A nagy mesemondó Komáromban született. 10 éves koráig magántanuló volt otthon, mikor is Pozsonyba küldték, majd Pápára az ottani Református Kollégiumba, hogy befejezze tanulmányait. Itt találkozott elõször Petõfi Sándorral. Kecskeméten tanult jogot, majd egy komáromi ügyvédnél volt patvarián. Közeli barátja, Petõfi Sándor ekkorra már ünnepelt költõ volt. 1846-ban a Hétköznapoknak címû elsõ regényének a sikere után az írásnak szentelte életét. Az 1848-as forradalom kitörésekor a fiatal szerkesztõ lelkesen felvállalta a nemzet ügyét, melyért mind tollal, mind fegyverrel is harcolt.
A világosi fegyverletételt követõ 14 évet politikai gyanúsítottként élte, de talán ez volt életének legdicsõbb korszaka, mivel a tiltott és megalázott magyar nyelv rehabilitációjának szentelte magát, megalkotva nem kevesebb, mint 30 nagyszerû romantikus mûvet, számtalan mesekötetet, esszéket, és kritikákat. 1870-es évekig elképesztõ mennyiségû, mintegy 100 kötetet írt meg. 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezésnél a magyar alkotmány újbóli létrehozásánál Jókai aktívan kivette részét a politikából. Mint a Tisza-kormány állandó támogatója, nemcsak a parlamentben, ahol 20 éven keresztül képviselte magát, de mint a kormányszervezet szerkesztõje is hatékonyan tevékenykedett. 1904-ben hunyt el Budapesten.