A nemesvámosi értéktár kincsei: lencse, grillázstorta, Vámosi Csárda, betlehemes játék

– Mivel érdemelte ki a lencse, hogy a helyi értéktár élére kerüljön?
– Évszázadok óta a lencsénkrõl ismernek bennünket. Levéltári dokumentumok említik a vámosi lencsét, errefelé régóta sikeresen termesztik. Két õstermelõnknek köszönhetõen ez az örökségünk ma is élõ hagyomány. Az egykori úgynevezett „zsizsiktelenítõ” épületet is – itt kezelték a lencsét a férgek ellen – sikerült megõriznünk, ma vadászházként mûködik. Régen a szegény emberek eledele volt, de ma is helye van konyhánkban, hiszen magas tápértéke mellett kitûnõ lúgosító hatása is van. Ritka értékes növényünk, ezért a hagyományon túl emiatt is szeretnénk népszerûsíteni – kezdi a beszélgetést Sövényházi Balázs.
– Nem véletlenül szerepel az egyik hagyományõrzõ civilszervezetünk nevében is – veszi át a szót Marosiné Klári, mûvelõdésszervezõ, az önkormányzat rendezvényeinek gazdája. – A Lencseszemek Asszonykör 2006-ban jött létre néptánccsoportként, de már az indulástól nagy gondot fordítottunk a hagyományõrzésre, és ezt a nevünkkel is ki akartuk fejezni. Az elmúlt évek során kiállításokat szerveztünk, énekeltünk, táncoltunk, és próbáltuk feleleveníteni a helyi népszokásokat, olyanokat, mint például a miklósolás. Miklós nap elõestéjén – tehát egykoron a Mikulás helyett (láncos Miklósoknak hívták õket) maskarában, sötét ruhában, kormos arccal – énekekkel, imádsággal köszöntötték az itt élõket, számon kérték, riogatták a rossz gyerekeket, a jóknak pedig apró ajándékokat adtak. Ma már fõleg az idõseket keressük fel a miklósolás alkalmával, és együtt felidézzük a régi emlékeket. De ugyanígy felelevenítettük a Péter-Pál napi aratóünnepséget, és két kiállítást is szerveztünk: az egyiket falvédõkbõl – közel százat sikerült itt helyben összegyûjtenünk –, a másikat pedig régi használati tárgyakból.
– Nemesvámos Község Önkormányzata szeretne létrehozni egy helytörténeti gyûjteményt, amit egy tájházban fognak elhelyezni. A helyi értékek összegyûjtése, bemutatása már kapcsolódik a helyi Értéktár Bizottság feladataihoz is.

– A lencse mellé mi kerülhetett be eddig a helyi értéktárba?
– Egyelõre négy javaslatra mondtunk igent: az elsõ helyen tehát a vámosi lencse áll, azt a grillázstorta követi, bekerült a tarsolyba a vámosi csárda és egy betlehemes játék is – sorolja az értéktár elemeit Véghné Koltay Ágota. – Természetesen mindnek megvan a maga története. A grillázstortáról – vagy, ahogy a helyiek nevezik, pörkölttortáról – azt kell tudni, hogy nagyon munkaigényes az elõállítása. Régen ez volt „a torta”, és leginkább lakodalmakra, esetleg vasárnapra készítették. A pirított cukorból, tökmagból vagy mandulából készült grillázsból gyakran 12-13 óráig is eltartott – több asszony részvételével is –, mire a varázslatosan szép édes alkotások elkészültek. – Gyakran éjszaka is dolgoztak rajta. Farkas Gáborné – szerencsénkre -, ismeri még a grillázstorta minden csínját-bínját. Az õsi tudás nem fog feledésbe merülni késõbb sem, mert helyi cukrászmesterünk megtanulja a fogásokat, átörökítve ezzel hagyományainkat.
– A Vámosi Csárda is méltán kerülhetett helyi értékeink tárába – fûzi tovább a gondolatot Marosiné Klári -, hiszen azon a helyen, ahol ma található – a veszprém-tapolcai út mentén, alig 5 kilométerre Veszprémtõl – már a középkorban is vámház állott. Valószínûleg annak alapjaira építették a ma is meglévõ, emeletes, boltíves tornácú épületet – homlokzatán az 1834-es évszámmal –, melyet a szakértõk a magyar népi építészet remekének tartanak. Megjeleníti a bakonyi és a balatonfelvidéki népi építkezés legszebb hagyományait. Csárdánkban egykoron gyakran megfordultak a környékbeli betyárok is, közülük a legismertebb a Tótvázsonyban eltemetett Savanyó Jóska. Bárhová megyünk is a Balaton vidékén – de különösen a Bakonyban -, mindig tudnak róla valamilyen történetet mesélni.
– A betlehemes játékunk Jani Károly Domonkos ciszteri rendi, Nemesvámoson élt plébános nevéhez fûzõdik – folytatja a történetet a polgármester. – A mai napig szép szokás, hogy 5-6 csapatnyi gyerek, beöltözve, végig járják szinte az összes házat, bemutatva betlehemes játékukat. Tervezzük jövõre, hogy mi, felnõttek – három csapattal – megmutatjuk a fiataloknak a régi, eredeti énekeket, és öltözetet. Mi ugyanis még emlékszünk a Jani Károly Domonkos-féle igazi, eredeti betlehemre. Szeretnénk, ha hagyományainkat sikerülne eredeti formájukban megõrizni.

