Tündérmesébõl magyar óvoda Kárpátalján
A történet folytatódott: A lány tovább mesélte a látottakat-hallottakat, hamarosan édesanyját is adakozásra bírta, és a templomi igehirdetésre már együtt látogattak el. Amikor felajánlották neki, hogy tatai és környékbeli gyermekeknek Visken szervezett néptánc táborban felnõtt kísérõ legyen, itt hagyva csapot-papot, az egykor oly halaszthatatlannak tûnõ ügyvédi feladatait, elindult Viskre megismerni az ott élõ kárpátaljai magyarokat. Édesanyja kis csomagot bízott rá, melynek címzettje – mit ad Isten! – éppen a helyi református lelkész volt. Így hát újra találkoztak, illetve valójában most találkoztak, beszéltek elõször, és a „véletlenek sora” folytatódott. Szó szót követett, tett tettet, fõhõsünk javaslatára a viskiek alapítványt hoztak létre annak érdekében, hogy bõvüljön a támogatók köre. Sok-sok jó ember adományának, a magyar állam és számos magyarországi önkormányzat támogatásának köszönhetõen a magyar óvoda végül elkészülhetett, a felújítás a végéhez közeledik.
A lány élete ez idõ alatt fenekestül felfordult: férjhez ment, a református lelkész felesége lett, és Viskre költözött, ahol ma is boldogan éli, ha nem is problémamentes, de mindenképpen emberi léptékû, új életét férjével és néhány hónapja született kislányával.
A történet itt akár véget is érhetne, hisz megvan a „happyend”, a boldog befejezés: Két ember lelke egymásra talált, a várva várt gyermek is megszületett, és lelkesedésükkel, kitartásukkal sokakat összefogásra bírtak, elérték céljukat, felépült a magyar óvoda Kárpátalján. Kell ennél több?
De bizony kell ám! Hiszen máris itt a következõ probléma: ki és mibõl tartsa fönn a szép, új intézményt? A helyzet nem is olyan egyszerû, mint gondolnánk. Az ukrán járási tanügyi hivatal úgy tûnik, szívesen vállalja az óvoda üzemeltetését. A helyiek azonban ismerik már az ártatlannak tûnõ állami módszereket, és félnek attól, hogy az intézmény észrevétlenül ukrán óvodává válik. Hiszen az óvoda azé, aki finanszírozza, függetlenül attól, ki a tulajdonosa az épületnek. Ha a tulajdonos nem ért egyet a szellemiséggel, nem zárhatja ki egykönnyen az üzemeltetõt. Mit tehetnének hát a kárpátaljai magyarok? Igyekeznek erõt gyûjteni a saját fenntartáshoz. De mibõl? Évi 20 millió forintra lenne szükség, és most még berendezés, felszerelés sincs. Az elõírások is szigorúak. Jobb híján várnak, talán egy újabb csodára. Egyszer már sikerült. Csoda folytán szépen lassan összegyûlt az a pénz, amelybõl az ajándékba kapott épület felújítása megtörténhetett. Sok-sok adományozó hozzájárulásával, a párezer forinttól a komolyabb összegekig. Az óvodaépítés eszméjét elindító Gyõr-Moson-Sopron megyei magánerdészek folyamatosan gyûjtöttek a közös álom megvalósulása érdekében. A Paksi Gastroblues Fesztivál évek óta támogatja az óvodaépítést. Veszprém Megye települései közel egymillió forinttal segítettek, mely többségében öt-, tíz- és húszezer forintos adományokból tevõdött össze. Paks és Gyõr Városa is támogatta a beruházást. A csoda most is megtörténhet! Kell, hogy legyen megoldás! Csak meg kell találni újra a segítõket! Minden pici segítség számít!
A csodatevés intézményi keretei adottak: a tenni akarók adójuk 1%-ával éppúgy segíthetnek, mint adományokkal. A vállalkozók esetében a nyújtott támogatás adócsökkentõ tényezõ, s az összegrõl igazolást kapnak. De nem csak pénzügyi segítség jöhet szóba: konyhafelszerelés, berendezési tárgyak felajánlása mind-mind közelebb viszi a kárpátaljai magyarjainkat a megmaradáshoz, a felnövekvõ magyar nemzedék boldogulásához. Halljuk hát meg a kérést, és tegyük meg, amit megtehetünk, a többit pedig bízzuk a Jóistenre!
Cseh Teréz
Viski Magyar Óvodáért Közhasznú Alapítvány (adószám: 18274013-1-11)
www.viskiovoda.hu
bankszámlaszám: 10300002-10546132-49020016