15 éves a Dunaújvárosi Borbarát Klub Egyesület

– Dunaújváros nem rendelkezik szõlõtermesztési és borászati hagyományokkal. Bevallom –annak ellenére, hogy gyakorló vendéglátós vagyok -, néhány évtizede még magam sem kedveltem a magyar borokat. Szerintem nagy részük – finoman fogalmazva – nem volt jó. Ugyanakkor a rendszerváltás évei után rendkívül nagy fejlõdésen ment át a magyar borászat. Ekkor kezdtem nagyobb figyelmet fordítani a borkóstolásokra, és a magyar borok megismerésére. Pár fõvel, és ad hoc jelleggel ültünk össze, kóstolgattuk az egyre jobb minõségû hazai nedûket. Miután gyakoribbakká váltak ezek az összejövetelek, jött a gondolat, mi lenne, ha szervezett keretet adnánk a dolognak. Az elgondolást tett követte, és 2001-ben megalakítottuk a Dunaújvárosi Borbarát Klub Egyesületet, így az idén vagyunk 15 évesek.
A jubileumi összejövetelen pezsgõvel várták az érkezõket a Corner Hotel & Kávézó mosolygós, fiatal pincérei és pincérnõi. Miután elfoglaltuk a helyünket, Grábics Gábor köszöntötte a megjelenteket, és bemutatta az est egyik fõszereplõjét, a Kovács-Harmat Pincészetet. Boraik a Pécsi borvidékre jellemzõ fehér, és a Villányi borvidéken termett vörös borok. A Kovács-Harmat Pincészet szõlõterületei a rendkívül jó természeti adottságokkal rendelkezõ Versend és Villány dombos lankáin találhatóak. A család 2,5 hektár szõlõ területet mûvel, melyet folyamatosan növel új telepítésû szõlõterületekkel. Boraik, melyeket hazánk legmelegebb, szubmediterrán éghajlatú borvidékein termelnek, illatban, zamatban gazdagok és testesek.
Nyolcféle bort kóstolhattak a klubtagok és vendégeik, a történeti hûség kedvéért, íme az italsor: Irsai Olivér (2015), Olaszrizling (2015), Juhfark (2015), Villányi Rosé (kékfrankos, cabernet sauvignon) (2015), Villányi Cabernet sauvignon (2012), Villányi Pinot noir (2008), Villányi Cabernet sauvignon barrique (2009) és Versendi Merlot Reserve (2012).
– Az elmúlt 15 évben a magyar borászat krémje már járt nálunk. Az elsõ idõkben borrégiók szerint haladtunk, megpróbáltunk egy évben minél több helyrõl hívni borászokat. Figyeltünk arra is, hogy milyen legyen a fehér- és vörösborok aránya, kétévente pedig beiktattunk egy-egy tokaji estet is. Utána nyitottunk a volt magyarországi területeken található borászokhoz, hívtunk vendéget Horvátországból, Szerbiából, és Szlovákiából is. A legújabb koncepciónk pedig az, hogy lehetõleg minél több új, és fiatal borászt, borászatot mutassunk be. Mielõtt eljön hozzánk egy borász, a klubból néhányan elmegyünk hozzá személyesen is meglátogatni a pincéjét és leegyeztetni a borsorát.
– Immár hagyománnyá vált az is, hogy az év végi batyus-bálunkon megválasztjuk az Év borászát, az errõl szóló oklevelet pedig egy következõ borkóstolón ünnepélyesen adjuk át. Ilyenkor persze egy újabb kóstolóra is számíthatunk az ünnepelt új, vagy épp legsikeresebb boraiból. Nagyon jó hangulatú, rendszerint teltházas, igazán kulturált rendezvények ezek, ahol a finom nedûk kóstolása mellett mód nyílik a kötetlen beszélgetésre is.
A nyolcféle bor kóstolásától – a fajtánként néhány korty itóka ellenére – széles jókedve kerekedett a társaságnak. Grábics Gáborék szerencsére gondoskodtak a bor ágyáról, azaz az egyes fajtákhoz illõ finom falatokról is. Ezen az estén a dalmát konyha különlegességeit ismerhettük meg. A fûszeres libazsír, a sajtválogatás, a sült leveles tészta magvakkal, az aldunai dévérkeszeg olajban, a dalmát vegyes ízelítõ – Dalmát sonka (Prsut), Dalmát kemény sajt, Kulen -, a csevapcsityi, a hagymasaláta, az ajvár és a baconban sült füge ragyogóan kiemelték az egyes borfajták ízét, karakterét, kellemesen simogatták a gyomrot.
