A Közép-Dunántúl újabb városa: Tát

– A városi rang közös munka eredménye, amelyben részt vett a hivatali gárda, a mindenkori képviselõtestület, és természetesen Tát lakossága. Ezért a városavatót is úgy szerveztük, hogy mindenkit, aki még köztünk él, és a közigazgatásban, az irányításban, az önkormányzati és az intézményi munkában részt vett, meghívtuk. Mi ezt nem úgy éljük meg, hogy megvan a siker, hátradõlhetünk a karosszékben. Tát ezek után egy szélesebb dimenzióban, új lehetõségeket kapva tud fejlõdni. Nekünk, és a következõ önkormányzatoknak az lesz a feladata, hogy mindezekkel jól éljen, sáfárkodjon.

– Minek köszönhetõ a városi rang?
– Mi voltunk a megyében az egyetlen település, amelynek lélekszáma meghaladta az ötezer fõt, s nem város, ezért a lakosság is úgy érezte, hogy eljött az ideje ennek az elismerésnek. A közösség nem kis áldozattal vállalt olyan feladatokat, amelyek községi szinten nem kötelezõek. Például van Táton egy 72 fõt befogadó idõsek bentlakásos otthona, ennek az önkormányzat viseli minden költségét. Térségi feladatot látunk el, együttmûködünk Mogyorósbányával, közös az egészségügyi alapellátásunk, a családsegítõ- és gyermekjóléti szolgálatunk, a bölcsõdei, óvodai és alapiskolai szolgáltatásunk. A többi környezõ településsel is együttmûködünk – Esztergomra építve – például a háziorvosi, ügyeleti feladatok ellátásában. Tát tehát a saját zárt világán kívül mindig nyitott volt és nyitott is lesz a térségi együttmûködésre.

– Mit kell tudni Tát gazdasági életérõl?
– A Duna-menti régió – Ácstól Esztergomig – mindig is egy fejlett, urbanizációs térség volt. Mi ezt úgy éljük meg, hogy Tát – fantasztikus földrajzi fekvésének köszönhetõen – a Dunakanyar, és Esztergom nyugati kapuja. Igyekeztünk megóvni ezt a kincset, és amikor olyan fejlesztési szándékok jelentek meg, amelyek nem voltak harmóniában ezzel, minden eszközzel felléptünk ellenük. Olyan fejlesztésekre van szükség, amelyek figyelembe veszik a természet értékeit, szolgálják a helyiek életminõségének javulását, és egyben gazdasági, idegenforgalmi célokat is szolgálnak. Létrehoztunk saját forrásból egy vállalkozói övezetet azzal a céllal, hogy a lakóövezetbõl kivigyük az ipari tevékenységeket, azoknak fejlesztési és bõvülési lehetõséget biztosítva.

– A város milyen logisztikai háttérrel rendelkezik?
– Nálunk fut össze a volt 11-es út és a 117-es gyorsforgalmi a 10-es belsõ úttal. Érint bennünket a megye közlekedésstratégiai elképzelése is az észak-déli közlekedési folyosóról, amely a Felvidéket köti össze Esztergomon keresztül a fõvárossal, Tatabányával és Székesfehérvárral. Bízunk benne, hogy a térségi gazdasági élet fellendítését szolgáló úthálózat a tervezettnek megfelelõen fog fejlõdni.

– Örökös gond az árvízvédelem. Mikorra készül el az új védmû?
– Rendszeresen küzdünk az árvízzel. 2002-ben még nem voltak védvonalak, és az árhullám tapasztalatai gyorsították a 117-es út – amely egyben árvízvédelmi fõvédvonalunk – megépülését. 2010-ben iszonyatos idõnk volt, esõs, csapadékos, és jött az árhullám. Folyamatban van az árvízvédelmünk második ütemének beruházása, és az építkezés kellõs közepén ért bennünket az idei dunai csúcs. Az eredményes védekezés a kormány elõrelátó döntésének, mellyel a forrásokat biztosította, az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság szervezõ munkájának, a kivitelezõ Swietelsky Kft-nek, és a helyi lakosság összefogásának köszönhetõ. A beruházás, mely az árvízi biztonságunkat jelenti, várhatóan 2014 nyarán fejezõdik be.

– Milyen civil, kulturális és sportélet zajlik a városban?
– Igyekszünk a jóléti, kulturális és sport örökségünket ápolni, és gyarapítani, például a legnehezebb idõkben sem szüntettük meg a bölcsõdei szolgáltatást, és ez egyfajta filozófia. Kultúrházunk is szép, jól felszerelt, és történelmi gyökereinknek  köszönhetõen van német nemzetiségi önkormányzatunk, amely nagy gondot fordít a hagyományok ápolására. A futball klubban minden generáció megtalálható az óvodástól a felnõttekig, és az egyesület évek óta szervezi a térség amatõr, kispályás focistáinak bajnokságát. Az önkéntes tûzoltókról, a Helytörténeti Értékmentõ Alapítványról, a mazsorettekrõl, az énekkarról, a Német Nemzetiségi Fúvószenekarról is feltétlenül szót kell ejtenünk, és a Táncklub, a Baba-klub, a nyugdíjas klub is dolgozik rendületlenül. Könyvtár, teleház, zeneiskola, felsorolni is nehéz az intézményeket, közösségeket. Sokszor a település erején felül ad segítséget számukra, mert értékesnek, fontosnak tartjuk tevékenységüket.

Veér Károly