Jeles évfordulókat ünnepelhettünk az elmúlt másfél hónapban, Bicske 30, Tapolca 50 éve kapott újra városi rangot. Ám a nagyvilág nem ezekkel, a számunkra fontos eseményekkel foglalkozik, a világsajtó és az élet másféle szenzációkkal szolgál.
Népszavazást tartottak Nagy-Britanniában, és a szigetország lakóinak többsége úgy gondolta, jobb lesz nekik az Európai Unión kívül. Az egyik legnagyobb gazdasági hatalom – nem mellesleg több százezer magyar munkavállaló jelenlegi otthona – kilépésével újra kell gondolni az öreg kontinens jövõjét.
Ez akár szólhat az Unió gyengülésérõl, esetleges szétesésérõl, a nemzetállamok visszaerõsödésérõl, de jelenthet egyfajta összezárást, véd- és dacszövetség létrejöttét is. Bár a brüsszeli hivatalnokok, akik elsõsorban az uborka méretét és alakját szabályozzák, és fontos kérdésekben – mint a kontinens létét fenyegetõ iszlám bevándorlás – ultraliberális hozzáállásukkal inkább a rombolásnak adnak teret, ezért a második variáció nem valószínû.
A másik fõ téma a labdarúgó EB volt az utóbbi hetekben, ahol a magyar csapat hõsiesen helyt állt, csoportelsõként végzett az osztrákok, portugálok és izlandiak elõtt. A nyolcad-döntõben aztán afféle kamikáze módra nekiestek a belgáknak, és beleszaladtak egy nagy pofonba. Ennek ellenére volt minek örülni, régen látott egységet teremtett ez a kéttucatnyi magyar futballista: valóban 15 millió magyar szíve dobogott egy ütemre – kivéve néhány retardált közszereplõt, akik szennyes lelküket osztogatták a sajtóban és a közösségi oldalakon.
Kedves Olvasóink! Szerintem inkább keresgéljük saját helyünket, olvasgassuk a forró nyári estén magazinunkat, tapolcai összeállításunkat, és hagyjuk a dagadt ruhát másra!
Veér Károly
fõszerkesztõ