Úgy vélte, itt az ideje a költõ élettörténetét elmondani, hogy mit hozott létre, mit tett, és hová kerülhet mindaz, amit alkotott. “Terepfelverõ elõõrs akart lenni, ezt a terepet igyekezett betölteni teremtõ gondolatokkal” – fogalmazott a miniszter feltéve a kérdést: hol az a terep, ahová vezetni akart a teremtõ gondolatokat keresve, amiket 1956 után módszeresen kiirtottak a közgondolkodásból.
Balog Zoltán rámutatott, hogy Csoóri Sándor életében, életmûvében benne van mindaz, amiben az elmúlt száz évben a Kárpát-medence magyarjai reménykedtek, amitõl szenvedtek, amiért harcoltak, amit feladtak, amit megszereztek, és amit létrehoztak.
Megjegyezte: Csoóri Sándor tavaly “hazatért”, most újra hazatér szûkebb hazájába és egy kiváló asztaltársaságba került. Ez a dolgok rendje, ott gondolnak elõször az emberre, ahonnan elindult, a szûkebb hazában – fûzte hozzá.
A tárcavezetõ felvetette, hogy mi legyen a sorsa “az elmenõ nagyok” hagyatékának, ki legyen a méltó gazdája például Csoóri örökségének. Mint mondta, az alkotmányos rend szerint a Magyar Mûvészeti Akadémia, a Petõfi Irodalmi Múzeum, az írószövetség, a köznevelés egésze vagy az egyetemi világ feladata és felelõssége a hagyaték ápolása, de “gazdái vagy mindannyian együtt vagyunk, vagy hiányos lesz az örökség”.
Kontur András dombormûvének leleplezését követõen L. Simon László országgyûlési képviselõ hangsúlyozta: büszkék arra, hogy a Fejér megyeiek elsõként állítottak emléket Csoóri Sándornak. Reményét fejezte ki, hogy sok követõjük lesz a jövõben.
Az általa szerkesztett, az irodalmi emlékfalon szereplõ alkotók mûveit bemutató olvasókönyv második, bõvített kiadásával kapcsolatban elmondta: Csoóri Sándor négy költeménye került bele a kiadványba, többségében a szülõfölddel, a hazatérés gondolatával foglalkozó alkotások.
Csoóri Sándor költõ, író, esszéíró tavaly szeptember 12-én, életének 87. évében hunyt el.
A Fejér megyei irodalmi emlékfal címû irodalmi olvasókönyv második, bõvített kiadása a kötet bemutatóján, miután felavatták Csoóri Sándor dombormûvét a kétszeres Kossuth-díjas költõ, író születésének évfordulója alkalmából tartott rendezvényen 2017. február 4-én. MTI Fotó: Bodnár Boglárka
A kétszeres Kossuth-díjas költõ, író, a nemzet mûvésze 1930-ban született Zámolyon. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Orosz Intézetében tanult. 1953-54-ben az Irodalmi Újság, ezt követõen, 1956-ig az Új Hang munkatársa volt. Dolgozott a Mûszaki Egyetem újságjánál, és 1968-tól húsz éven át a Mafilm dramaturgja volt.
Életét a diktatúra ellen folytatott küzdelem határozta meg, ezért a pártállam megfigyelés alá vetette – errõl több ezer oldalnyi dokumentum tanúskodik -, szilenciummal sújtotta, az 1950-es évek közepétõl évtizedeken át nem kaphatott elismerést, díjakat sem munkásságáért.
Elsõ versei 1953-ban, elsõ kötete, a Felröppen a madár 1954-ben jelent meg, ezt követõen kapta meg elõször a József Attila-díjat. Munkásságát, szerepvállalását 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal, 1985-ben és 1995-ben és 2004-ben Az Év Könyve-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Számos más hazai és nemzetközi elismerés mellett 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is. 2012-ben a Kossuth-nagydíjat, 2014-ben a Nemzet Mûvésze címet kapta meg.
A népi-nemzeti ellenzék vezetõje, a rendszerváltoztatás meghatározó egyénisége, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítója, késõbb elnökségi tagja volt. 1988-tól a Hitel folyóirat szerkesztõbizottságának elnöke. 1992-ben õ kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását.
A Fejér megyei költõk és írók emlékfalát 2014 augusztusában avatták fel Gárdonyban: a huszonkét bronz dombormûvet Gárdonyi Géza szülõházának falán, az író születésének 151. évfordulóján leplezték le. Csoóri Sándor portréja az emlékfal 23. darabja. Az emlékfalon megtalálható Wathay Ferenc (1568-1609), Virág Benedek (1752-1830), Ányos Pál (1756-1784), Vörösmarty Mihály (1800-1855), Eötvös József (1813-187), Vas Gereben (1823-1868), Vajda János (1827-1897), Eötvös Károly (1842-1916), Gozsdu Elek (1849-1919), Bársony István (1855-1928), Radó Antal (1862-1944), Gárdonyi Géza (1863-1922), György Oszkár (1882-1944), Széchenyi Zsigmond (1898-1967), Kodolányi János (1899-1969), Németh László (1901-1975), Jankovich Ferenc (1907-1971), Csanádi Imre (1920-1991), Takács Imre (1926-2000), Keszei István (1935-1984), Sobor Antal (1933-2010) és Bella István (1940-2006) dombormûve.