Legégetõbb az agostyáni kerékpárút megépítése

– Polgármester úr az elmúlt ciklusban nemcsak városvezetõként, hanem a tatai körzet országgyûlési képviselõjeként is dolgozott. Mennyire nehezítette, vagy könnyítette ez a kétlakiság a munkáját?
– Természetesen nagyban nehezítette, hiszen két feladatot kellett 100%-osan elvégezni. Azt majd a történelem eldönti, hogy ez mit tudott hozni a városnak. Szerintem sok mindent. Például a megyei múzeum fenntartói joga Tatára került, országosan csak két olyan megye van, ahol nem megyei jogú város a megyei múzeum fenntartója. Sok egyéb kapcsolatot is sikerült a város számára teremteni, felépíteni, ami szintén hasznos lehet. A parlamentben dõlt el, hogy a kórházunk mellé egy új szakrendelõ épül, és jó esély van arra, hogy egy másik épülete is teljesen megújul. Az egyes törvények megszavazásánál mindig azt a szempontot vettem figyelembe, hogy Tata ezekbõl mit profitálhat. Amikor arról szavaztunk, hogy a parlament feleakkora legyen, tisztában voltam vele, hogy választani kell a két funkció között. Én a város továbbépítését szeretném folytatni. Persze jó és izgalmas volt megismerni a döntési mechanizmusokat, és résztvenni a törvénykezésben
.

– Milyen eredmények születtek Tatán az elmúlt négy évben?
– Hála Istennek, a bõség zavaráról szólhatok. Minden nagyképûség nélkül a tataiak nagy sikereket arattak az elmúlt esztendõkben. Ha csak a díjainkat nézem, azokat is nehéz felsorolni. 2013-ban elnyertük az Által-ér Szövetséggel közösen a Magyar Táj-díjat, amit elõször adtak ki. 2010-ben a Biológiai Sokszínûség Magyar Fõvárosa lettünk, megkaptuk a Tehetségbarát Helyi Önkormányzat, a Családbarát Önkormányzat, és a Kerékpáros-barát Település díját is. Ráadásul a polgármesteri hivatal elnyerte a Kerékpáros-barát Munkahely címet is. Az egészet az koronázta meg 2013-ban, hogy elnyertük az Európa- díjat. Erre azért vagyok büszke, mert ezt nem Brüsszel, hanem Strasbourg adja olyan településeknek, amelyek sokat tesznek azért, amit az alapító atyák kigondoltak, azaz, hogy Európának hogyan kellene kinéznie. Így az idén Tata részt vehetett az Európa-díjas Városok Szövetségének közgyûlésén, néhány héttel ezelõtt Ankarában volt az esemény. A diákönkormányzat két tagját is vittem magammal, akik nagyon ügyesen képviselték a magyar szempontokat, náluk a drog elleni küzdelem volt napirendben. A kapcsolatépítés szempontjából is jó egy ilyen alkalom, hisz sok európai város vezetõje volt jelen, akikkel jó kapcsolatot lehet kiépíteni. Vannak olyan pályázatok, ahova kell néhány országból partner város, az Európa-díjas Városok Szövetsége tagjaként nyugodtan kereshetjük a többieket, azonnal értjük, és segítjük egymást.

– Gazdasági téren milyen elõrelépések történtek?
– Az uniós pénzeket szerintem a város lehetõségeihez és adottságaihoz képest jól tudta felhasználni. Én mindig elégedetlen vagyok önmagammal, és mindig türelmetlen a munkatársaimmal.Ebbõl fakadóan én magam is látom, hol lehetett volna még jobbnak lenni, és hol mulasztottunk, hibáztunk. Ezért is döntöttem úgy, hogy újra harcba szállok a polgármesteri címért, hiszen tudom mi az, amit ki kell javítani, és mi az, amit még jobban lehet csinálni. Tatán gyakorlatilag nem emeltük az adókat, mindössze az építményadó lett 100 forint helyett 150Ft/m2. Inkább arra törekedtünk, hogy az adózók számát bõvítsük betelepülõ cégekkel, így közel 300 millió Ft-tal nõtt Tata adóbevétele. Fontos volt, hogy az állam átvállalta 5,3 milliárd forintnyi adósságállományunkat, amiért ezúton is köszönetetmondunk. Jelentõsen elõreléptünk a munkahelyteremtésben, cégeink – gazdasági programunkban csak 4-500-at mertünk vállalni – 1300 új munkahelyet hoztak létre az elmúlt 4 évben, és ebben nincsenek benne a közmunkások.

