Szép tudományos eredmények a Selye János Egyetemen

– Mikor fogant meg a gondolata egy szlovákiai magyar egyetem létrehozásának, és miért éppen az adott szakokra esett a választás?
– Nagyon hosszú út – tíz év kitartó munkája – vezetett az ötlettõl a megvalósulásig. A Magyar Koalíció Pártja felvállalta, és sok szakember támogatásával végül egy évtized alatt elérte, hogy a szlovák törvényhozás többsége támogassa egy önálló magyar egyetem létrehozását. 2003-ban született meg a törvény, mely rögzítette, hogy a Selye János Egyetem 2004 õszén három karral elindulhat.
– Reményik Sándor írta: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot, s az iskolát!” E gondolat jegyében egyetemünk küldetésének tekinti a magyar anyanyelven történõ felsõoktatást, a magyar nyelvû óvodák, alap- és középfokú iskolák számára a pedagógusképzést, egyházaink részére pedig a teológusképzést.
– A gazdaságtudományi kar sem volt elõzmények nélküli: a magyarországi Corvinus Egyetem 2001-ben kihelyezett szakot hozott itt létre, mi ezt a munkát folytattuk.
– Félmillió Szlovákiában élõ magyar egyetlen önálló, magyar nyelven oktató egyeteme lettünk. Az álmunk megvalósult: a gyerekeink az óvodától a legfelsõ képzési szintig anyanyelvükön, magyarul tanulhatnak. Óriási lépés ez az itt élõ magyarok identitásának, magyarságtudatának megerõsítése felé.

– Az indulás óta eltelt tizenegy év. Hogyan sikerült a beilleszkedés a szlovákiai felsõoktatási rendszerbe, elfogadták önöket egyenrangú partnerként?
– Nem volt könnyû dolgunk, hiszen a nulláról, zöldmezõs beruházásként indultunk: se épületek, se eszközök nem álltak rendelkezésünkre. A megfelelõ oktatógárda összeállítása sem volt egyszerû feladat. Kevés a magasan képzett, magyar nyelvû oktató Szlovákiában, de ez nem is csoda, hiszen gyakorlatilag az itt élõ magyarság egyetlen magyar nyelvû felsõfokú képzõhelye vagyunk. Rajtunk kívül a Comenius Egyetemen mûködik egy magyar nyelv- és irodalom tanszék, nagyon kevés hallgatóval, és Nyitrán, a Konstantin Egyetemen van még egy kar, ahol részben képeznek magyar hallgatókat. A Selye Egyetem ezzel szemben – és erre nagyon büszkék vagyunk – az elmúlt öt esztendõben 5500 államilag elismert diplomát adott át.
– A beilleszkedésben ugyancsak kihívást jelentett a szlovák felsõoktatási rendszer megismerése. Kizárólag a Szlovák Akkreditációs Bizottsághoz benyújtott, és az általuk jóváhagyott tanulmányi programokat oktathatjuk. Az induláskor huszonnégyet sikerült akkreditáltatnunk a három karon. A következõ öt év alatt ezt további néggyel tudtuk bõvíteni. Ma már a tanárképzõ karon a hallgatóink Biológia, Kémia, Magyar Nyelv- és Irodalom, Modern Filológia, Neveléstudományi, Óvó- és Tanítóképzõ, Szlovák Nyelv- és Irodalom, Testnevelés, és Történelem Tanszékek közül választhatnak. A gazdaságtudományi karon alap- és mesterszintû képzés keretében vállalati és közgazdaság menedzsmentképzés folyik a Közgazdaságtan, a Matematika és Informatika, Idegen Nyelvi és Kommunikációs, valamint a Menedzsment tanszékeken. Emellett sikeresen akkreditáltattuk az Alkalmazott Informatika alapszakunkat. Teológia karunkon belül Ó- és Újszövetségi, Teológiai, Vallás- és Filozófiatörténeti, Egyháztörténeti, Kateketikai, Missziológia, Diakóniai és Szociális Munka Tanszék mûködik.
– Tíz év alatt felnõttünk a feladathoz, felzárkóztunk a nagy múltú szlovák egyetemekhez. Teljesítményünkkel, elért eredményeinkkel képesek vagyunk arra, hogy megfeleljünk a követelményeknek, megtartsuk egyetemi rangunkat. Intézményünk több tudományterületen is tevékenykedik: pedagógia, humán teológia, közgazdász menedzsment és alkalmazott informatika. Örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy Szlovákia legfiatalabb, és talán legkisebb közszolgálati egyetemeként a többi intézményhez hasonló minõsítésû akkreditációs anyagokat tudtunk leadni.