– Gasztronómiai oldalról igyekszünk mindig olyan ételeket választani, amelyek illenek a bemutatott borokhoz, és ehhez több alkalommal mesterszakácsot is segítségül hívtunk. Kelemen Zsolt, Tóth Tibor és Újbányi Rezsõ valamennyien dunaújvárosiak. Volt, hogy külön-külön, de volt, hogy mind a hárman segítettek, hiszen õk is szívügyüknek tekintik a klubunkat, és a legjobb ételeket készítik nekünk. Itt rendszerint nem nagy lakomáról, hanem sokféle, apró falatról van szó, olyanokról, amelyek kimondottan illenek a borokhoz.
Az igen szép borok és a finom falatok mellett meglepetésrõl, a dalmát hangulat kiteljesítésérõl is gondoskodtak a vendéglátók, hiszen egy Horvátországból érkezett öttagú zenekar húzta a talpalávalót. Nemcsak délszláv népzenét és ismert számokat játszottak, hanem például sajátos hangszerelésben elõadták az Omega nagy slágerét, a Gyöngyhajú lányt is, amelyet együtt énekeltek a közönséggel.
Az est fénypontjaként asztalra került a 15 éves születésnapot köszöntõ hatalmas torta is, melyet a jelenlévõ alapító tagok vágtak fel, és osztottak szét. Grábics Gáborék egyébként róluk is megemlékeztek, hiszen a „veteránoknak” oklevéllel, illetve apró ajándékokkal kedveskedtek, megköszönve eddigi tevékenységüket, aktivitásukat.
– Nagyon vegyes társaság alapította az egyesületet. Volt köztünk ügyvéd, cégvezetõ, középvezetõ és kétkezi munkás is. Pontosan ez volt a jó benne, mert mindenkit a bor szeretete hozott össze, az, hogy megtanuljuk, hogy is kell ezt a nedût inni, élvezni. Az is egy történet, amíg a palackba kerül a bor, tehát elindul a szõlõtelepítéstõl egészen addig, amíg bor nem lesz belõle. De a másik nagy vízválasztó, hogy a gasztronómiába, a vendéglátás világába hogy kerül be ez a bor. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy milyen hõfokon, milyen pohárból fogyasztjuk, és az sem, hogy mit ettünk elõtte, vagy mit eszünk közben. Meg kell tanulni, hogy milyen jelekre figyeljünk illatban és a bor belsõ tartalmában, azaz milyen savakat, gyümölcsös ízeket keressünk. Fel kell tudni ismerni a borhibákat, hiszen nem biztos, hogy a borral van a baj, lehet, hogy a palackozással történt a hiba. Tehát van mit tanulni a borkóstolás mûvészetérõl.
Sajnos az ünneplésre szánt pár óra hamar elrepült, a vidám társaság – úgy éjféltájban – oszladozni kezdett. A vadonatúj, visszafogottan elegáns tízfõs Corner Hotel szobái hamar megteltek a nyugovóra térõ vendégekkel. A borbarátok – régi vagy új ismerõseiktõl maguk is barátként búcsúzkodtak. Hiába, a jó bor, a jó étel, a jó zene és a kedves vendéglátás összehozza az embereket.
– Nagyjából 30 fõ az állandó létszámunk, körülbelül ennyien voltak az alapító tagok is. A klubtagsághoz két ajánló kell, illetve a tagdíj vállalása. Bárki hozhat vendégeket is, a hölgyeknek pedig külön örülünk, mert õk sokkal jobban felismerik az ízeket és az illatokat, mint a férfiak. Minden hónap utolsó szerdáján tartjuk az összejöveteleinket. Nyáron szünet van, karácsonykor pedig az említett batyusbál, amikor mindenki hozhatja a kedvenc borát, kedvenc ételét és kedvenc feleségét vagy barátnõjét, barátját.  Várjuk Önöket, és barátaikat is a Dunaújvárosi Borbarát Klub Egyesület rendezvényein!

-vércse