Az ötlet szülõatyjai: B&O Kft – Komárom
A két fiatal mérnökember sorsát (Balázs 1972-ben Gyõrben, Attila pedig 1977-ben született) a munka kötötte össze, mindketten az ipari automatizálás területén helyezkedtek el a komáromi Perlos Kft-nél. Balázs elõbb összeszerelési menedzserként Attila fõnöke volt, majd egymás mellett dolgoztak.
– A Perlosnál alkalmazott automatizált gyártási technológia – meséli történetüket Óvári
Attila – messze megelõzte a korát. A 2000-es évek elején már olyan robottechnikát, kamerás rendszereket, vezérléseket használtunk, amelyek a mai napig is bárhol megállnák a helyüket. Így aztán rengeteg jó dolgot láttunk, tapasztaltunk, amire az iparnak szüksége lehet. 2007-ben úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk saját vállalkozásunkat. A B&O elõbb Bt., majd Kft. formában mûködött, mûködik.
Az elsõ idõszakban – kapcsolati tõkéjükre támaszkodva – klasszikus mérnöki tevékenységet, projektek irányítását, szervezését végezték, hiszen sokéves tapasztalatuk felhasználásával látták, hogy melyik munkát hogyan lehet idõben és megfelelõ minõségben elvégezni. A 2008-ban kezdõdött pénzügyi válság kitörésekor már túl voltak egy Rába öntöde átalakításán, automatizálási és fémszerkezeti munkákat kaptak. Az akkor fénykorát élõ Nokiának gyártó cellákat alakítottak át, kézi munkaállomásokat szállítottak, így tudták lerakni vállalkozásuk stabil pénzügyi alapjait.
– Jók voltunk ugyan ezeknek a Lean-alapú gyártócelláknak az elõállításában, de éreztük, hogy nem lehet mindent egy lapra feltenni. Ez a feltételezésünk be is vált, hiszen néhány évvel késõbb a Nokia kivonult Magyarországról. Ugyanakkor nagyon sokat köszönhetünk a finn óriásnak, mert ismét újabb gyártási kultúrával ismerkedhettünk meg, sok hasznos tapasztalatot szereztünk a velük való együttmûködés során.
Így aztán tovább keresték azokat a piaci réseket, amelyekbe betörve tovább bõvíthették tevékenységüket, fejleszthették a céget. Bár Óvári Attila nagy hobbyja az ultrahangos hegesztés, be kellett látnia, hogy ma nem akar mindenki ilyen berendezést vásárolni. Így aztán elvállaltak mindenféle munkát, a legnagyobb igény pedig az automatizálás, a robotok iránt jelentkezett.
– Óriási az igény ezen a területen, hiszen a robotok, a robottal vezérelt cellák sok helyen ki tudják váltani az emberi manipulációt. Robotcellákat szállítunk az Audiba, a Densoba, ki tudtunk lépni a romániai piacra, és dolgozunk Németországban és Franciaországban is. Nagy vevõnkké vált az ácsi Hartmann Hungary Kft. – nekik a nyomdasor végén lévõ anyagelvételt automatizáltuk két ütemben -, az Electrolux mosógép- és porszívógyárnak az ultrahangot kombináltuk a robottechnológiával. De megrendelõink között vannak takarmányipari cégek, és gépeket szállítunk a Grundfosnak és a Coloplastnak is.
Az idei Industria kiállításon az Universal Robot standját is kezelték, mint hazai kereskedõjük, forgalmazójuk, és integrátoruk. Elképzeléseik között szerepel egy ultrahangos habzáscsökkentõ berendezés, illetve egy olyan mobil robotdolgozó hálózat létrehozása, amikor ezeket az automatákat csak be kell hívni a gyártósorba, ekkor odamennek a megfelelõ munkahelyre, és elvégzik a rájuk kiszabott feladatot.
