Rising Károlyné polgármester a megemlékezésen arról szólt, hogy már a II. világháború alatt sem volt könnyû élete a településen élõknek. A civil lakosságnak el kellett viselni hol a német, hol az orosz katonák gaztetteit, a házakból való rokonokhoz áttelepítést, állataik és terményeik rekvirálását. Rettegésben élték életüket a családok, és csak egymásra számíthattak.
– Azonban, ami 72 évvel ezelõtt történt az tudatos, elõkészített szörnyûség volt. Kényszermunkára vitték el a férfiakat, és embertelen körülmények között tartották õket német származásuk miatt. A családok hetekig, hónapokig nem tudtak róluk semmit. Tizenegyen nem tértek vissza Gesztesre, és további 15 fõ halálát okozta a „kismunkára” kényszerítés következménye (hastífusz, végelgyengülés), így végül 26 áldozata lett falunknak – fogalmazott az elöljáró.
Pillmann József, a német nemzetiségi önkormányzat elnöke a több mint hét évtizeddel ezelõtti eseményeket idézte fel.
A férfiak útja gyalog vezetett Lovasberény érintésével Bajára. Itt vagonírozták be õket és indították Temesvárra a transzportot. Hetek, hónapok teltek el a hazatérésig, miközben a járványokkal, a rossz higiénés körülményekkel és a betegségekkel kapcsolatba hozhatóan, összesen huszonhatan hunytak el. Összes bûnük német származásuk volt.
Az áldozatok elõtti tisztelgés jeleként az önkormányzatok és a hagyományõrzõ klub képviselõi megkoszorúzták az emlékhelyet, majd a jelenlévõk helyezték el mécseseiket az emlékmû talapzatánál. A kegyeletteljes eseményt a Német Kultúregyesület dalkörének elõadása tette emlékezetesebbé.