Ha július második hétvégéje, akkor Nemzetiségi és Sörfesztivál Környén. 26 esztendeje tették le a községben a rendezvény alapjait, s egyre nagyobb népszerûségnek örvend. Bár a szombati megnyitó elõtt érkezõ viharos szél és esõ okozott némi aggodalmat, a három nap alatt több ezren fordultak meg a faluban. A rendezvény részeként vasárnap emlékoszlopot avattak a Környérõl 1947-ben és Felvidékrõl 1947-48-ban kitelepítettek, deportáltak emlékére.
A pénteki fellépõk minden évben a fiatalabb generációt csábítják a nagyszínpad elé, akik az elsõ napot végigmulatták, azokat nagy valószínûséggel szó szerint ébreszthette szombat reggel a Bodischtaler Musikanten, amely idén is muzsikával hirdette a faluban, hogy elérkezett a Nemzetiségi és Sörfesztivál hétvégéje. A tóparton már kora reggeltõl gyülekeztek a horgászok, a sportpályán pedig az Auerhammer János Ifjúsági Labdarúgó Kupára érkezõk, a Tardoskedd, Oroszlány, Kecskéd és természetesen a Környe csapatai. A reménységek közül a kupát idén az Oroszlány hódította el a körmérkõzések után. Második helyen végzett a Környe, harmadikon a Kecskéd, negyediken a Tardoskedd. A legjobb kapusnak járó elismerést a kecskédi Maronga Roland, a gólkirályi címet pedig az oroszlányi Hideg Zsolt szerezte meg. A labdarúgás egyébként az idei évben kiemelt szerephez jutott, hiszen szombat délután az SC Drolshagen – Környe (6-2) nõi ifjúsági mérkõzéssel avatták fel az új mûfüves pályát, amelyhez az önkormányzat 22,5 millió forintos önrészt biztosított.
Délelõtt a tó partján többen panaszkodtak a csapadék hiányára, az áhított esõ meg is érkezett pár óra elteltével, nem sokkal az ünnepélyes megnyitó elõtt. A viharos szél és zúduló esõ alaposan megtizedelte a kézmûves utca kiállítóit, termékeit, így a vihar elmúltával a gyors kárenyhítés után kicsit foghíjasnak mutatkozott a kézmûvesek sora, vasárnap azonban már szikrázó napsütésben kínálhatták a portékákat, s adhattak ízelítõt a mesterségekbõl, hiszen idén sem hiányozhattak a Tardoskeddi Élõ Hagyományok Polgári Társulás tagjai, akik amint lehetõvé tette az idõjárás, üvegfúvással, fafaragással, kosárfonással kápráztatták el az érdeklõdõket, a szintén határon túli Angie pedig visszatérõ vendégként tartott görbe tükröt, s gyártotta szinte futószalagszerûen Walt Disney-stílusú karikatúráit.
A szívünket, lelkünket beletettük, nagyon sok segítséget kaptunk a civilektõl, a szomszédainktól. Ez a rendezvény jól mutatja, ha összefognak a települések, ha összetartás van közöttük, akkor sokkal sikeresebbek lehetnek, sokkal emberibb lehet ez a vidék – fogalmazott Beke László az ünnepélyes megnyitón, melyet a környék- és megyebeli polgármesterek, képviselõk mellett Steindl Balázs, a megyei közgyûlés alelnöke is megtisztelt jelenlétével. A kistelepülések közötti összetartozás óriási érték. Mi, falusi polgármesterek nagyon sokat dolgozunk azért, hogy ez a jövõen is így legyen, hogy a vidék, a vidéki falvak a jövõben is Magyarország legnagyobb kincsét jelenthessék. És ez a fesztivál kiváló alkalmat teremt arra, hogy ebbõl a kincsbõl mindenki szemezgethessen – hangzott el a köszöntõben, majd következett a koccintás, természetesen sörrel.
A polgármestert idézve „szemezgetésben” senki sem szûkölködhetett a hétvégén Környén, hiszen a különbözõ helyszíneken a búcsúi hangulatot idézõ forgatag mellett a gyerekeket, felnõtteket megannyi díjtalan lehetõség várta. A programban szerepelt kenuzás a tavon, Csiri-Biri Játéktár, arcfestés, csillámtetkó, villám labdarúgó torna, Zen Bu Kan Kempo bemutató, Dotto vonatozás a faluban, mászófal és rekesztorony építés, kalandpark, vízi dodgem, Európa Sátor, rendõrkutyás bemutató, a Tatabányai Katasztrófavédelmi Kirendeltség, a Magyar Rendezvénymentõ és a Környei Polgárõr és Önkéntes Tûzoltó Egyesület közös együttmûködési bemutató gyakorlata, majd habparti, s egyáltalán nem utolsó sorban a komáromi FBI Street Generation kerékpárosok lélegzetelállító bemutatója. A fiatalok öt éve álltak össze, s az idei VOLT Fesztivál után Környén is vastaps kísérte az egyfajta utcai színház jelleggel bíró elõadásukat, amit az utcai sportok, mint a parkour, TRIÁL, és BMX nyelvén tolmácsoltak.
