Brigetio mindig valami szenzációval szolgál

– Meséljen nekünk a múzeum történetérõl!
– Intézményünk a tatai Kuny Domokos Múzeum tagintézményeként alakult. Elsõ kiállítóhelyünk az Igmándi erõdben berendezett római kõtár, amely a mai napig ott látható. 1987-ben nyílt meg a magyar tengerészet történetét bemutató kiállítás, Dr. Juba Ferencz tengerészkapitány azóta többször felújított páratlan gyûjteménye, amely a Városháza alagsorában tekinthetõ meg. 1990 óta van a múzeumnak régészeti gyûjtõköre, Komárom város közigazgatási határán belül. Ettõl kezdve a különbözõ régészeti munkák leletanyaga ide kerül elhelyezésre. 1992-ben beindult a szõnyi Vásártéren, a római kori Brigetio polgárvárosban a múzeum és az ELTE Régészettudományi Intézetének közös feltárása. 1995-re körvonalazódott a városi elöljárókban és dr. Krajczár Gyula polgármesterben, hogy a leletek, fõleg a falfestmények megérdemlik, hogy egy önálló kiállítás keretében állandó bemutatásra kerüljenek. Így 1996-ban avattuk a múzeum fõépületét a Kelemen László utcában, ezt az alapító-igazgató, Kecskés Laci bácsi sajnos már nem érhette meg. 1996. április 28-án nyílt meg az állandó római kiállítás, amit azóta, természetesen már többször átrendeztünk, modernizáltunk, és állandóan frissítjük az újabb leletekkel. Van egy olyan termünk is, amely idõszakos kiállításokra alkalmas. Átlag évente 3-5 alkalommal rendezünk ilyeneket, ezek helytörténeti, régészeti, történeti és néprajzi jellegûek. 2001-ben nyílt meg a városi sporttelepen a Czibor Zoltán Emlékszoba, ahol a komáromi származású olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat tagja különbözõ relikviái, dokumentumai, emlékei, fényképei láthatók. Az emlékszoba elõterében Komárom labdarúgó csillagainak állítunk emléket különbözõ tablókon és az elnyert kupáik, díjaik bemutatásával.

– Milyen szakmai háttérrel, létszámmal dolgoznak jelenleg?
– Jómagam régész-történész vagyok, rajtam kívül egy régész kolleganõ, egy történész kolléga, aki a tárlatvezetõ munkákat is ellátja, egy állandó tárlatvezetõ, és egy restaurátor kolleganõ dolgozik az intézményben, gyakorlatilag ez az állandó létszám. A fõidényben, azaz április közepétõl november végéig idõszakosan foglalkoztatunk teremõröket, akik visszatérõ régi kollégák.

– Az állandó kiállítások anyaga mellett milyen gyûjteményekkel rendelkeznek?
– Egyedi és gazdag a Két haza egy szívben megnevezésû felvidéki néprajzi gyûjteményünk. A dokumentumokat, fotókat, viseleteket, használati és szakrális tárgyakat Horsa Istvánné nyugdíjas pedagógus, aki gyermekként maga is megélte az áttelepítést, gyûjtötte és ajándékozta a múzeumnak. A gyûjtemény az 1945-47 között Magyarországra áttelepített azon felvidéki családoknak az emlékeit õrzi, amelyek idõvel a szülõföld közelébe, Dél-Komáromba költöztek. Nagy vágyunk, hogy ez a rendkívül gazdag néprajzi gyûjtemény végre állandó kiállítások keretében látható legyen. Jelenleg néhány évente tematikus idõszaki tárlatot rendez belõle Zsuzsa néni, ill. gyakran felvidéki településeken is vannak belõle kiállítások. Kiváló a képzõmûvészeti gyûjteményünk, amely természetesen komáromi alkotók mûveit tartalmazza. Kiemelném az 1902-ben született Rauscher György alkotásait, aki életének 28 éve alatt Európa nagyvárosaiban alkotott, és az „új tárgyiasság” nevezetû, az 1920-as évek Berlinjében kialakult irányzat legkiválóbb magyar képviselõjének tartják. A 2007-ben, 94 évesen elhunyt Leszenszky László festményeinek egy kollekciója gyermekkora szülõvárosát, Észak-Komáromot ábrázolja. A veduta-jellegû képek némelyike ma már nem létezõ utcákba kalauzol minket. Ezeken kívül történeti gyûjteményünk is igen sokrétû. Az anyag elsõsorban a Komárom történetét tematikusan feldolgozó idõszaki kiállítások kapcsán gazdagodik.Visszatérõ rendezvényünk a „Komáromi mesterségek” címû tematikus sorozat, amelyet Nyikus Annával, a KEM Népmûvészeti Egyesület elnökével közösen szervezünk. Kétévente szervezzük, mindig egy adott mesterséggel foglalkozunk. Mi kiállítást rendezünk, ami nagy gyûjtõmunkával jár, Anna pedig a Szõnyi Mûvelõdési Házban szervez hozzá konferenciát. Eddig foglalkoztunk az aranymosókkal, a gazdákkal, a szekeres-gazdákkal, a molnárokkal és a halászokkal, és idén novemberben a csizmadiák, cipészek, suszterek kerülnek bemutatásra.

