Nemzetközi hírû épületegyüttes Észak-Komáromban
„Bennem akkor teljesedik ki egy város, ha a részévé válok, ha a részévé tudok válni. Komárom belvárosában sétálgatva, jártomban-keltemben sûrûn rám köszönnek az emberek, vagy én köszönök rá a szembejövõre ismerõsként, barátként. Ez azt jelzi számomra, hogy itthon vagyok, itt van az otthonom, ide tartozom. Majd negyven éve láttam meg a napvilágot Komárom városában. Ekkor kezdett beleépülni a lelkem ebbe a szép történelmi városba, lassan õ is átjárta minden egyes porcikámat, emlékemet, álmomat. Egymásba falazódva még kibonthatnánk egymásból külön múltunk, jelenünk és jövõnk, de ettõl már mindketten súlyosan sérülnénk.
Történelme során a várost több alkalommal háború, földrengés, árvíz, tûzvész és járvány sújtotta, de polgárai mindig újjáépítették. Ma az ország egyik legforgalmasabb kapuja, amelyen évente sok ezer ember halad át Európa különbözõ országaiból a világ minden tája felé. Ez a sokszínû és szép történelmi város ad helyet annak a nagyszabású és merész építészeti kísérletnek, amely során a belváros teljesen megújul, és amelyet a nagyközönség Európa-udvar néven ismerhetett meg. Méltó válasz ez az utolsó évtizedek építészeti megoldásaira, amelyek városunk nagy részét arctalanná tették.
A komáromi Európa-udvar lehetõvé teszi számunkra, hogy szembesüljünk múltunkkal; szemünk elé tárja az anyaggá és látvánnyá sûrített jelenünket, és ha jól figyelünk, a jövõnkre is vethetünk egy pillantást. Hazudnék, ha azt mondanám: nem jó érzés ilyen formában viszontlátni alkotásunkat, de azt is hozzá kell tennem, hogy három év megfeszített munka áll mögöttünk. A mû legnagyobb pozitívuma számomra nem abban rejlik, hogy ilyen sokfajta épület sorakozik itt egymás mellett. Ennél én sokkal fontosabbnak tartom, hogy sikerült visszahozni azt az intim hangulatot, amely valaha az ilyen kisvárosokat jellemezte.
Talán nincs még egy olyan épületegyüttes az országban, amely ilyen érzelmeket kavart, amellyel határon innen és túl ennyit foglalkoztak. Az egekig magasztaltak és a sárba tiportak minket, néha ugyanazok. A fáradtság mellett, melyet most érzek, mindenképpen örömmel tölt el, hogy olyan mûvet tudtunk létrehozni Komárom polgárainak örömére, amely a késõbbiekben csak a javára válhat a városnak. De igazán csak akkor lennék elégedett, ha az Európa-udvar a fejlõdés elsõ lépcsõfoka lenne, ha a többi komáromi építészcsoport is megépítené a maga „Európa-udvarát“. Komárom városa ugyanis csak akkor válik igazán vonzóvá és látogatottá, ha építik és szépítik lokálpatrióta polgárai.
Végezetül pedig engedtessék meg nekem, hogy építész barátaimmal, társaimmal együtt hálát adjak a Mindenhatónak, hogy lehetõséget kaptunk egy ilyen nagyszabású mû létrehozására. Köszönetet mondok mindenkinek, aki segítette a mû létrejöttét, nélkülük Komárom városa nem gazdagodhatott volna ezzel az építészeti alkotással.”
Forrás: www.europeplace.com