(Tapolca, 1960 -)
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Természettudományi Karán diplomázott biológia-földrajz szakos középiskolai tanárként 1986-ban. Egyetemi tanulmányainak befejezése után bekerült tanársegédnek a KLTE Ásvány és Földtani Tanszékre. 1992-tõl egyetemi adjunktusi beosztásba került. A földtudományok kandidátusa (PhD) tudományos fokozatot 1997-ben érte el. 2000-ig oktatott a KLTE-n, még ebben az évben docensi kinevezést nyert, és elvállalta a SZTE Földtani és Õslénytani Tanszékének vezetését.
Már tanszékvezetõi évei alatt végezte el a régész szakot a 2000-es évek végén, hiszen a régészet egyik nélkülözhetetlen segédtudománya a földtannak és az õslénytannak. 2009-ben érte el az akadémiai doktori fokozatot (DSc) Magyarország negyed-idõszak végi környezettörténete c. disszertációjával, melynek eredményei részben a földtudomány és a régészet határterületén születtek, s így mindkét szaktudomány területére nézve fontosak. A földtudomány és a régészet fontosságát ismeretterjesztõ elõadások formájában is terjeszti, különbözõ rádió és televízió mûsorokban. A tehetséggondozásban is komoly sikereket ért el: az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákra (OTDK) készülõ egyetemi hallgatók felkészítése során kifejtett tevékenységét az OTDT mestertanári kitüntetéssel jutalmazta 2013-ban.