– Az ásatásokhoz kapcsolódóan rendszeresen szerveznek nyílt napot is. Legutóbb mi volt a program?
– 2001-ben vezettük be azt, hogy a vásártéri római kori feltárások utolsó hetében, szerdai napon délután 2-kor tartunk egy „Nyílt nap a vásártéren” címû programot, ahol megmutatjuk, és elmagyarázzuk az az évi feltárás eredményeit, és utána 4-kor nyílik a múzeumban egy régészeti kiállítás. Tavaly szerencsés évünk volt, két ízben is tarthattunk ilyen nyílt napot. Az egyiket, a szokásosat  a nyáron a Vásártéren, a másikat pedig õsszel a gáton. A Komárom-Almásfüzitõ árvízvédelmi rendszer kiépítéséhez kapcsolódóan ugyanis régészeti megfigyelést, majd megelõzõ feltárást végeztünk. A földmunkák során ugyanis nagyjából egy hektárnyi nagyságú területen igen intenzív római kori beépítés találtunk, melynek a nyugati részén, nagyjából 800m2-en egy római kori fürdõt tártunk fel, ami látványában és leletanyagában is fantasztikus. Ilyet 200 éve láthatott utoljára Magyarország az ember, amikor Aquincumban feltárták a nagy fürdõt. Ez látható a Flórián téren. Nem véletlen, hogy a bemutatónapra, október 29-re több százan jöttek az ország minden tájáról. Ezúttal tehát ” Nyílt nap a gáton” címet adtuk a programnak. Reményeink szerint itt majd folytathatjuk még a munkát. Központi támogatásra várunk, de természetesen minden pályázati lehetõséget megragadunk, hogy tovább áshassunk, mert a fürdõnek eddig csak egy részét tártuk fel. Brigetio mindig valami újdonságot, remek szenzációt nyújt számunkra.

– Más szenzációs lelet is került elõ tavaly a földbõl. Mirõl van szó?
– Az ásatásokon évtizedek óta segítségünkre lévõ Kiss Attila egy római kori bronz törvénytábla töredékeit találta meg. A lelet a restaurálás és feldolgozás után április 21-én került elhelyezésre az állandó kiállításban, ünnepélyes megnyitó keretében. Egy valóban szenzációs leletrõl beszélünk, több okból is. Egyrészt, mert errõl a lelõhelyrõl ez a második törvénytábla. Az elsõt, amely idõben egyébként késõbbi, mivel 311-bõl származik, 1930-ban került elõ. Én nem ismerek olyan lelõhelyet, ahol két római kori törvénytáblát is találtak volna. A lelet másik jelentõségét az adja, hogy a táblán megörökített rendelkezéseket meghozó Philippus Arabs császár (244-249) összesen 80 törvényt adott ki ötéves uralkodása alatt, azonban ezekbõl – a most megtalált táblával együtt – csupán kettõ maradt fent önálló felirat formájában. A töredékes formában, 6 darabban megtalált törvénytábláról láthatóan megpróbálták eltüntetni a császár nevét. Mindez azért történhetett, mert Philippus Arabs elõdje, a nagy népszerûségnek örvendõ III. Gordianus meggyilkolása árán került a trónra, ezért halála után a római szenátus emlékezetének eltörlésével (damnatio memoriae) sújtotta, vagyis minden lehetséges helyrõl megpróbálták eltüntetni a császár és családja nevét. De van egy harmadik jelentõsége is a táblának. A lelõhelye a légiós tábor központja, ahol a parancsnoki épület is volt, amelynek a közelében ezeket a törvényeket közszemlére kellett tenni. És bár a törvénytáblából csupán töredékek maradtak meg, a nyelvezetébõl és stílusából arra lehet következtetni, hogy a császár Brigetióban járt – feltehetõen a térséget rendszeresen megtámadó carpok elleni hadjárat során – és a katonákkal való beszélgetés közben megerõsítette azok korábbi kiváltságait.

– A legfrissebb ásatások tükrében mit tudhatunk ma Brigetióról?
– Komárom-Szõny római kori elõdje, Brigetio, Carnuntum (Bad Deutsch-Altenburg és Petronell), Vindobona (Bécs) és Aquincum (Óbuda) mellett a Pannonia tartományban állomásoztatott 4 légió egyikének, a Legio I Adiutrixnek volt a táborhelye a Kr. u. 1. századtól kezdõdõen a római uralom végéig. A tábor körül helyezkedett el a katonaváros, ahol az említett fürdõt feltártuk. Innen 2 km-re nyugatra, a mai szõnyi Vásártér központtal volt a polgárváros, ahol kereskedõk, iparosok, esetleg kiszolgált katonák laktak, biztos, hogy jó módú emberek, hiszen az 1992 óta folyó feltárások során olyan lakóházakat tártunk fel, amelyek gazdag díszítései, falfestményei már európai hírûek, Németországban, Franciaországban, Olaszországban voltak kiállításon. Minden légiós táborral rendelkezõ településnél megvolt ez a hármas települési egység és mindenhol található két amfiteátrum is. Nagyon sokáig csak a katonai amfiteátrumról tudtunk Brigetióban, amelyet a XVIII. századi utazók le is rajzoltak. 2005-ben azonban egy feliratos kõfaragványról kiderült, hogy a polgárvárosban is volt egy amfiteátrum. Brigetio olyan közepes nagyságú város lehetett, 20-25 ezer fõ is lakhatott benne.

– Végezetül miként ünnepli a múzeum a város 750 és 270 éves jubileumát?
– Õsszel rendezünk egy kiállítást, amelynek keretében bemutatjuk a város történetét. A tárlatot egyben a 20 éve elhunyt kecskés László emlékének szenteljük. Laci bácsi volt az, aki a „Komárom az erõdök városa” címû könyvével elõször, teljes egészében összefoglalta Komárom város történetét. Ezt a mûvet alapul véve próbáljuk majd feleleveníteni a 750 év történetét.

vk