Bemutatjuk az EUROTRADE Kft. ügyvezetõ-tulajdonosát

Az M1-es autópálya komáromi lehajtójánál, Kisigmánd határában található az Eurotrade Kft. impozáns telephelye. Az udvaron teherautók, pótkocsik állnak katonás sorrendben, új gazdáikra várva. Mindenfelé serénykedõ munkatársak teszik a dolgukat, a rendezett, parkosított terület hátsó traktusában csillogó-villogó irodaépület fogadja a látogatót.
– Vállalkozásunk – kezdi a múltidézést Szûcs Attila – egy komáromi, városközponti irodaházban kezdett el mûködni. Emlékszem, akkoriban, jó negyedszázada nem hogy mobiltelefon, de crossbar központ sem volt Komáromban. Ha reggel meghívtam egy külföldi partnert telefonon, jó, ha másnap délelõttre kaptam vonalat. Ennek ellenére jól ment az üzlet, nagyon gyorsan pörgettük a készleteket, és jelentõs profit képzõdött az alkatrész kereskedelemben. Ezt a telket, amelyen a központunk helyezkedik el, 2000-ben vásároltam meg egy osztrák vállalkozótól, a döntést, hogy kiköltözünk Komáromból 2003-ban hoztam, és 2004. november 16-án avattuk fel az új székhelyünket. Büszkék vagyunk a telephelyünkre, mert ilyen miliõt egyik konkurensünknél – a nagy gyártók magyarországi képviselõire gondolok – sem lehet találni. Mindezt becsületes munkával, a saját erõforrásainkból építettük fel.
Az Eurotrade Kft.-t – több más vállalkozás mellett – 1990-ben, a rendszerváltozás után alapította Szûcs Attila a feleségével. A céget nem a mostani tevékenységre hozták létre, hanem mûtárgykereskedésbe fogtak. 1991. elsõ felében Attila egy kiállítási körutat szervezett Hollandiában, 80 hazai festményt mutatott be, és három hónap alatt ötven alkotást sikerült eladnia. Aki egy kicsit is ismeri a holland mûkincspiacot, tudja, hogy mekkora dolognak számított ez.
– Óriási siker volt ez szakmailag és üzleti szempontból is. Hazahoztam egy táska pénzt, és azonnal rohantam vele Pápára. Kurátora voltam ugyanis – és ma is az vagyok – a Mándi Márton Református Kollégiumi Alapítványnak, amely a nagymúltu Pápai Református Kollégium visszaszerzését tûzte ki célul. Erre a célra rengeteg pénzt fizettem be 91 tavaszán, nemcsak saját erõbõl, hanem még összekalapoltam egy csomó támogatást másoktól is. Sikerült elérnünk, hogy 1991. szeptemberében Antall József miniszterelnök úr megnyithatta az elsõ tanévet z újraindult Pápai Református Kollégiumban.
A hollandiai akcióval aztán le is zárult az Eurotrade Kft. ígéretesen indult mûkincskereskedõi pályafutása, hiszen új, jóval nagyobb haszonnal kecsegtetõ piaci rés betöltésére vállalkoztak. Szûcs Attila mezõgazdasági gépészmérnöki, és még két kereskedelmi, közgazdasági diplomával rendelkezett, 1983 és 1990 között, a Komáromi Mezõgazdasági Kombinátban – ahogy fogalmaz – építette a rendszert, de valójában már a lebontásán is dolgozott. Itt kezdetben mûvezetõként, majd az idõszak végére fejlesztési fõmérnökként ténykedett, így rálátása volt a KGST összeomlása után a tehergépkocsik alkatrészellátása területén kialakult áldatlan állapotokra.
– Hamar kiderült, hogy a pótalkatrész ellátásban a régi rendszer, azaz a központi elosztás már nem, az új, piaci alapú pedig még nem mûködik. Magyarországon sok csehszlovák gyártású autó volt a KGST sajátosságai miatt, így a határ menti kapcsolataimat felhasználva elõször AVIA, majd Skoda Liaz és Tátra alkatrészeket szereztem be az itthoni teherautókhoz. 1992-ben kötöttem meg az elsõ szerzõdést Prágában, a 90-es évek közepére gyakorlatilag a volt csehszlovák haszongépjármû ipart az Eurotrade képviselte Magyarországon. Minden nagyobb gyártó fontosabb termékét mi hoztuk be a piacra. 97 õszén kötöttük meg az utolsó nagy szerzõdést a Tátrával – ennek éppen most 20 éve, ezt a szakmai sikert meg fogjuk ünnepelni -, ez a legrégebben megkötött képviseleti szerzõdés, ami még mindig él. A Tátrával nagyon sikeresen meneteltünk a következõ 10 évben. Többször voltunk a gyár legjobb dealerei a világon, 2005-ig 100%-os részesedésünk volt a  összkerékhajtású, nehéz tehergépjármûvek hazai piacán.