– Milyen volt a testületi munka tartalma, stílusa?
– Szerintem jó testülettel dolgozhattunk az elmúlt négy évben, négy ellenzéki és nyolc Fidesz-KDNP-s képviselõ irányította a várost. A döntések 95%-át egyhangú igen szavazattal tudtuk zárni. Néhány nagyon fontos kérdésben elkülönült persze az ellenzék véleménye, ezeknek nagy része politikai jellegû véleménykülönbség, amit én teljesen természetesnek tartok. Az ellenzéki képviselõtársaim az én minõségbiztosításom, mert õk nyersen, õszintén elmondják a kritikájukat. Ha vannak kérdések, amelyek nekik nem tetszenek, az erõsít engem abban, hogy jó úton járok!

– Milyen terveik vannak a következõ, immár ötéves önkormányzati ciklusra?
– A kampány során képviselõjelölt társaimmal végigmentünk a városon, nyolc fórumon ismertettük programunkat a szavazókkal. Én a jövõt három szempont alapján vizsgáltam: Elõször is mi az, amit az állammal való együttmûködésbõl tudunk Tatára hozni? Ez a munkahelyteremtés, az óriási vasútfejlesztési projekt, azaz a Biatorbágy-Tata vasútvonal megújítása, ami Tatát nagyon komolyan érinti, három szintbeli keresztezõdésünk szûnne meg. A kórházfejlesztés, és az útépítésekbõl a Tata-Komárom út felújítása.Visszatérõ forrásaink kezelését a város önállóan nem tudja megoldani, ehhez mindenképpen szükség lesz állami beavatkozásra. Az intézményfejlesztés is ilyen, épül a Vakok Állami Intézete a Dobi iskola helyén.
– A második szempont, hogy a megyében és a járásban milyen szerepe van a városnak? Tata a megye harmadik legnagyobb települése, ami komoly lehetõség. A megyei fejlesztési pénzekbõl szeretnénk minél többet elhozni, hiszen ez járási központ felelõsségünk.Tata a rá esõ pénzbõl csupa olyan fejlesztést akar megvalósítani, ami az egész kistérségnek jó, mint például a fogászati ügyelet létrehozása. A kistelepülésekkel együtt szeretnénk egy új rendõrkapitányságot építeni, ez még az állami együttmûködésbe is belefér. A térfigyelõ rendszert mi nemcsak a városban akarjuk megvalósítani, hanem az összes településen, ami hozzánk van (lenne) bekötve. Tatán olyan parkolórendszert kell kialakítani, hogy a környékrõl érkezõk meg tudjanak normálisan állni valahol. Tóvárosban mindenképp egy parkolóházat akarunk építeni, és a városközpontban is ezen dolgozunk.
– A harmadik szempont a saját magunk ereje. A munkát jól kell megszerveznünk, jobban kell mûködtetni a hivatali adminisztrációt, és a háttérintézményeket. A cégek számát is szeretnénk tovább növelni. A csapadékvíz elvezetésében el vagyunk maradva, és folytatni akarjuk a közvilágítás megújítását is. Visszavettük az államtól a volt Tiszti klubot, ott szeretnénk a városi könyvtárat kialakítani. A kerékpárút építését is folytatjuk, a Tata–Agostyán közötti a legégetõbb, hiszen az lehetetlenség, hogy van a városnak egy olyan része, ahonnan nem tudnak gyalog vagy kerékpárral bejönni az emberek. Mûvelõdési házunkat is rendbe kell tenni, és a várat és környezetét is rehabilitálni, renoválni kell. Három egyetemmel is kötöttünk együttmûködési megállapodást, nem felsõoktatást akarunk itt Tatán, hanem bekapcsolódni az egyetemek életébe.
– Van esély arra is,  hogy újabb 1000 fõvel növeljük a munkahelyek számát. Egy japán cég a közeljövõben dönt, hogy letelepül-e Tatán. A város is szeretne új munkahelyeket teremteni például azzal, hogy jövõre teljesen visszavesszük az iskolai konyhákat, és egy olyan konyhát hozunk létre, ahol rehabilitáltakat foglalkoztatunk. Egy kis elõkészítõ üzemet is tervezünk, ahol a helyi termékek fagyasztását, a zöldségelõkészítést, a befõzést, a savanyítást végezzük, és ezzel szolgáljuk ki az iskolai konyháinkat. Tervbõl tehát van elég, most már a szavazókon, és a következõ testületen múlik, mennyit tud ezekbõl megvalósítani!

Veér Károly