Négy év után leköszön az oroszlányi polgármester
– Milyen elképzelésekkel vágott neki a polgármesteri munkának?
– Mérnökemberként, rendszerben gondolkozóként véltem, hogy akárcsak egy projektet, az önkormányzati munkát is meg kell tervezni, részcélokra bontani. Ilyen értelemben technokratának vallom magamat. A misszió az volt, hogy segítsük a város munkahelyteremtését, javítsuk az infrastruktúrát és az általános közállapotokat. Ebbe beletartozik a szociális igazgatástól kezdve a külterületen élõk, és az idõsek helyzete is. 2010-ben egy 17+5 pontból álló programot hirdettünk. A stratégiai irány az volt, hogy a legnagyobb adófizetõink felé kell fordulni, a rosszabb helyzetben levõkön pedig segíteni, például adókedvezményekkel. Ez egy politikai egyezség volt, ezt igyekeztünk csapatmunkában megvalósítani.
– Milyen konkrét lépésekre került sor?
– A program pontjai az akkor ismert állapotokat tükrözték. 2010-2011-ben korábbi cégem, a Vértesi Erõmû csõdöt jelentett, ez akkor több mint 1400 munkavállaló sorsát érintette. A Zrt. szanálása, újbóli rendbetétele, a válságból való kilábalás rendkívül fontos munka volt, országgyûlési képviselõasszonnyal mindent elkövettünk, hogy segíteni tudjunk a magunk eszközeivel. A program további eleme, hogy olyan régi ügyeket kell rendezni, amiket a korábbi szocialista városvezetés nem tudott megoldani. Ezekbõl sok volt a városban. A strand nem mûködött, az Ady mozit eladták, a sgrafittók omladoztak a házakfalán, a volt Gárdonyi iskola egértanya volt, nem használták semmire. Ezeket mind rendeztük, a nagyrészt a sport és a jóléti kategóriába tartozó ügyek több 100 millió forintot emésztettek fel. Hosszú elõkészületek és tulajdonosi viták után igyekeztünk a város legfontosabb szolgáltatási ügyeit rendbe hozni. A hõtávvezeték rekonstrukcióját több mint három évig készítettük elõ, majd idén tud megindulni az utolsó elõtti lépés. Hároméves elõkészítõ munka van az új sportcsarnok elõkészítésében is. Az immár NB I/B-s kosárlabda sportegyesület a társaságiadó-kedvezmény (TAO) kínálta lehetõséget kihasználva pályázott, és nyert 542,5 millió forintot a csarnok fejlesztésére. Az önkormányzat vállalta a 400 millió forintos önrészt.
– Oroszlány történetében elõször járási székhely lett. Ez milyen feladatokat jelentett?
– Nekünk kellett a kormányhivatalokat kistafírungozni, helyet adni, személyzetet átadni, ezt megtettük, sõt továbbfejlesztettük. Mintaprojekteket indítottunk el, így került látóterünkbe a volt Arany János iskola épülete, mely 5000 m2-es kihasználatlan ingatlan. Szerkezetileg jó épület, csak teljes mértékben modernizálni kell. A terveket megcsináltattuk, építési engedélyét elkészítettük, megtettük a kezdeti lépéseket, hogy egy helyen legyen a járás összes hivatala. Az új szolgáltatóház és városközpont tervezésével Ripszán János Ybl-díjas építészt bíztuk meg.
– Markáns fejlõdés látszik Oroszlány ipari parkjában is. Minek köszönhetõ a konjunktúra?
– Úgy gondolom, beérett az a kapcsolatépítõ munka, amit végeztünk. Rendszeresen meglátogattuk az ipari parki vállalkozások vezetõit, igyekeztünk megmutatni, hogy törõdünk velük, foglalkoztatja az önkormányzatot, hogy mi van házuk táján. Talán ennek köszönhetõ, hogy többen is nagyon komoly munkahelyteremtõ beruházásba fogtak. A napokban tettük le az amerikai BorgWarner új gyártócsarnokának alapkövét, de mondhatom, hogy szinte mindenki fejleszt az ipari parkban. A város képes a változtatásra, ésszerû kockázatokat is hajlandó vállalni az ipartelepítés hátterének megvalósításához, és nem fél az átalakulástól sem.
– Legendás az Ön maximalista munkastílusa. Sikerült ezt elfogadtatni a többi képviselõvel?
– Azt gondolom, hogy dolgozni annyit kell, amennyit az ember bír. Persze nehéz volt megértetni a többiekkel, hogy nekik is naponta 2-3 órát még bent kéne maradni ahhoz, hogy ledolgozzuk azt a hátrányt, amit elõdeink összehoztak. Megküzdöttünk egymással, és eljutottunk oda, hogy a testület négy éves munkája alatt közel 35-40%-kal több napirendet tárgyalt, mint korábban, és kéthetente ülésezett. A munkastílus nehéz ügy volt, én azt szoktam mondani, hogy „nagyon szeretném, ha este 8-kor nemcsak a haza készülõ takarítónõkkel találkoznék”. A négy év alatt ezt odáig sikerült vinni, hogy 3-4 vezetõ már itt maradt esténként is dolgozni. Ez egy önépítõ folyamat, ezt a fajta hangulatot szeretném, ha folytatnák az utánunk következõk. Nyilván vannak kritikusok, de a számok, a tények magukért beszélnek. Sajnos nagyon sok munkával lehet ezt csak fenntartani, de a város fejlõdése érdekében egy kicsit ki kell lépni a megszokott kényelembõl.
Veér Károly