A 2000-es évek elején bõvült a cég portfóliója, akkor lépett be az IVECO. A csehek ugyanis nem gyártottak 7,5 tonna összgördülõ tömeg alatti illetve a 7,5 tonna és 18 tonna közötti kategóriákban tehergépkocsikat, és az Eurotrade nem tudta addig kiszolgálni az ilyen igénnyel fellépõ ügyfeleket. A 2005-ben kezdõdött magyarországi építõipari bumm – fõleg az autópálya építéseknek köszönhetõen – nagyon jót tett a cégnek, meredeken ívelt felfelé a forgalom és az árbevétel.
– 2004-ben beléptünk az EU-ba. A mi üzletpolitikánk egyik alappillére mindig is az volt, hogy minél intenzívebb kapcsolatokat építsünk ki a határon túli magyar vállalkozásokkal és vevõkkel, mert én mindig, már 1990-ben is Kárpát-medencei méretekben gondolkodtam. 2006-ban Szlovákiában és Romániában, 2007-ben pedig Szerbiában hoztunk létre 100%-os saját tulajdonú cégeket, mintegy 100 millió forintot költöttünk a terjeszkedésre, saját erõbõl. Hiszek abban, hogy a Kárpát-medence szerves gazdasági egység, most már a kormánypolitika is utolérte ezt a gondolatmenetemet, de sajnos elég késõn. Jók voltak az induló pozícióink, milliárdos forgalmakat csináltunk Szlovákiában és Romániában is. Sokszor falakba ütköztünk, és óriási csalódásokat is meg kellett élnünk. Szerbiai cégünket például be kellett zárni, mert az ügyvezetõ, akire rábíztuk az ottani vagyonunkat, nem volt sem hozzáértõ, sem becsületes. Tehát a 2000-es évek egy nagyon erõs expanziót hoztak számunkra a magyar piacon és a Kárpát-medence magyarlakta területein is. Gyakorlatilag 2008-ban, amikor a válság jött, csúcson voltunk minden szempontból, 50 millió eurós árbevételi tervünk volt arra az évre, és már 2007-ben sem sokkal maradtunk el ettõl cégcsoport szinten.
Az Eurotrade Kft. 2008.06.30-án a történetének legjobb elsõ félévét zárta, az udvar rogyásig  volt új autókkal, közel 2 milliárd forint értékben volt új eszköz raktáron. A Lehman Brothers csõdje – amitõl számítják ezt a válságot – ugyan csak 2008. szeptemberében következett be, de az új eszközök piaca már július elsején mintegy varázsütésre leállt. Ez a 2008 második félévében kezdõdött mélyrepülés azt eredményezte, hogy az ügyfelek 75%-a csõdbe ment. A készletek eladhatatlanokká váltak, az Eurotrade aktívan hitelezett ügyfelei sírba vitték a pénzüket, a cég forgalma pedig 2009-re negyedére esett vissza. Ebben a helyzetben kellett a hajót egyenesben tartani.
– Én mindig másképp gondolkodtam és cselekedtem, mint a hazai konkurensek. Akkor is befizettem minden fillér adót, amikor nem volt másom, csak egy aktatáskám. Persze hülyének néztek, de az egykori adóelkerülõk és percemberkék ma már nincsenek sehol, vállalkozásaik megszûntek, csõdöt jelentettek. Törvénytisztelõen mûködtünk, ráadásul én minden pénzt bent hagytam a cégben. Általában az a jellemzõ, hogyha valakinek egy kicsit fut a szekér, akkor az már csak Mercédesszel, Rolls Royce-szal vagy BMW-vel közlekedik. Én 93-ig Lada Samarával jártam, utána is Toyotát vettem. Vehettem volna repülõgépet is, de nem kellett. Ebben hibáznak sokan, hogy a profitot nem fölélni, hanem visszaforgatni kell. Magyarország egy nyitott gazdaság, picik vagyunk itt Európa közepén, és a tõlünk nyugatabbra levõ országoknak több száz évük volt arra, hogy a tõke, és a szakmai tõke felhalmozódjon. Nálunk a történelem 50-100 évenként mindent a feje tetejére állított, lenullázott, és mindig újra kellett kezdeni. Nagyon kell tehát vigyázni, akkor is talpon kell tudni maradni, amikor éppen a legrosszabbak a piaci feltételek. Mert egyrészt az ember nem szeretné elveszíteni azt, amit egy élet alatt fölépített, másrészt pedig felelõsséggel tartozik a munkatársaiért és közvetve azok családjaiért is. Válság beálltával sem bocsátottam el senkit, mert az Eurotrade-nek olyan erõs alapjai voltak, hogy meg tudtuk ezt csinálni. Egy évig volt egy minimális bér és béren kívüli juttatáscsökkentés, de akkor is 80-90-en voltunk, és most is. A bennragadt közel 2 milliárdos eszközkészletet 5 év alatt adtuk el, és az elmúlt 6-8 év arról szólt, hogy miként építjük vissza magunkat.
