A program keretében emléktáblát avattak Rotter Lajos gépészmérnök, repülõgép-tervezõ és pilóta tiszteletére, a székesfehérvári repüléstörténet centenáriuma alkalmából. A táblaavatási ceremóniát a Honvédelmi Minisztérium, Székesfehérvár Önkormányzata, valamint az Albatrosz Repülõ Egyesület és a Székesfehérvári Repülésért Alapítvány szervezte.
Az idei évben ünnepli Székesfehérvár repüléstörténete 100. évfordulóját. A centenárium rendezvénysorozatának része a 62. Önálló Ejtõernyõs Zászlóalj megemlékezõ ünnepsége, valamint az országos helikopteres találkozó Börgöndön.

A 62. Önálló Ejtõernyõs Zászlóalj emlékére egybegyûlteket Szabó József nyugállományú repülõs alezredes, az ejtõernyõs zászlóalj egykori tagja köszöntötte, aki méltatta az alakulatot, amelynek mûködése meghatározó volt a magyar katonai és sportejtõernyõzés fejlõdésében, illetve máig elért eredményeiben. Beszédében elmondta, hogy a résztvevõk immár 24. alkalommal találkoznak, hogy közösen emlékezzenek. Az alakulatnál egykor szolgálatot teljesítõk elõször 1981-ben gyûltek össze, a második találkozóra pedig 1986-ban került sor. Ezekbõl a találkozókból alakult ki a Magyar Ejtõernyõsök Bajtársi Szövetsége. A Veterán Repülõk és Ejtõernyõsök Fejér Megyei Egyesülete megalakulásával, Pápai Gyula repülõezredes vezetésével hagyománnyá váltak a találkozók. Szabó József kiemelte: a találkozóknak köszönhetõen elhunyt bajtársaik köztük maradnak, emléküket pedig örökre megõrzik.
A centenárium alkalmából az Albatrosz Repülõ Egyesület kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium emléktáblát állíttatott Rotter Lajos gépészmérnök, repülõgép-tervezõ és pilóta emlékékre. Rotter Lajos, a magyar és a nemzetközi vitorlázórepülés kimagasló egyénisége, a tehetséges mérnök és repülõgép tervezõ, illetve pilóta már középiskolai évei alatt kapcsolatba került a repüléssel. A kitûnõ szakember a harmincas évek zseniális repülõmérnöke, két világhírû, Székesfehérváron készült és világcsúcsokat elérõ vitorlázó gép, a Karakán és a Nemere tervezõje és megépítõje volt.

Szilády Dezsõ, az Albatrosz Repülõ Egyesület elnöke beszéde elején külön köszöntötte Ifj. Rotter Lajost. „Éppen száz esztendeje annak, hogy Sóstón, 1916-ban elkezdték írni a légben járók történetét. Székesfehérváron a repüléstörténet azóta is íródik – igaz, ma már nem Sóstón, hanem Börgöndi repülõtéren. A város fejlõdésében mindig is jelentõs szerepet játszott a repülés. Az aviatika iskolájából mindig komoly emberek jöttek ki, akik kiváló alapot biztosítottak az utánpótlás számára. Az itt alkotó emberek olyan nagy dolgokat vittek véghez, amire az egész világ felfigyelt. A sok kiváló aviatikus közül kiemelkedik Rotter Lajos neve, aki a Karakán és a Nemere vitorlázó repülõgépek tervezõjeként szerzett magának jogos elismertséget. Amikor az Albatrosz Repülõ Egyesületnél szóba került egy emléktábla állításának az ötlete, akkor Vargha Tamáshoz, Székesfehérvár országgyûlési képviselõjéhez, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyetteséhez, dr. Cser-Palkovics András polgármesterhez és Brájer Éva alpolgármesterhez fordultunk, akik azonnal a kezdeményezés mellé álltak. Nekik köszönhetjük, hogy ma emléktáblát avathatunk.” – mondta Szilády Dezsõ, aki hozzátette: a repülés ma is újabb sikereket hoz a városnak, hiszen Józsa Dávid, az Albatrosz Repülõ Egyesület szakosztályvezetõje egyéniben és csapatban is világbajnok lett a mûrepülõ vb-n.

Ezt követõen Vargha Tamás miniszterhelyettes, dr. Cser-Palkovics András polgármester és Szilády Dezsõ elnök leplezték le az emléktáblát, amelyet Takács Tamás alezredes, római katolikus tábori lelkész áldott meg.
Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyûlési képviselõje, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese beszédében kiemelte: Székesfehérvár nemcsak a nemzet történelmi fõvárosa és katonaváros, hanem a repülés városa is. „A fehérvári repülés száz esztendejét a 2016-os emlékév során több alkalommal is felidézhetjük, melynek keretében együtt ünnepelhetünk. A magyar repülés 1910-ben született, s ehhez képest csak hat esztendõvel késõbbre datálódik a székesfehérvári repülés történetének kezdete. Száz évvel ezelõtt ismét fõvárossá lett Székesfehérvár, ezúttal a repülés fõvárosává. 1916. augusztus 2-án a Hadiügyi Kormányzat arról tájékoztatta a lakosságot, hogy Sóstón léghajós alakulat létesítéséhez szükséges létesítményt építenek. Így jött létre az a katonai bázis, amely a helyéül szolgált a Nemere nevû vitorlás megszületésének, valamint itt szolgált a háború elõtt Vitéz Szentgyörgyi Dezsõ is, aki a II. világháború legeredményesebb magyar pilótája volt.

Az ádáz dunántúli harcokban elpusztult a bázis jelentõs része, de a lelkes pilóták és szakemberek új életet leheltek a lerombolt légi bázisba, akik minden áron életben tartották a székesfehérvári repülés kultúrát. Ennek a tenni akarásnak a kimagasló nagysága volt Rotter Lajos magyar gépészmérnök, repülõgép-tervezõ és pilóta. Fontos, hogy legyen egy hely, ahol koszorút helyezhetünk el, s ahol emlékezhetünk rá, valamint a nevéhez fûzõdõ világrekordra is: az általa tervezett vitorlázógéppel 3 óra 55 perc alatt 326 km-es céltávot ért el.” – zárta gondolatait Vargha Tamás, aki köszönetét fejezte ki az Albatrosz Repülõ Egyesületnek a kezdeményezésért, valamint a 62. Önálló Ejtõernyõs Zászlóalj tevékenységét is méltatta.

A város és a résztvevõ szervezetek képviselõi koszorút helyeztek el az emlékmûnél, majd a Veterán Repülõk és Ejtõernyõsök Fejér Megyei Egyesülete által szervezett program a Börgöndi repülõtéren folytatódott.