Új operatív vezetõ a B&O Engineering Kft.-nél
– A cégmenedzsment úgy gondolom nem iparágfüggõ. Korábbi munkahelyemen is a vállalatvezetésben dolgoztam, szintén operatív vezetõként, én voltam minden olyan területnek a felelõse, ami biztosította a zökkenõmentes mûködést. Biztosítani kellett az erõforrásokat, a megfelelõ gazdaságossági szempontokat, jogszabályokat, és ezernyi dolgot figyelembe véve.
– Eredetileg mi a szakmája?
– A Gábor Dénes Fõiskolán végeztem – munka mellett – mûszaki menedzserként, vállalkozásmenedzsment szakirányon, ami tulajdonképpen egy jó alapot biztosít a vállalatirányítás mûködési területeinek koordinálásához. Ennek a munkának van mûszaki, vállalatirányítási, és business-management része is, de mégis inkább a mûködésért felelõs területekre fókuszál. Kezdõ munkavállalóként fizikai munkát végeztem, majd adminisztratív feladatokat kaptam, lehetõségem nyílt csoportokat vezetni, majd csoportvezetõket, késõbb középvezetõket irányítottam, megjárva azokat a bizonyos ranglétra-fokokat. Voltak világos céljaim a karrierben és a magánéletben is, melyekhez határidõket lõttem be magamnak, leírtam, és követtem. Nagyjából minden úgy sikerült, ahogy elterveztem, bár bizonyos magánéleti dolog csúszott egy- két évet, pont azért, mert annyi mindent nem lehetett egy idõben kezelni. Egyébként két csodálatos gyermekem van, Benedek hamarosan 5, Brigitta 2 éves. Gyõr mellett lakom egy Börcs nevû kistelepülésen, de a gyökereim Fertõdre nyúlnak vissza.
– A B&O-ban való szerepvállalás miként illik tervezett karrierjébe?
– Nagyon komoly kihívásnak tartom, és egyébként korábbról ismertem a vezetõket, elõzõ munkahelyem a megrendelõjük volt. Én akkor meg is látogattam õket. Azt preferáltam bennük, hogy a cég magyar, helyben vannak, rugalmasak, és árban sem képviseltek rossz kategóriát. A B&O most van egy olyan érettségi fokon, ahol kompletten, a teljes szemléletén kell változtatni. Eddig az a méretû cég volt, ahol pár ember akár fejben is le tudta követni a folyamatokat. Ez már luxus a mai világban és a cégméretbõl adódóan is. Ezeket mindenképpen valami rendszerbe kell foglalni. Fontos végre megszilárdítani azt a mérnöki tudást, ami itt van, kialakítani, hogy miként lehet a tapasztalatokat átadni az utódoknak. Ami szimpatikus, hogy a B&O gondolkodik az utánpótlásról is gyakornokok révén, ezáltal biztosított egyfajta jövõképe. Ugyanakkor szerintem itt nem szabad megállni. Azokat a mérnököket, akik itt már elértek bizonyos szintû karriert, támogatni kell. Mert nem elég idehozni gyakornokokat, õket megtartani, hanem amikor már munkavállalóként produktív emberek, õket is fejleszteni kell, a fejlõdésüket nyomon követni, és ez alapján további lehetõségeket kínálni számukra. Másrészt egy ilyen cégnél, ahova éves szinten több százezer alkatrész érkezik be, ki kell alakítani egy olyan folyamatot, ami egyfajta ellátási láncot jelent a megrendelésektõl a felhasználáson át a kiszállításig. Ez most nagyon gyerekcipõben jár még nálunk, illetve a múltbeli tapasztalatok alapján valamely kiforrott gyakorlati rendszer van, ami már bizonyos méret fölött nem tud mûködni. Amit én elkezdtem, az még nagyon az alapokról szól. Keresem azt, ami megtartható, de ott, ahol nincsenek meg az alapok, ott le kell rakni azokat, hogy erre majd várat tudjunk építeni.
– A munkaerõpiacon óriási a kereslet a szakemberek, mérnökök iránt. Hogy versenyezhet ebben a B&O mondjuk a multikkal?
– Az egyik a munkakörnyezet. Sajnos vannak rossz irányba tendáló pályakezdõk, akik azt mondják, hogy „minél elõbb minél többet kell keresnünk”. Nem feltétlenül õk a mi embereink. Én azt a típusú pályakezdõt szeretem, aki azt mondja, hogy „az elsõ két évem alapozás”. Fõleg egy mérnöki pozícióban, hiszen ha valaki kijött az iskolából, és kapott egy elméleti tudást, ahhoz, hogy ezt a gyakorlatba átültesse, kell néhány év. Ez az, amit a B&O tud biztosítani a korábbi tapasztalatokból, és bõven rendelkezünk szaktudással, olyan mérnökökkel, akiktõl lehet tanulni. Mindezt egy olyan környezetben kell megtenni – ezt szolgálja majd az új épületünk -, ahol produktívnak is kell lenni. Ez nem egyszerû feladat, az tény. A másik a szakmai kihívás. A multiknál nincs nagy rugalmasság, általában leszabályozott környezetben leszabályozott tevékenységet végeztetnek, korlátozva a feladatokat. Nálunk a mérnöki munka ki tud teljesedni kreativitásban, mérnöki megoldásokban, új dolgok bevitelével, hiszen pont az az egyedi gépgyártás lényege, hogy nincs két egyforma darab, mindig újat kell kitalálni.
– Hosszú távra tervez a B&O-nál?
– Szeretnék. Én nem akarok cikázni a cégek között, eddig sem volt ez jellemzõ rám. Nagyon bízom az iparágban, látszik, hogy felfelé ível. Ezzel lépést kell tartani, ez egy kihívás a cégnek, mert nagyon sokan szeretnék ezt a tevékenységet végezni, a robotizációban sokan látnak jövõt. Egy dolgot kell a cégvezetésben tudatosan szem elõtt tartani: ebben az iparágban vannak, és várhatóan lesznek nagyon jó cégek, és nagyon kell figyelni arra, hogy nehogy véletlenül kiszoruljon a B&O ebbõl a nagy, új ipari forradalmi versengésbõl. Ezért dolgozom, remélem, hozzá tudom tenni a magamét ennek a célnak az eléréséhez!
TO