A válság hatásainak ellensúlyozására az Eurotrade jelentõsen szélesítette tevékenységi körét. Elkezdték a gumiabroncsok forgalmazását, a talicskától a repülõgépig – a személyautók kivételével – mindenre kínálnak abroncsot. Ez jelenleg a legdinamikusabban fejlõdõ üzletáguk. Nyolc éve fogtak bele a pénzügyi szolgáltató tevékenységbe, az Eurotrade Capital Zrt. a társaság koronagyémántja. Faktoring és kölcsönügyletekkel foglalkoznak, a leányvállalat portfoliója már meghaladta a kétmilliárd forintot. Két és fél éve belefogtak az ingatlanfejlesztésbe is, 3 cégük Gyõrben, Tatabányán és Tatán társasházakat, valamint sor- és ikerházakat épít. Bekapcsolódtak a megújuló energiatermelésébe is. Jelenleg 12 megawattnyi naperõmû fejlesztés megépítésén dolgoznak Környén,Tarnaszentmiklóson, Szeghalmon, Szabadszálláson és egyéb, tárgyalás alatt lévõ helyszíneken. A Komáromba települt BYD nevû globális kínai világcég, amely elektromos autóbuszok mellett az egyik legnagyobb napcella gyártó a világon, velük építettek ki szoros üzleti kapcsolatot, tehát a kereskedelmi palettán valószínûleg hamarosan megjelenik a rendszerelemekkel való kereskedés is. Étrend-kiegészítõk forgalmazásával foglalkozó leányvállalatot is létrehoztak, a Bioheal márkanevû termékek szinte az összes hazai patikában kaphatók. Az Eurotrade Kft árbevételének döntõ részét azonban még ma is jármûkereskedelmi portfólió adja, amely négy alappilléren nyugszik. Az új IVECO és TATRA márkák képviseletén, a világ leggyorsabban fejlõdõ nehézpótkocsi gyártójának, a lengyel WIELTON-nak a vezérképviseletén valamint az évente kb. 300 db-os használtjármû értékesítésen.
– Jó lenne, ha Magyarországon az a trend erõsödne, hogy hozzánk hasonlóan, magyar tulajdonú cégek legyenek vezetõ szerepben egyre több piaci szegmensben. Nagyon fontosnak tartom a gazdasági patriotizmust, örülök, hogy a kormányzati kommunikációban is kezd egyre erõsebben megjelenni a téma. Nálunk szerencsésebb történelmû országokban általában apáról fiúra száll a családi örökség, az évtizedek vagy évszázadok alatt felépített tõke, szakmai tudás, és eszközrendszer. Nekem a nulláról kellett építkeznem és eljutottam odáig, hogy versenytársai vagyunk a globális piac szerelõinek itthon és külföldön egyaránt. Remélem az általam felhalmozott szakmai tapasztalatokat és tõkét tovább gyarapítják majd az utódaim a családjuk és szükebb-tágabb közösségeink javára egyaránt.  A népben és nemzetben, falu és egyházközösségben való gondolkodást a szüleimtõl örököltem és szeretném, ha gyermekeim tovább vinnék ezeket, újrafogalmazva a saját koruknak megfelelõen. Persze még nem gondolkodom a visszavonuláson, Isten kegyelmébõl még van erõm arra, hogy egyre több szakmai és közösségi feladatot vállaljak el, úgy érzem a Teremtõnek még vannak tervei velem kapcsolatban.
Szûcs Attilának négy gyermeke van, a két fiú már végzett az egyetemen évekkel ezelõtt. A nagyobbik most nõsült, és az anyacégban dolgozik, a pótkocsi értékesítést és a bérleti tevékenységet vezeti. A kisebbik fiú a cégcsoporton belül az ingatlanfejlesztésben és a napenergia termelésben, valamint a Bioheal forgalmazásban viszi a prímet. A két leány közül a nagyobbik most negyedéves jogász, a legkisebb leány pedig most kezdte a második évet, közgazdász lesz külkereskedelmi vonalon, ezek is beleillenek a cég tevékenységébe. Úgy néz ki tehát, hogy lesz utánpótlás, lesz, aki átvegye mindazt, amit édesapjuk felépített.
– Én mindig azt mondom – zárja beszélgetésünket Szûcs Attila –, és ki is nevetnek érte sokszor, hogy egyszerû református parasztember vagyok, mert a munkához való viszonyomat, a munkaetikát otthonról hoztam. Nemrég voltam kint a szõlõben Dadon, emlékszem, apám idejében egy szál gyom sem volt benne. Ha egy szem szõlõ lepottyant a szüreteléskor, azt nem lehetett otthagyni, mert kitört a balhé. Ez az a szemlélet, amely többé-kevésbé megvan bennem az üzleti életben is. Oda kell figyelni mindenre, dolgozni kell. Én a munkában hiszek, függetlenül attól, hogy a mai kornak nem ez az üzenete. Egyetértek azzal, hogy most kell megteremteni a magyar tõkésosztályt, de a módszerekkel már kevésbé. Tudjuk azt, hogy ma hogyan lehet milliárdokat szerezni gyorsan, mi más utat választottunk. Hozzánk nem kellett betolni pénzt, megtettük, amit lehet, saját erõbõl értünk el mindent. Arra vagyunk büszkék, hogy hagyományos módon keressük a pénzt: megdolgozunk érte.
Veér Károly