Elfelejtett történelmünk
Fraknó (ma Forchtenstein) vára
A magyar-osztrák határtól mindössze 40 kilométerre, a Rozália-hegység keleti nyúlványának sziklafalán félezer méter magasan emelkedik büszkén a fraknói vár. A történelmi Magyarország legszebb, legnagyobb várainak egyike ma Õrvidék (Burgenland) gondosan óvott történelmi emléke. A vár a környéken az egyetlen, amelyet a törökellenes háborúk alatt soha nem foglaltak el. Fraknó várát egy 1346-ból való oklevél említi elõször castrum Faruhno néven, és mindjárt arról is felvilágosítja az utókort, hogy az erõdítményt a spanyol õsöktõl származó Nagymartoni Pál országbíró építette saját költségén. Ebbõl a korszakból származik a Nagymartoni grófok címerével díszített öregtorony, illetve a nagy torony is. 1450 körül kihalt a család férfi ága, és a vár a Habsburgok tulajdonába került, akik azt Weißpriach és Hardegg grófjainak adták zálogba. Ebben az idõszakban a várban nem történtek jelentõs építészeti változtatások. Mátyás király 1466-ban visszaszerezte, ám 1491-ben a pozsonyi béke újra Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza Magyarországhoz. Az alatta elvonuló hadak a századok során meg sem kísérelték ostromát.
Az Eszterházy birtok
1622-ben Eszterházy Miklós nádor 400 ezer forintért nyert zálogjogot Kismartonra és Fraknóra. Az új birtokos négy év múlva a fraknói gróf címével együtt örök adományba kapta meg a várat. Eszterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között a régi falakat elbonttatta és helyükre kétemeletes várpalotát építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. A lenyûgözõ, és hadászati szempontból a kor színvonalának megfelelõ erõdítmény az Eszterházy hercegek drága ékszereinek és értékes tárgyainak biztonságos „trezorja” volt.
A vár kápolnáját 1642-ben szentelték fel, a Szûzanya õsi kegyképét 1656-ban a Boldogasszony templomába vitték, helyette 1687-ben építtetett Eszterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot, ma ez a búcsújáróhely. Az Eszterházyak késõbb a kényelmesebb kismartoni kastélyba költöztek, bár a vár ma is a család birtoka, ahol évszázadok során összegyûjtött kincseik napjainkban is megtekinthetõk. A palota egyike a legnagyobb, magántulajdonban levõ, de nyilvánosan látogatható közép-európai múzeumoknak.
Kísértet az öregtoronyban
A várat elhagyva tovább folytathatjuk felfelé utunkat, míg el nem érjük a Rozália-kápolnát. A szent helyhez egy õsrégi legenda fûzõdik. A história szerint századokkal ezelõtt egy herceg uralta a környéket Rozália nevû hitvesével. A fõúr sokat katonáskodott, így távollétében a felesége irányította a birtokot. Az asszony azonban zsarnokként bánt az alattvalókkal, és a herceg büntetésként a vár tömlöcébe hajítatta. A legenda szerint a halott Rozália lelke még évszázadokig kísértett a kastélyban. Egészen addig, amíg Eszterházy Pál 1670-ben fel nem építtette a hegység legmagasabb pontjára a Rozália-kápolnát, hogy végre megbékéljen a szellem. Sokan azonban máig hallani vélik a kísértet lépteinek zaját az öregtoronyban.
A vár alatt elterülõ mediterrán hangulatú városnak 1910-ben még 1085, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma mintegy 3000-en élnek itt, és szinte csak német szót hallani. Fraknó a trianoni békeszerzõdésig Sopron vármegye nagymartoni járásához tartozott. A szûk utcácskákban számtalan kiskocsma, étterem, és panzió várja az ide látogatókat.