XVII. Biodiverzitás Napok Csákányospusztán

A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság évente egyszer nagyszabású gyûjtõmunkát rendez az ország egy adott pontján. A botanikusokat és zoológusokat tömörítõ civil szervezet célja, hogy rövid idõ leforgása alatt – ez 2×24 órát jelent -, a kijelölt területen minden élõlényt – legyen az növény, állat vagy gomba – meghatározzanak, és listára vegyenek. Az efféle villámfelméréseket Biodiverzitás Napoknak, vagy röviden BioBlitznek nevezik. A hazai rendezvényeken mintegy 50-60 biológus szakértõ járja be a tájat keresztül-kasul, és gyûjti be megfigyeléseit. A maga nemében egyedülálló eseményt a Társaság idén a Tatabányához tartozó Csákányospuszta környékén, a Vértes északi lejtõjén rendezte meg június 9-11. között, a Tatabányai Múzeummal karöltve.

A pénteki ünnepélyes megnyitón Sallee Barbara, az MBKT kommunikációs referense köszöntötte a szervezõket, a megjelent tudósokat és a sajtó képviselõit, majd átadta a szót Pál Gabriellának, a Tatabányai Múzeum igazgatójának, aki a következõket mondta:

– A Vértes-Gerecse találkozása ritka természeti környezet, az ember megjelenése óta folyamatosan lakott vidék. Az ember és a táj kapcsolatát bemutató kiállításunkat hosszú évek munkáját követõen tavaly fejeztük be, melyért idén elismerõ oklevelet vehettünk át. A visszajelzésekbõl úgy vélem, az ország legjobb kiállításai között szerepelünk.
– A társadalomtudományok felõl néztük végig a történetet, és fontosnak tartottuk, hogy mindezt a természettudomány oldaláról is be tudjuk mutatni, mert így lesz teljes a kép.
– Hiszem, hogy a múzeum nem csak a régi tárgyak bemutatóterme, hanem feladata az is, hogy reflektáljon a környezetére. Ezzel a közös munkával ebbe az irányba kívánunk lépéseket tenni.

Dr. Kovács Tibor, az MBKT elnöke annak a reményének adott hangot, hogy a táj változatossága, a jó domborzat és a kitûnõ idõ együttesen minimum 2000 faj begyûjtését teszi majd lehetõvé. A felmérésbe diákok is bekapcsolódtak, õket arra kérte, forduljanak bátran kérdéseikkel a tapasztaltabb kollégákhoz, míg tõlük azt várja, hogy inspirálják a fiatalokat.
– „Egy teljes generáció hiányzik a faunisztika, florisztika területérõl. Jó lenne, pedig, ha 20-30 év múlva is össze lehetne állítani egy ilyen csapatot!” – mutatott rá a szakmai problémákra az elnök.

Klébert Antal, az éppen 20 éves Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa a Vértes különleges státuszát emelte ki: a keleti és a nyugati fajok találkozásának határvonala ez a vidék. Olyan mikroklimatikus tényezõk jellemzik ezt a tájat, ami másutt – így együtt – nincs jelen. Vannak olyan fajok, melyek csak itt élnek, példaként az öves szkolopendrát, illetve a keleti gyertyánt említette.
A megnyitót követõen Pál Gabriella tartott elõadást a Metamorfózis címû Által-ér programról, majd pörkölt-vacsora várta a vendégeket.
A kutatás három napja alatt a közel 70 tudós a Mária-szurdok és a Körtvélyes-hegy környékének növény- és állatvilágát mérte fel. A listára felkerülõ fajok száma illusztrálja a kijelölt terület biológiai sokféleségét, azaz biodiverzitását. A gyûjtés módszerei között voltak például a rovar- és emlõscsapdák, avarrostáló sziták, a lepkecsalogató lámpák. Az adatok feldolgozása akár hónapokat is igénybe vehet, így a végsõ lista elkészítése decemberre várható. Annyi biztos, több tucat védett és fokozottan védett faj került elõ a hétvége során. A madarászok sikerrel rögzítették például a darázsölyv és a kerecsensólyom elõfordulását, de kiemelkedõ eredmény a 9 denevérfaj megfigyelése is. Különleges csemegét jelentett egy mérsékeltövi orchideaféle, a madársisak kosbor egy teljesen fehér példányának fellelése is. Azonosították továbbá a mediterrán vidéken élõ 10 cm hosszú öves szkolopendrát – aminek várható felbukkanását Klébert Antal már a megnyitón jelezte. A felmérés végére a tudósok úgy látták, a terület sokszínûsége miatt a kitûzött 2000 féle faj rögzítése reális célnak tûnik.

Miért Csákányospusztán, miért a múzeummal?

Kisné Cseh Júlianna, régész, történész fõmuzeológus:
– Egy kiállítás anyagainak gyûjtésekor – kezemben épp egy mamutfoggal – találkoztam Kutasi Csabával, a zirci múzeum igazgatójával, aki említette, hogy megjelent az új évkönyvük, amiben a biodiverzitás-kutatásuk jelent meg. Kiderült, õ maga is tagja ennek a szervezetnek, amelytõl lehet kérni, hogy hol végezzék el az adott évben ezt a felmérést. Mi már akkor dolgoztunk egy projekten, aminek az a lényege, hogy egy adott területen minden olyan tényezõt megvizsgálunk, ami õrzi azt, hogy milyen lehetett a táj, amikor az ember itt megjelent, és hogy azóta hogyan alakult át. Úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, hogy még a régi dolgokból néhányat megfogjunk. Megpróbáljuk mindezt egy teljesen új módszerrel csinálni: egyszerre megy ki régész, néprajzos, mûvészettörténész, ipartörténész. Azért hívjuk Által-ér projektnek, mert elõször e mentén szeretnénk ezt megvalósítani. Ehhez volt egy ötlet, hogy a Biodiverzitás-kutatást is bevonjuk ebbe, még teljesebbé téve így az összképet.