Az is mûvészettörténeti kuriózum, hogy a Ferenczy család tagjai hétszer is kiállítottak a velencei biennálén, amely lényegében a világ legfontosabb képzõmûvészeti seregszemléje. Mûveikben folytatódik-e vagy megszakad a hagyomány? A mûvészdinasztia három tagjának mûveibõl válogató kiállítás a XIX. század végétõl az 1950-es évekig terjedõen több történelmi korszakot is átfog.
Ha a felújított kápolnásnyéki Halász-kastélyban járok, a történelmi jóvátétel jut eszembe, és ha megnézem az Egy család – három iskolateremtõ mûvész – Ferenczy Károly, Ferenczy Noémi, Ferenczy Béni címû kiállítást, akkor a történeti folytonosság. A leromlott, téeszesített és kifosztott kastélyba visszaköltözött a második világháború elõtti korszak vidéki arisztokrataéletének egyik fontos eleme: a mûvészet a maga természetességében.
A kastély tavaly nyáron nyitotta meg kapuit. A XIX. század elején épített klasszicista kúria, amelyet a névadó dabasi Halász Gedeon megbízásából az 1910-es években neobarokk stílusban átalakítottak, a példaértékûen restaurált kastélyok közé tartozik. A kiállítás felvillant egy kis részletet és hangulatot abból a korszakból, amikor a muzeálisnak számító festmények és alkotások még a vidéki kastélyok szobáit, szalonjait és folyosóit díszítették. Ezért különös a Halász-kastélyban látni a szentendrei Ferenczy Múzeumtól 11 hónapra kölcsönkapott mûveket. A Ferenczyek mellett a kastély egykori tulajdonosait is megismerhetjük, hiszen Bányai Balázs történész állandó kiállítást rendezett az épület és a család történetérõl. Fontos küldetés volna minél több hasonló idõszaki kiállítást eljuttatni a vidéki kulturális terekbe, amelyek közül kiemelkednek a kastélyok.
Ferenczy Károly a nagybányai iskola vezéralakja, a magyar impresszionizmus egyik iskolateremtõ nagymestere volt. Az európai festészeti hagyományok elvetése nélkül alakította ki saját stílusát. Gyermekei még csak hatévesek voltak, amikor a család Nagybányára települt. Apjuk ,,árnyékában” maguk is mûvésszé cseperedtek, rengeteget utaztak, és közben tanulmányozhatták az európai építészet remekeit, a nagy képtárak gyûjteményeit.
Ferenczy Béni kétszeres Kossuth-díjas szobrász- és éremmûvész, grafikus a XX. századi magyar plasztika egyik legnagyobb mesterévé vált, Ferenczy Noémi Kossuth-díjas gobelinmûvész pedig megújította a honi kárpitmûvészetet. Pilinszky János 1947-ben Ferenczy Béninek ajánlotta Piéta címû versét, és ebben a remekmûvében megfogalmazta azt is, hogy mi nyûgözte le a szobrász alkotásaiban: „Cserbenhagyott tulajdon tested, / a rád zúduló tetemet / már nem bírták és szakadozva elengedték az idegek. / Mint ágaskodó riadt csorda, / ha pusztulásba kergetik, / fenyegetõn utadat állták / visszahõkölt érzékeid.” Noha Ferenczy pályája legelején a kubista és a szecessziós törekvéseket szerette, késõbb a tiszta, klasszicista jegyek jellemezték a szobrait. Fekete-fehér és színes grafikái is figyelemre méltó alkotásai a hazai rajzmûvészetnek. Szobrai, kisplasztikái szabályosak, egyik-másik antikizáló hatást kelt, hiszen az emberi test vonalait a geometriai idomokkal veti össze. Erõs, érzelmes szobrászat ez, amit az említett Pilinszky-vers is hangsúlyoz.
Noémi 1911-ben Párizsba ment, a Manufacture des Gobelins-ben tanulta a falikárpitszövés technikáját. Szokatlan módon nemcsak megtervezte, hanem õ maga is készítette a mûveit, és a második világháború után megalapította a gobelinmûvészet elsõ magyar tanszékét.
A kiállítást úgy rendezték el, hogy a kápolnásnyéki kastély minden termében legyenek vázlatok, festmények, szobrok vagy gobelinek. Ferenczy Károlytól láthatjuk a legtöbb alkotást, portrékat, családtagjairól készített és plein air festményeket, az ismertebbek közül a Vadgesztenyefák a nagybányai ligetben címû tájképet, amely a nagybányai mûvésztelep hagyományait példázza, az erõsen kontrasztos Birkózók és az Artistapár festményt is, amelyek a festõ kísérletezõ korszakából (1905–1912) származnak, ebben az idõszakban sokszor festett artistákat, bohócokat és birkózókat a mûvészet allegóriájaként.
Ferenczy Noémi leginkább halványan vöröses-sárgás gobelinjeivel van jelen, figyelemre méltó a Rügyezõ fa, a sötétebb árnyalatokkal dolgozó Ébresztés vagy az Erdõ címû munkája, Ferenczy Béninek pedig rengeteg szoborportréját és kisplasztikáját láthatjuk a kiállításon, amelyet a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány szervezett.
(Egy család – három iskolateremtõ mûvész – Ferenczy Károly, Ferenczy Noémi, Ferenczy Béni. Halász Gedeon Központ, Kápolnásnyék. A kiállítás megtekinthetõ 2018. március 31-ig)
Forrás: magyaridok.hu