„Felelõtlenül nem lehet visszavonhatatlan történeteket elindítani”
– Új kiállítással érkeztél Tatabányára, melynek a sokat sejtetõ „Megalázott embervilág – Stációk 1-5.” címet adtad. Mit takar a kiállítás címe?
– A kiállítás arról szól, hogy az ember hogyan használja az õt körülvevõ dolgokat, hogyan pazarol anyagot s energiát, miközben a világ problémái egyre csak sokasodnak. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy mindez hogyan alakult ki? Hol, és hogyan érhetõ tetten az az emberi tevékenység, amely mindezt kiváltja? Ha belegondolunk, az élõvilágban kizárólag az ember képes a megalázásra. Az oroszlán nem ásatja meg a sírját a gazellával, mielõtt megöli és felfalja – erre csak az ember képes.
– Látva legújabb alkotásaidat, rögtön szembetûnik, hogy az elmúlt években rád jellemzõ fémhasználat mellett újra visszatértél gyökereidhez, azaz a faanyag megmunkálásához.
– Így van, visszatértem a ’70-es években használt fontos alapanyagomhoz, a fához, s ezt vegyítem a – jórészt továbbra is újrahasznosított – fémek, fémhulladékok bevonásával, most épp mosógépek alkatrészeivel. 1987 és 2014 között készítettem hangszerszobraimat, de a pár éve már bennem motoszkáló gondolat az elmúlt hónapokban végre testet öltött. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mûvészetemben fordulóponthoz, korszakváltáshoz érkeztem, mely nem csupán a felhasznált anyagok, hanem az alkotások mondanivalójában is tetten érhetõ.
– Mi vár a látogatókra, ha eljönnek megnézni a „Megalázott embervilág”-ot?
– A kiállított mûvek olyan szituációt ábrázolnak, amely mindenkivel elõfordulhat élete során, a szobrok ezeket az élethelyzeteket szemléltetik. A pirosra festett gépi szerkezet a kihívást, míg a fából faragott emberi alak az organikus emberi testet szimbolizálja. A gépi szerkezeteket elektromos kábelek összekötésével egy központi kapcsoló indítja el, a szobrok rezdülésszerû megmozdulása a megalázás történetének origója. A látogatót öt stáció, öt mozdulatlan szobor – mindenki elgondolkodhat rajta, s szabadon eldöntheti, hogy beavatkozik-e ebbe a miliõbe vagy sem. Mindezt a központi kapcsolóval teheti meg, melynek megnyomásával az összes szobor életjelet fog adni. A kapcsoló megnyomásával elindul a megalázás, de hangsúlyozom, a látogató dönti el, hogy ezt megteszi-e. Ha elindítja, vállalnia kell a felelõsséget emberi, erkölcsi mivoltában. Felelõtlenül nem lehet visszavonhatatlan történeteket elindítani, hiszen a megalázottban revans, bosszúvágy alakulhat ki, mely hosszú idõre beleég a tudatába, s talán csak generációk múlásával lehet azon túllépni.
– A kiállítás a „Stációk 1-5.” alcímet viseli. Ezek szerint várható a folytatás?
– Igen, ez egy alkotássorozat, minden egyes állomása egy-egy külön szobor. Az új mûveket a régiekkel kiegészítve kell majd kiállítani. Az idõ múlásával tehát a szobrok is alakulnak, sérülnek, kopnak, mutatják az emberi lét végességét, s egyben a megalázás, mint emberi interakció szemléltetõeszközeiként is funkcionálnak. A sorozat folyamatosan bõvül, egyre nagyobb tereket igényel majd bemutatása.
Taizs Gergõ