Elhunyt a huszonötödik „Év bortermelõje”
Szöllõsi Mihály 1949-ben született a Szolnok megyei Mezõtúron. Pályája elején agrármérnökként kezdett el dolgozni a Bicskei Állami Gazdaságban, majd a termelõszövetkezetben. Közben elvégezte a Kertészeti Egyetem növényvédõ szakát, majd a kertészeti pályát tanításra cserélte, tizenöt évig volt a Jávorka iskolában gyakorlati oktatásvezetõ. Bár kertészeti tárgyakat oktatott, mindvégig a borászat és szõlészet maradt a szenvedélye.
Saját bort harminchét évesen kezdett el készíteni Látó-hegyi pincéjükben, akkor még elsõsorban a barátoknak, ismerõsöknek. Miután sikeresen szerepelt különbözõ borversenyeken, 1999-ben megvásárolta Neszmélyen a Zichy grófok által 1830-ban épített, felújításra szoruló pincét, s sikere azóta is töretlen volt a ma már 35 hektáron termelt kiváló borokkal, melyek nemzetközi szinten is eredményesen szerepelnek.
Tavaly Szöllõsi Mihály, aki hat év után került újra a jelöltek közé, elnyerte a 2015-ös „Év bortermelõje” címet a Magyar Bor Akadémia döntése alapján, s ezzel újra kiemelt figyelem irányult a neszmélyi borvidékre. És hogy miért pont õ? Errõl így nyilatkozott:
– Amióta a Szöllõsi pincészet mûködik, elejétõl fogva a minõséget, a tisztességet, a hitelességet tûztük a zászlónkra. Mindig próbáltunk jó minõségû, ár-érték arányban elérhetõ borokat készíteni, és nagyon jó eredményeket érünk el borversenyeken. Nem alkudtunk meg, 1999 óta folyamatosan fejlesztünk annak érdekében, hogy még jobb minõséget tehessünk az asztalra.
Szöllõsi Mihály egyik itala többek között a Magyar Tudományos Akadémia bora címet is elnyerte, de a TOP 100 Legjobb Magyar Bor verseny második helyét is kiérdemelte, s a társadalmi szerepvállalás terén is aktívan dolgozott. Õ volt a Tatai Hegyközség elnöke, valamint a Zsigmond Király Borlovagrend nagymestere, tagja az MBA-nak, s a Neszmély-Tata borút elnökségének. Elkötelezettségét példázza az is, hogy részt vett a közép- és felsõfokú szõlészeti-borászati szakmai képzésekben, társadalmi rendezvényeket, szervezeteket, iskolákat támogatott, számos szakmai rendezvényt szervezett. Beszélgetésünkkor újabb terveket fogalmazott meg, gondolatai a birtok fejlesztése, a minõség javítása körül forogtak:
– Elértük a borászatok között a középméretû kategóriát, nem nagyon szeretnénk ennél nagyobbak lenni, a szõlõtelepünket viszont tovább kívánjuk fejleszteni. Most újra telepítünk fajtaváltás keretében, megvan az engedélyünk, tavasszal 6 hektárra, így az idén 35-bõl 29 hektár már megújul. Ezek mind fehér fajták, hiszen én fehérboros borásznak tartom magam, hét fajta van, ami támogatással telepíthetõ. Mindig új technológiák jönnek, mindig van fejlesztési lehetõség. A kereskedelmünket kéne rendbe tenni, abban hiányosságaink vannak. Neszmélyen van a pince, de az ültetvényeink Tatán vannak: Látó-hegy, Grébics-hegy. A Neszmélyi Borvidéken a minõsítés szempontjából a Grébics-hegy a legjobb. Itt szeretnénk egy látványpincét létrehozni, nagyon hiányzik a környékre egy ilyen!
Búcsúzóul nem kis büszkeséggel mesélt a nemrég lezajlott díjátadóról, ahol Áder János köztársasági elnök jelenlétében vehette át az „Év bortermelõje” kitüntetést:
– Mi ültünk a díszasztalnál megtisztelt bennünket a köztársasági elnök úr a feleségével, valamint a Bor Akadémia fõtitkára, és országgyûlési képviselõnk, Bencsik János is, szintén a feleségével. Nagy sikere volt a borainknak, Áder úr ugyan inkább vörösboros, de amikor megkóstolta ezeket a fehérborokat, azt mondta, hiányosságai vannak, és el fog jönni hozzánk Neszmélyre. Természetesen meghívtuk, reméljük élni fog vele.
Kaptam még kóstolónak két üveg jófajta neszmélyi bort, majd kézfogással búcsúztunk, a mielõbbi viszontlátás reményében. Szöllõsi Mihály azóta már a mennyország lankás tájain igyekszik meghonosítani a legjobb szõlõket, Szent Péterrel kvaterkázik, nekünk meg a gyász, és a kiürült borosüveg maradt. Kedves Mihály! Nyugodj békében!
Veér Károly