bányász színpados éveimben. Akkortájt a Jászai, még a Népház nevet viselte, és mi színjátszósok hetente kétszer jártunk próbára, megboldogult Török Feri barátom vigyázó kezei alá. Próbák elõtt és után, hol érezhettük volna magunkat legjobban, mint a Népház kertjében, a Ligetben. Jaj, ha azok a padok mesélni tudnának!
…”ujjé a ligetben nagyszerû, ujjé a ligetben jó!”. Igen, újra jó. Keressék fel Önök is!
Herendi Judit