Ismeretlen mûemlékeink nyomában
Amirõl a történelem mesél
A sulinet.hu oldal a következõt írja: „A római korban természetesen különös jelentõségre tett szert a szõlõhegy alatti útkeresztezõdés, ez volt az Aquincumot (Óbudát) Savariával (Szombathellyel) összekötõ római út egyik csomópontja. (Harsányi Ildikó kutatásai szerint ez volt a Fehérvárra menõ hadiút is, és Fehérváron nem a mai megyeszékhelyet, hanem a török kor elõtti, mára eltüntetett Duna-parti koronázóvárost érti, amelyet egyes kutatók Budakalász környékén vélnek felfedezni.) A mai Zámoly (egykori nevén Zámor) területén hajdanvolt településrõl az avar kori megszállás kérdésének vizsgálatakor kapunk hírt a Magyar Nemzeti Múzeumban õrzött nádlevél alakú vas kopjahegy révén. A magyarok honfoglalása után – korai oklevelek tanúsága szerint – Zámoly mai területén legalább három kisebb település létezett. Kerekszenttamás, Kér és Zámoly falu helyét az oklevelek és a régészeti leletek viszonylag pontosan körülhatárolják.
Zámoly határának északi részén, a Keresztútnál, a szõlõhegy alatt emelkedik Kerekszenttamás romja, amely középkori apszis nélküli kerektemplom (rotunda) maradványa, helyenként három-négy méter magas helyben bányászott dolomitból rakott falakkal. Falvastagsága 1,30 m. Alaprajza kör, melléképületei feltehetõen nem voltak. Átmérõje kilenc méter. Valószínûleg a XII. században épült szentély nélküli kerektemplomként, déli bejárattal. Északkeleti falában az egykori szentségtartó fülke megmaradt. A rotunda kormeghatározása céljából Molnár Vera mûvészettörténész folytatott kisebb ásatást 1962-ben.”
A krónika tanúsága
Zámoly elsõ írott említése Orseolo Péter magyar király (1038–1041 és 1044–1046 között) megvakíttatásának leírásához kapcsolódik. Az eseményt, amely 1046. október elején játszódott le, a XI. századi gesta szövegét felhasználó XIV. századi Képes Krónika hagyományozta ránk: „A király betért egy Zámoly nevû faluba, az említett követ [András fejedelem követe] el akarta fogni, és megkötözve András herceg elé akarta hurcolni. Péter azonban megsejtve ezt, bevette magát egy udvarházba, és három napon keresztül vitézül védekezett. Végül, miután az íjászok az összes katonáját megölték, õt magát foglyul ejtették és megvakították, majd Fehérvárra hurcolták, s a szörnyû fájdalom következtében rövidesen be is fejezte életét.”
Mi lesz veled rotunda?
A környék és a templomrom tehát különleges események helyszíne és tanúja, a régészek még akár egy Árpád-kori földvár meglétét is feltételezik a területen. Ráadásul a román korban nálunk is gyakori centrális épülettípus Magyarországon ritkábban elõforduló, apszis nélküli változatát képviseli. Helyenként négy-öt méter magasan álló, egy méter 30 centiméter vastagságú körfalának hófehér köveit forró mészhabarccsal forrasztották egybe, a szinte bonthatatlanul kemény szerkezet ezért volt képes túlélni a háborúk, a környéken építkezõk és a turisták rombolását.
Valószínûleg sokan egyetértenek abban, hogy a körtemplom többet érdemelne! Nincs olyan rengeteg közel ezeréves építészeti emlékünk, hogy ennyire ne becsüljük meg a zámolyi romot. Faluvédõk, civil szervezetek, vagy akár múzeumok figyelmébe ajánlom az elhanyagolt környezetet, és azt, hogy még egy tábla, vagy ismertetõ sem õrzi a templom eredetét, históriáját! Kár lenne, ha beigazolódna Ráday Mihály jóslata: unokáink sem fogják látni!
Veér Károly