– Innovációinkat az élet hozza, hiszen látjuk, figyeljük az igényeket, ugyanakkor mi is megfogalmazunk újabbakat. Persze ötleteink megvalósításához újabb fejlesztésekre van szükség. Keressük a pályázati forrásokat a gépek, berendezések beszerzésére, és a mérnöki munkához elengedhetetlen számítástechnikai – hardver, szoftver – háttér és gyártási területünk bõvítésére.
Persze mindezt a munkát már nem ketten végzik, alakulása óta folyamatosan bõvül a cég létszáma. Mérnökökre, szakmunkásokra, programozókra, közgazdászokra volt szükségük, jelenleg 28-an dolgoznak a cégnél. 2010-ben megvásárolták a korábbi Poli-Ferr Kft. telephelyét és többségi tulajdonát. A további fejlõdésre is van lehetõség, hiszen közvetlen mellettük még van 3000 m2 üres telek, ahova újabb gyártócsarnok építését tervezik. A létszámot is szeretnék bõvíteni, középtávon egy 40-50 fõt foglalkoztató vállalat szeretnének lenni.
– Nem fogunk a fejlõdés gátja lenni, ha az igények megkövetelik, természetesen bõvítjük a céget. Ugyanakkor a kis lépések hívei vagyunk, hiszen az a tapasztalat, hogy a túl gyors növekedés gazdasági visszaeséshez vezethet. Továbbra is családias hangulatú céget, összetartó, a közös célokért együtt küzdeni tudó garnitúrát szeretnénk vezetni. Ma is rendszeresen járunk a kollégákkal wellness hétvégékre, közösen sütünk-fõzünk, lehet kosárlabdázni, pingpongozni, és gyakoriak az összetartást segítõ csapatépítõ összejövetelek is. Azt hiszem a fizetésekkel sincs gond, ugyanakkor próbálunk ügyelni arra is, hogy a családias légkör ne menjen a munka, a teljesítmény rovására.
Terveik, elképzeléseik azonban nem valósulhatnak meg, ha nem találnak utánpótlást, azaz képzett szakembereket. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot Komárom összes középiskolájával. A nyáron gyakorlatra érkeznek hozzájuk a Kultsár István Szakközépiskola diákjai, akiket adminisztrációra, logisztikára, szervezésre tanítanak. Vasipari alapképzés gyakorlat keretében négy Alapy-s diák ismerkedhet a lakatosmûhelyben a forgácsolás klasszikus formájától a CNC használatáig a szakmával. A Széchenyi-bõl 4-6 fõ informatikus érkezik, de a környezõ városok egyetemeirõl (Gyõr, Veszprém, esetleg Budapest) is jönnek gyakornokok, A 20-30 diák közös jellemzõje, hogy valamennyien komáromi lakosok, akik számára jövõképet vázol a B&O Kft., megtanítva õket mindazon gyakorlati dolgokra, amelyek elsajátítására az iskolában nincs lehetõség.
– Emellett természetesen figyelünk a társadalmi szerepvállalásra is – fejezi be beszélgetésünket Óvári Attila – hiszen itt élünk a városban, a megyében, így felelõsséggel tartozunk szûkebb hazánk iránt. A helyi TEMPO Karate Egyesülettel kötöttünk hároméves megállapodást az utánpótlás nevelése érdekében, de rendszeresen támogatjuk a tatabányai kórházat is. A Könnycsepp Nélkül Alapítványt is segítjük értéklevelekkel, de az idei évtõl az a tervünk, hogy nem aprózzuk el ezeket az adományokat, hanem konkrétan egy komáromi egyesületet, alapítványt, vagy a kórház gyermekosztályát támogatjuk nagyobb összeggel.
A beszélgetés végeztével Óvári Attila gyorsan elköszönt, hiszen õ is kíváncsi volt arra, hogy a pályázatírók milyen lehetõségeket kínálnak a cég fejlesztéséhez. A belsõ irodából kihallatszottak a tanácskozás hangjai, bizonyítva, hogy ehhez a feladathoz is ugyanolyan lelkesedéssel és hittel állnak a tulajdonosok, mint ahogyan létrehozták és növekvõ pályára állították a B&O Kft.-t.
Veér Károly