Aranytollal ékesen
– Kevés fiatal mondhat el magáról annyi versenyeredményt, mint te. Ezek közül melyikre vagy a legbüszkébb?
– Talán arra, hogy elsõ helyen jutottam tovább a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján az országos döntõbe. (Meg talán még a tavalyi Innovációs versenyen kapott kiemelt dicséretre.)
– Kik állnak segítõként a sikereid hátterében?
– A most folyó kutatásomban Medvegy Tibor (Pannon Egyetem) segít rengeteget. Kiss Antal tanár úr (Széchenyi) támogatott a különbözõ versenyekre való felkészülésben, magánprojektekben. Nyirati László tanár úrral (Széchenyi) is volt/van több közös megmérettetésünk, rá is folyamatosan számíthatok. Dr. Göde Andrea tanárnõ kommunikáció, média területeken ad ötletet, támogatást. Legtöbbet azért nyilván a családomnak köszönhetek, mind a rám szánt idõ, a velem való foglalkozás, a terveim támogatása, az anyagi lehetõségek biztosítása miatt. Más szülõ tán meg sem értette volna, hogy én a gimnáziumot miért akarom felcserélni mûszaki szakközépiskolára, az enyémek viszont elfogadták az érveimet. Anyukám minden aggódását legyõzve mellettem áll, apukám és a testvéreim minden versenyemen szurkolnak nekem. Leginkább nagypapám az, akivel mûszaki problémákról szoktam beszélgetni, és õ az, aki igazán hajt engem.
– Említettél egy kutatási témát…
– Jelenleg a Pannon Egyetem Fizikai- és Mechatronikai Intézetében veszek részt egy kutatásban, melyben egy új típusú, ferrofluid maggal ellátott dõlés- valamint gyorsulásérzékelõ szenzor kifejlesztésén dolgozunk.
– Egy mûszaki érdeklõdésû ifjúnak mit jelent egy teljesen humán Sajtó és Tanulás Médiaprogram, a SÉTA tábori részvétel és fõleg az Aranytoll díj?
– A médiamûfajok megismerése, gyakorlása számomra teljesen más szemszögbõl engedi láttatni a világot; egy másféle gondolkodásmódot mutat meg, teret ad az ember nem mûszaki irányú vonzalmának kibontakozására, ezért izgalmas. A táborban meg nagyon jó közösség és programok mellett az ember kizökken egy csöppet a mindennapi életbõl, a megoldásra váró különbözõ mûszaki problémák dzsungelébõl, és az alatt a pár nap alatt egy teljesen más területtel foglalkozik. Felüdítõ érzés. A díj? Egyrészt növeli az amúgy is a béka feneke alatt tengõdõ önbizalmát, másrészt inspirációt ad neki az írás folytatására.
– A közelmúltban egy tanulmányi kirándulás révén eljutottál a CERN-be. Mi ragadott meg leginkább a részecskegyorsítók világából?
– Az a rendkívülien pontos és bonyolult, ezáltal lenyûgözõ mérnöki munka, ami a gyorsítók, részecskedetektorok összeszereléséhez kellett, valamint a részecskegyorsítók megépítésének célja: kutatni, választ keresni a következõ kérdésekre: „Honnan jöttünk?”, „Hová tartunk?”, „Miért létezünk?”, „Mibõl állunk?”, „Mik vagyunk?”.
– Hogyan változtatta meg ez az út a további terveidet?
– Valójában sehogy. Épphogy rettentõen megerõsített bennük: most már biztosan tudom, hogy mérnök szeretnék lenni.
– Milyen célokat tûztél ki magad elé?
– Rövid távon azt, hogy szeretnék egy kitûnõ év végi átlagot – még biológiából is! Hosszú távon pedig a BME Mechatronikai mérnöki képzésre szeretnék jelentkezni, mert a mechatronika, mikrokontrollerek világa, mérésautomatizálás, elektronika vonz és nyûgöz le igazán.
– Ha 10 év múlva találkozunk: mi áll majd a névjegyeden?
– Hú, ennél nehezebb kérdést alig kaptam eddig. Annyi biztos, hogy valamilyen mérnök-re végzõdne…
DrGA
Fotó: Molnár Artúr (PLT)