– Mi lesz a következõ?
– Már elõkészítés alatt van Baláca, a római kori villagazdaság felvétele helyi értéktárunkba. Egy nagyon ritka leletegyüttesrõl beszélhetünk, a feltárási munkák nemrégiben kezdõdtek meg. Úgy tûnik, az Európai Unióban mi vagyunk a másodikak, ahol mindez fennmaradt – adja meg a választ kérdésemre Ágota.

– A lencse karrierje elindult: a Lencse- és Hurkafesztivál egyre népszerûbb.
– Rangos, sokak által látogatott eseményen vagyunk túl, amit nagy sikerrel zártunk – mondja büszkén a településvezetõ. – A célunk az, hogy a nemesvámosi lencse híre még messzebbre eljuthasson, és mindennapi étkeink közt is – mivel élettani hatása kitûnõ – mind többféle formában szerepeljen. A hurka esetében a tradíciót szeretnénk újraéleszteni, fenntartani. A meghirdetett hurkatöltõ versenyen 11 csapat vett részt, a lencsefõzõk pedig 9 féle ételt készítettek, csupa-csupa újdonságot. A háromtagú zsûriben helyi hurkakészítõ kistermelõnk, Nagy Károly, a Veszprémi Aréna ügyvezetõ igazgatója, Göttlinger László és a veszprémi Oliva Étterem mesterszakácsa, Tornyos Balázs értékelte a finomságokat. A szigorú bírák ítélete alapján az elsõ helyet Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának csapata érdemelte ki.
– A kísérõrendezvények is a hagyományápolás jegyében zajlottak – viszi tovább a szót Ágota. – „Korok ruhái” címû kiállításunkat dr. Horváth Zsolt, országgyûlési képviselõ, a Veszprém Megyei Értéktár Bizottság elnöke nyitotta meg, citeramuzsikájával pedig Tóth László örvendeztette meg a jelenlévõket. A veszprémi Méretes Szabóság ruháit – bocskaikat, török idõkben viselt öltözeteket – mutattunk be.
– A fesztiválnapon – ismerteti a részletes programot a mûvelõdésszervezõ – a gyerekek és a felnõttek többféle hagyományos, kézmûves szakmát is kipróbálhattak: fafaragó, szalmafonó, fazekas és szövõ avatta be az érdeklõdõket mesterségük titkaiba. Tizenkilenc helyi kistermelõnk közül szinte mindegyik bemutatta portékáit, volt itt levendulás-mézeskalácsos, sajtos, joghurtos, cukrász házisüteményekkel, mézes, lencsés, tökmagolajos, hurkasütõ és a térségben jól ismert, jellegzetes, kenyértésztából készült finomság, a langalló sem hiányozhatott a kínálatból.
– A kulturális mûsorok alapját a népzene, a népdal adta. A Lencseszemek Asszonykör mellett felléptek a Borostyán Népdalkör tagjai, a veszprémi Szilágyi Keresztény Általános Iskola tanulói. Oktatójuk, felkészítõjük, Hajdú Péter volt a nap házigazdája, azaz hogy „kikiáltója”, „kisbírója”.
– Az est sztárvendégeként Mészáros János Eleket, a Csillag születik tehetségkutató vetélkedõ negyedik évadának gyõztesét üdvözölhettük, a Barátok Zenekar és néptáncosok kíséretében. A felhõtlen szórakozás megkoronázójaként pedig a veszprémi Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar gondoskodott a fesztiválhangulatról.

– A helyi értékek felkutatása, õrzése és fõleg egy ilyen fesztivál megszervezése bizony pénzbe kerül. Hogyan tudták elõteremteni mindennek a fedezetét?
– Az alapokat a helyi összefogásnak köszönhetjük, hiszen megmozdult itt a rendezvény kapcsán szinte mindenki. Nagy segítséget jelent, hogy a „Nemesvámosi Értéktár a helyi hagyományok nyomában” címû pályázatunkat a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásra méltónak ítélte, 600 ezer forintot kaptunk a helyi értékek gyûjtésére. Az itt mûködõ vállalkozások is kivették a részüket: a fesztivál fõ támogatója az MTD Hungária Kft.  volt, médiatámogatónk pedig a Veszprémi Napló. A versenyhez a lencsét Ódor Imre, helyi õstermelõnk biztosította, vendégeinket pedig Szabóné Nagy Ágnes kistermelõnk kényeztette házi süteményeivel. Mindenki hozzátette, amit csak tudott, és így a siker nem maradt el. A helyiek magukénak érezték a fesztivált, a messzebbrõl érkezõk pedig rácsodálkozhattak kincseinkre, helyi értékeinkre – zárja beszélgetésünket Sövényházi Balázs, polgármester.

Cseh Teréz