A cél, hogy megtanuljuk: Jót tenni, jó!

Öt éves a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elsõ hazai iskolaháza

A Don Bosco Iskolaház kis lakói lelkesen készültek a születésnapra, és a fiatal konferansziék köszöntõ szavai után, bájos mûsorral üdvözölték a megjelenteket. Elsõként Nyikos Lászlót, Polgárdi város polgármesterét szólították a színpadra, aki örömét fejezte ki, hogy annak idején az iskolaház létrehozása mellett döntöttek. Megtudtuk azt is, hogy a városvezetõ egyetemi éveit követõen szeretett volna szolgálatot teljesíteni Erdélyben, a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, ám a sors úgy hozta, ehelyett a hazai közéletben kellett szerepet vállalnia. Így végül – mondhatjuk az isteni gondviselésnek köszönhetõen –,
mivel a polgármester nem ment Dévára, Déva jött el hozzá, Polgárdiba.
A színpadon az iskolaház alapításának kezdeményezõje, „Kati néni” – azaz Némethné Smohay Katalin – vette át a szót, aki meghatottan köszönte meg mindazok segítségét, akik az elmúlt öt évben az Iskolaház mellett álltak. Háláját fejezte ki Böjte Csabának a bizalomért, amire építhették ezt a házat – és annak fenntartását –, a közös munkáért, támogatásért, a jó gondolatokért, a szellemi és lelki háttérért és a sok-sok imádságért. Katalin, Ottó bácsi – azaz Sinkó Ottó, a VIDEOTON Holding Zrt. vezérigazgatója – felé is köszönetet mondott, hogy a polgárdi iskolaház gyermekeinek tiszteletbeli apja, nagyapja, segítõje, akire mindig lehet számítani, és aki nem sajnálja az idõt „gyermekeire”.
Szerencsére az iskolaház ma már többekre is számíthat, így például Spányi Antal püspök atya törõdésére, a városvezetésre, és számos támogatóra, segítõre, akiket név szerint felsorolni néhány perc alatt lehetetlen lett volna.