– Milyen oktatói karral, hallgatói létszámmal és eredményekkel büszkélkedhetnek?
– Az induláskor az oktatói gárda összeállításában az anyaország támogatását élveztük. Nagyon sok habilitált egyetemi docenst és professzort sikerült megnyernünk, támogatásukkal könnyebben tudtuk venni az akadályokat, hogy megfeleljünk az elõírt feltételeknek, és megtarthassuk egyetemi státuszunkat.
– A Selye Egyetem a legkisebb szlovákiai társai között, mindössze 102 oktatónk és összesen 200 alkalmazottunk van. A nagyobb intézményekben ennek tízszerese a jellemzõ. 30 magyarországi oktatónk van, akik 90%-ban habilitált egyetemi oktatók, professzorok. Célul tûztük ki, hogy a következõ tíz évben fiatal kollégáink közül kineveljük saját oktatói gárdánkat, hogy ne kelljen ilyen mértékben az anyaországbeliekre támaszkodnunk.
– Az eddigi legnagyobb hallgatói létszámunk 2600 fõ volt, akiknek fele nappalis, fele pedig levelezõs képzésben vett részt. Míg az elõbbi az évek során stabilizálódott – 1300-1400-an tanulnak a nappalis tagozatunkon -, addig a levelezõs létszámunk jelentõsen csökkent. Ma összesen 1750 – azaz 40%-kal kevesebb – hallgatónk van, ugyanakkor 30-40%-kal több oktatónk – a maximális létszám idején mindössze 75-en tanítottak egyetemünkön. Ennek ellenére az állami támogatást illetõen mégis jobbak az eredményeink. Ez azért van így, mert nem a normatív támogatásra összpontosítunk, hanem a tudományos eredményekre. A szlovák állam ugyanis két fõ költségvetési tétellel – a hallgatói létszám és a tanulmányi programok összetétele alapján – finanszírozza az egyetemeket, és az utóbbiban nagyon erõsek vagyunk.
– Korábban gyakran lehetett hallani az egyetemek értékelésekor, hogy a Selye János Egyetem gyengén teljesít. Ennek azonban az igazságtalan alapokon nyugvó értékelés volt az oka. A rangsort ugyanis pusztán a leadott publikációk száma alapján állították össze. Azzal senki sem törõdött, hogy a mögött hány fõs oktatói gárda áll. Nem mindegy, hogy egy adott mennyiségû tudományos publikációt 100 vagy 1000 egyetemi oktató jegyez. 2010-ben minden fórumon, ahol csak módom nyílt rá, szóvá tettem mindezt, rámutattam, hogy az igazságos értékelés alapja az lehet, ha tudományterületenként, az adott karra, az adott létszámra lebontva mutatjuk meg az eredményeket. A civilszervezetek is felfigyeltek minderre, és végül sikerült elérni, hogy 2014-ben az egyetemek tudományos értékelését a 2013-as adatok alapján már eszerint jelentették meg.
– A Selye János Egyetem – egy fõre lebontva – a publikációk számosságát tekintve a harmadik helyen áll a húsz közszolgálati intézmény között, a tudományos monográfiák számát illetõen pedig az elsõ helyen végzett. Ugyancsak büszkék vagyunk arra, hogy az olyan tudományos munkák alapján, amelyek nyilvános adatbázisokba is bekerülnek, a kilencedik helyet sikerült elérnünk.
– Reményeink szerint a következõ évi értékelésnél még ennél is jobb eredményeket tudunk majd felmutatni. A 2013-as év során ugyanis a szlovák egyetemek egyfajta publikációs dömpinget éltek meg, mert a hatévente esedékes egyetemi akkreditációjuk éppen akkor volt esedékes. Nálunk ez 2014-ben volt aktuális. Míg a többiek teljesítménye – a jól elvégzett munka után –valószínûleg csökkent, addig a mi egyetemünk a maximumra törekedett a tudományos publikációk számát illetõen. Az elmúlt hat évben minden évben emelkedett a tudományossági értékelésünk. 2009-tõl mostanáig megnyolcszoroztuk a tudományos eredményekért járó állami támogatásunkat. Mindezek tükrében – úgy vélem -, okkal várunk jobb helyezéseket az idei értékelésnél.