A nagyszínpadon péntektõl vasárnapig majdnem 30 fellépõ, produkció váltotta egymást, a hagyományõrzõ, illetve helyi, környékbeli mûvészeti csoportok, együttesek közül színre lépett – többek között – a Trapper Band, a Story zenekar, Balaskó Csaba és barátai, a Volumen, Bodischtaler Musikanten, a Környei Német Nemzetiségi Dalkör, a Tardoskeddi Rozmaring Dalkör, a Szivárvány táncegyüttes, a Schwowischi Buam, a Környei Népdalkör, a He-Mo Musical Stúdió, és dívákként, igazi revüben mutatkoztak be az oroszlányi Silhouette táncegyüttes gyönyörû hölgyei. Sztárvendégekben sem szenvedett hiányt a fesztivál, hiszen olyan együttesek, elõadók érkeztek Környére, mint a Bon-Bon, Be-Be, Varga Feri és Balássy Betty, TNT, Szandi, Peter Srámek, Zoltán Erika, Supernem és Vegas Show Band.
A Nemzetiségi és Sörfesztivál része a hagyományos nemzetiségi szentmise, melyet vasárnap délelõtt Mórocz Tamás helyettes esperes, Bodajki plébános atya mutatott be, s ajánlott fel a történelem viharai során kitelepített német ajkú elhunyt és élõ magyarokért, s mindazokért, akiket a sors messzire sodort szülõföldjétõl.
A szentmisét koszorúzás és megemlékezés követte a templom melletti Kitelepítési Emlékoszlopoknál, ahol mostantól egy új emlékmû is tiszteleg a Környérõl 1947-ben és Felvidékrõl 1947-48-ban kitelepítettek, deportáltak elõtt.
Évrõl évre egyre többen gyülekezünk itt, e két oszlop mellett, melyek csonkasága mutatja azt a törést, amit településünknek, az itt élõknek el kellett szenvedniük 70 esztendõvel ezelõtt. De sajnos évrõl évre egyre kevesebben lehetnek itt velünk azok, akik átélték a háborút követõ, községünk történelmét és a családok sorsát legmélyebben, legfájdalmasabban érintõ kitelepítést, hiszen aki 1947-ben 20 éves fiatalember volt, ma 90 esztendõs, s legtöbben közülük sajnos már eltávoztak az élõk sorából – hangzott el Beke László polgármestertõl.
„A hûség csupán annyi, hogy néha szíved titkon megremeg, ha szülõfölded nyelvén szólva fordul feléd egy kisgyerek.” – olvasható azon az emlékoszlopon, melyet vasárnap lepleztek le a templom melletti parkban. Az oszlopot a kitelepítés 70. évfordulója alkalmából készítette el Buják Vince tardoskeddi fafaragó, a Magyar Kultúra Lovagja, aki maga is elszenvedõje volt a kitelepítésnek. 1947. február 17-én a hõmérõ higanyszála -25 fokot mutatott. Szüleimet és másfél éves bátyámat betoloncolták a tardoskeddi vasútállomáson egy marhaszállító vagonba. Ott adtam elõször életjelet magamról, tiltakozva toporzékoltam édesanyám pocakjában, szerettem volna túlélni édesanyámmal azt a szörnyûséget, amit több ezer felvidéki magyar család és az anyaországban több ezer német család kényszerült túlélni – idézte fel a szörnyû eseményeket, s gondolatait így zárta: szüleink jó keresztényt neveltek belõlünk, megtanították, hogyan kell megbocsájtani az ellenünk vétkezõknek. Mi megtanultunk megbocsájtani, de feledni soha nem fogunk…
Az emlékmûvet Nagy Péter tiszteletes áldotta és Mórocz Tamás helyettes esperes szentelte meg, majd a jelenlévõk – köztük dr. Kancz Csaba kormánymegbízott – a kegyelet virágainak elhelyezésével tisztelegtek a 70 évvel ezelõtti tragikus események elszenvedõi elõtt.