Bedy Sándor plébános tartott német nyelvû szentmisét a környei római katolikus templomban szombat este a kitelepítés hatvanhatodik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként.
1947. augusztus 27-én Környén 101 családot csekély ellátással zárt teherkocsikba kényszerítettek, s Németországba szállítottak. Helyükre felvidékrõl, Csallóközbõl telepítettek át magyar ajkú családokat. A történelem kényszerû népességmozgásainak emlékére a leszármazottak és hozzátartozók 1997-ben a Fellner Jakab építette eredeti templomból származó két oszlop felállításával készítettek kitelepítési emlékmûvet. 
A tragikus esemény elszenvedõi elõtt azóta minden esztendõben fejet hajt a Német Nemzetiségi Önkormányzat, amely a helyhatósággal együttmûködve 2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készíttette el a vasútállomás melletti emlékmûvet, így a szentmise után idén is azon a helyszínen emlékeztek magyar és német nyelven a szülõföldjüktõl elûzöttekre, ahová annak idején megérkeztek értük a marhavagonok.
Az egybegyûlteket, köztük a kitelepített és most az új hazájukból hazalátogató honfitársakat Menoniné Pillmann Teréz, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy az 1947-es esemény olyan seb, melynek teljes begyógyulásához talán több évszázad is kevés, hisz még ma is sokan élnek azok közül, akik szenvedõ alanyai voltak annak a szörnyû igazságtalanságnak, amely a kollektív bûnösség elfogadhatatlan elve alapján bélyegzett meg egy egész népcsoportot. Nehéz elfogódottság nélkül gondolni azokra a honfitársainkra, akik elõttünk éltek itt és kénytelenek voltak hátrahagyni életük munkáját. Azokra a dolgos, pontos, német ajkú környeiekre, akik magukat magyarnak vallották – fogalmazott, majd Hoffart Szabina és Trézl Adrienn visszaemlékezések alapján idézte fel a kitelepítést megelõzõ idõszakot és az azt követõ borzalmat: a harangok érchangja búcsúztatta az elûzötteket. Mindenki a vagonok ajtajában állt és tekintetével az otthonát kereste, hogy emlékeiben magával vigye az idegenbe…
A megemlékezés a Környei Német Nemzetiségi Dalkör elõadásában az „Ich komm vor einem Berg daher” címû, a hazaszeretetrõl szóló énekkel folytatódott, majd Waldmann-né Baudentisztl Éva, a Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzatának elnöke tartott ünnepi beszédet. 
Egy olyan helyen állunk, ami nagyon szép, de nagyon szomorú is. Mert a környeiek nemcsak egyszerûen kitelepítve lettek, hanem elûzve és elhurcolva az otthonukból. Voltak idõk, amikor szégyen volt magyarországi németnek lenni. Úgy gondolom, hogy most újra büszkék lehetünk arra, hogy a magyarországi németségnek vagyunk a tagjai – hangzott el a beszédben. Az elnök a német nyelv és beszéd megõrzésének fontosságára is felhívta a figyelmet, s hogy a fiataloknak, gyerekeknek meg kell tanítaniuk a dalaikat, verseiket, történeteiket és történelmüket.
A megemlékezés a kegyelet és tisztelet virágainak elhelyezése után a Közösségi és Tájházban folytatódott, ahol a Német Nemzetiségi Gyermekcsoport Környe, valamint a dunaszentmiklósi és helyi Német Nemzetiségi Dalkör adott ünnepi mûsort, végül pedig a vértessomlói Heimattöne zenekar szórakoztatta az egybegyûlteket.
S.Gy.