A semmiből hoztak létre Ipari és Logisztikai Parkot Tatán

– Már gyerekkoromban – idézte fel a múltat Fekete Gyula – szerettem szerelni, megfogni az anyagokat, és dolgozni velük.  Az esztergomi Bottyán János Szakközépiskolába jártam, elektronikát is tanultam. Alapvetően műszaki érdeklődésű voltam, de húszévesen a közlekedés, és a közművek kivitelezése is az érdeklődési körömbe került. Építettem a közműveket, a víz-, gáz-, és csatornahálózatot, valamint utakat és járdákat.
– A rendszerváltozás idején, 1990-ben még Tatabányán dolgoztam. Ezekben az években a gazdaság országszerte összeomlott, hiány volt a kivitelezési kapacitásban, így sikerült talpon maradni, fejlődni.
Fekete Gyula később önálló céget alapított FTK Építő Kft. néven, és visszaköltözött családjával Tatára, ahol nevelkedett. A 90-es évek végén önkormányzati és állami beruházásokat végeztek, alvállalkozóként is. Iparfejlesztéssel, cégek letelepítésével, ipari park létrehozásával akkoriban Tatán még nem foglalkozott senki.
– Számos példát láttam – mesélte az ügyvezető igazgató -, melyek alapján Tatán is próbáltam katalizálni az ipari park létrejöttét. Azon a részen, ahol most vagyunk, telepedett le az első négy „fecske”, az FTK Építő Kft., a Raksped (Transpoint), a Sulikönyv és a Gabler-Mirelta. Ezt látva a döntéshozók is belátták, hogy Tatának is szüksége van iparra. Persze anyagi forrás még nem nagyon volt erre a célra.
– Nehezen, de beindult a fejlődés, 2005-ben megalakítottuk a Barina Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Kft.-t. Ezzel új alapokra helyezve kezdődött meg az iparfejlesztés Tatán. Napjainkra 130 hektáron 59 cég telepedett le, nagyrészük zöld-, a többiek pedig barnamezős beruházás keretében. Az első nagy vállalkozás az autóipari beszállító Gedia-csoport volt, mely karosszéria elemeket gyárt különféle autógyárak részére. A cég az ipari parkban ma is a legjelentősebb termelési értékkel rendelkezik.
– A 2008-as válság visszavetette a beruházásokat, kisebb vállalkozások érkeztek csak. 2015-ben aztán a japán NHK-csoport telepedett le, a legnagyobb területet ők foglalják el ma is. A legtöbb dolgozót, 330 főt, a Gedia foglalkoztatja. Az ipari parkban jelenleg összesen már több, mint 1787-en dolgoznak Tatáról, és a környékbeli településekről. Közel 92 milliárd forint éves árbevételt produkálnak a letelepedett cégek, megközelítőleg 50%-os exportteljesítmény mellett.
– Tanulva a 2008-as gazdasági válságból, szélesebb spektrumban igyekszünk fejleszteni a könnyűiparon, a nehéziparion, a kereskedelmen át a logisztikáig, hogy Tata is válságálló legyen. Az ipari park főként magántőkéből épül, de segít az önkormányzat és az állam is. Eddig összességében 106 milliárd forintot ruháztak be az idetelepült cégek.
– Az ipari park fejlesztésén és fenntartásán kívül – tette hozzá Fekete Gyula – mással is foglalkozunk, most éppen egy nagy víziközmű beruházás végén járunk. Tata ívóvíz ellátását szolgálja majd az a beruházás, amelynek köszönhetően Tatabányáról 10 kilométer hosszan érkezik majd a jó minőségű ivóvíz. A kisebb, 400-as átmérőjű csöveket váltjuk ki 600-as csővezetékekre. Hamarosan elkészülünk a munkálatokkal. Imádok Tatáért, de Tatabányáért is tevékenykedni. A lényeg, hogy egymást segítve, kéz a kézben tudjunk úgy előrehaladni, hogy mindenki győzzön, mindenki nyertes legyen.
Fekete Gyula a munka mellett is aktívan éli az életét, egy tatai evezős klub tagja, szereti ezt a sportot, sokáig a klub elnöke volt, nemrég adta át a stafétabotot.  Amikor csak teheti, lejár az Öreg-tóra evezni, ez az, ami kicsit átmozgatja, kikapcsolja.

Kiss T. József