– Merre tart a Selye János Egyetem? Milyen jövõképet vázoltak maguk elé?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy merünk nagyokat álmodni, néha lehetetlennek tûnõ dolgokba belevágni. A hátrányunk – fiatal egyetem vagyunk – bizonyos tekintetben elõnnyé válik: nekünk van a legfiatalabb infrastruktúránk Szlovákiában, minden épületünket sikerült felújítanunk. Ebben az évben két nagy uniós projektet realizáltunk: egy 850 ezer eurós támogatás az oktatás fejlesztését teszi lehetõvé, egy 1,7 millió eurós projekt pedig egy nagy, 22 szerverrel, adattárolóval mûködõ adatközpont létrehozását segíti. Ha ez elkészül, Nyitra megyében mi rendelkezünk majd a legerõsebb adatközponttal.
– Szeretnénk egy nanotechnológiás laboratóriumot is – uniós források bevonásával – megpályázni, erre a kiírások szerint lehetõségünk nyílik. Ez a projekt öt évre garantálná a laboron belül mûködõ kutatócsoport munkáját.
– Gondolkodunk egy Intelligens Robotikai Labor létrehozásában is. Erre megvan az esélyünk, mert a pályázati kiírás szerint az Európai Unió kifejezetten a vidéki fejlesztéseket támogatja. A terveink szerint ez egy ötmillió eurós fejlesztés lenne, és Közép-Európában unikumnak számítana. Ezzel a laborral is a kutatói teameket szeretnénk mobilizálni, erõsíteni, munkájukat támogatni.
– Napirenden szerepel az egyetemi rangunk megtartása is. Az ehhez szükséges – önértékelésen alapuló – dokumentumokat már benyújtottuk. A kritériumok között az is szerepelt, hogy a jelenlegi két doktori iskolánk számát minimum háromra kell emelnünk. Ennek érdekében négy doktori iskolára nyújtottunk be kérelmet, és reményeink szerint ebbõl legalább hármat elfogad majd az Akkreditációs Bizottság. Ha mind a négy zöld utat kap, akkor a jövõben pedagógia tudomány, közgazdász menedzsment, teológia, valamint magyar nyelv- és irodalom doktori iskolákkal mûködhetünk tovább.
– Célunk tehát akad bõven. Szeretnénk modern felsõoktatási intézménnyé válni, olyanná, ahol viszonylag kis létszámú hallgató tanul, de ahol azok zöme bekapcsolódik a tudományos munkába, a kutatásokba.
– Ahogy én látom, azzal, hogy Komárom bekerült a szlovákiai kilenc egyetemi város közé, egyúttal a szlovákiai magyarság bástyája, fõvárosa is lett. Már nem csak magyar színházunk, református püspökségünk, de saját, magyar nyelvû egyetemünk is van, és ez Észak- és Dél-Komárom fejlõdését egyaránt segíti.

Cseh Teréz