A köszönetnyilvánítások után egy nagyobbacska, nyurga, ifjú hölgy, a bemondók egyike a következõ pajkos kihívással invitálta Böjte Csabát a színpadra: „Amikor öt évvel ezelõtt összetalálkoztam Csaba testvérrel, rögtön szaladtam felé. Õ felkapott, felemelt és megpörgetett maga körül. Arra lennék kíváncsi, hogy öt év elteltével is menne-e?”
Csaba testvér kiállta a próbát: vállára kapta, és megpörgette a ma már tini lányt, és a következõket fûzte hozzá mosolyogva: „Kíváncsi voltam, hogy csak szája van, vagy bátorság is van benne? Kevés bemondó szokott pörögni elõadás közben.” A rögtönzött „mûsort” a közönség széles mosollyal és tapssal jutalmazta.
– „Hiszem, hogy minden egyes gyermek Isten ajándéka” – kezdte ünnepi gondolatait Böjte Csaba, és hozzátette: fontos, hogy segítsünk az ajándékokat „kibontani”, segítsünk nekik kibontakozni, felnõni. Nagy hajók mellett is szokott lenni kis mentõcsónak. Polgárdi – város -, nagy hajó, ez az iskolaház egy kis mentõcsónak. Ha valaki netán mégis a vízbe pottyan, akkor Katáék, a kedves kollégák szíves szeretettel fogadják, és megtesznek mindent, hogy a gyermekbõl minél több érték felszínre jöjjön.
– Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság évét. Egyik legfõbb irgalmasság, amit leggyakrabban emlegetünk, a befogadás. Itt ezt az irgalmasságot próbáljuk gyakorolni, úgy, ahogy Jézus Krisztustól láttuk – mutatott rá a szerzetes, hogyan tehetjük a mindennapok részévé a Szentatya üzenetét.
– A mai világnak egyik legnagyobb problémája – folytatta Csaba testvér -, hogy ez a befogadásra való készség mintha elpárolgott volna. Nehéz családot alapítani, könnyen elválnak a párok, nehezen vállalnak gyermekeket, egyre ritkábban szövõdnek hosszú távra szóló kapcsolatok, barátságok. Olyan, mintha az ember egyedül jobban érezné magát. Minek komplikáljam az életem másokkal? – vetõdött fel a kérdés, amire Böjte Csaba válaszul Kata példáját hozta.
– És akkor itt a kedves, fiatal Kata, aki elkezdte az életét komplikálni velünk Déván. Azt mondta: szeretne segíteni, önkéntes lenni. Pár napra gondolt csupán, amibõl aztán 1-2 év lett, s a végén abban kérte a segítségem, hogy Magyarországon tehessen a rászoruló gyermekekért. Az elején nem erõst hittem neki. De Kata Déván megtapasztalta, hogy jó jónak lenni, jó önzetlenül jó dolgokat cselekedni, és a kezdeményezés, a kis „próbafúrás” végül megszületett, összefogással létrejött az elsõ iskolaház Magyarországon – mesélte az alapítás történetét a nem mindennapi lelki vezetõ, aki két fontos gondolatra is rámutatott:
– Minden egyes gyermek Isten remekmûve, Isten selejtet nem teremt. Minden gyermek nevelhetõ, formálható, jó szóval, szeretettel kivirágzik.
– A másik, amit kiemelnék, hogy jót tenni, jónak lenni jó dolog. Hiszem, hogy a lelkünk mélyén mindannyian arra vágyunk, hogy jók legyünk, hogy jót tegyünk. Jó dolog lehajolni egy bajban lévõ gyermekhez, szeretetben élni. Az én fejemben nem egy kõkemény Szent Ferenc Alapítvány van, mely Erdélyben vagy máshol sorra nyitja a házakat, és profi módon logisztikázik, akár egy nagy multi cég. Nem. Én azt szeretném, ha minden plébános, iskola, utca, tömbház, ha bajban lévõ gyermeket lát, merjen lehajolni hozzá. Nem intézmények kellenek, hanem az, hogy minket, keresztényeket arról ismerjenek fel, hogy szeretjük egymást! Te magad is merj befogadni egy családot, merd meghívni, hogy tartsa rendben a kerted, merj munkát adni nekik! Régen egy-egy tehetõsebb család sok egyszerû, szegény embert eltartott, szimbiózisban éltek. Ma a gazdagabb családok hátat fordítanak az egyszerûbb rétegeknek.
– Én nem azt szeretném, hogy a Szent Ferenc Alapítvány átvállalja akár Erdélyben, akár Magyarországon a bajban lévõ gyermekek gondozását Azért imádkozom, hogy az államnak legyen ereje ahhoz, hogy egyetlen éhezõ gyermek se legyen a Kárpát-medencében, hogy tapasztaljuk meg, milyen jó dolog jónak lenni, és ott, ahol vagyunk, osszuk meg a kenyerünket az éhezõkkel. Ez a kis ház otthona a kereszténységnek, a szeretet és a jóság reklámja kell, hogy legyen. Nem megoldani akarjuk minden rászoruló gyermek problémáját, inkább rádöbbenteni magunkat arra, hogy jó dolog jónak lenni, jót tenni. Csak meg kell tenni! – mutatott rá a keresztényi szeretet lényegére Csaba testvér, aki beszédjének zárásaként, egy donboscós kifiút, mint egy keresztet maga elõtt tartva megáldotta a gyülekezetet.

A megindító gondolatok után Nyikos László polgármester oklevelet nyújtott át a Dévai Szent Ferenc Alapítvány részére, a Don Bosco Iskolaház alapításának ötödik évfordulója alkalmából, megköszönve ezzel az eddigi támogatást, és azt, hogy Csaba testvér a polgárdiaknak is megtanította, hogy jót tenni jó.

Cseh Teréz