Komáromban született 1880. szeptember 10-én a város Duna balparti részén, elemi iskoláit és a kisgimnáziumot szülõvárosában végezte. A pozsonyi királyi katolikus fõgimnáziumban érettségizett, a jogot Pozsonyban és a budapesti tudományegyetemen hallgatta. Pályáját aljegyzõként kezdte, hamarosan elnyerte a városi fõjegyzõi állást. Trianon után a cseh hatóságok kiutasították a csehszlovák állam területérõl, azonban Komárom-Újvárosba meghívták fõjegyzõnek, 1925-ben választották meg Komárom város polgármesterévé. Alapy a magyarországi városrészt ügyes várospolitikával felvirágoztatta, eredményes városfejlesztõ koncepciója Komáromból modern kisvárost formált, s lakosságának megélhetést és jólétet teremtett.
Az újvárosban szerzett érdemei alapján a belügyminiszter 1939 júniusában az egyesített Komárom polgármesterévé nevezte ki. A háborús hátország körülményei közt végig megõrizte emberségét, minden hátrányos helyzetû komáromi érezhette segítõkészségét. 1944 nyarán megromlott egészségére hivatkozva nyugdíjazását kérte. 1944 októberében a nyilas hatalomátvétel után a komáromi nyilas vezetõk a nyugalmazott polgármestert „zsidópártolás” vádjával letartóztatták, s elõbb a Monostori erõdbe, majd a Csillagerõdbe zárták. Innen deportálták Dachauba, ahol 1945. február 2-án elhunyt.
Rabi Lenke