A szélsõ 1945-48. között a helyi MÁV színeiben focizott, egy BLASZ–Dunántúli ifjúsági válogatott meccsen figyeltek fel rá. Nem sokkal késõbb az Üllõi úton, Ferencvárosban találta magát. Hetven bajnoki meccsen 33 gólt szerzett, majd a csapat szétszedése után elõbb a Csepelen folytatta pályafutását, aztán a Bp. Honvédnál kötött ki. 43-szor játszott a válogatottban, 1952-ben Helsinkiben az olimpián aranyérmet, az 1954-es világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett nemzeti csapatunkkal.
1956-ban, a Honvéd túrájáról nem érkezett haza, a nyugatot választotta. Az AS Romához igazolt, majd a Barcelona következett. Nem véletlenül vált a spanyol közönség kedvencévé. Pályafutása végén még szerepelt az Austria Wienben, majd Spanyolországban élt, ahol kávéházat nyitott. Elõször 1983-ban látogathatott haza Magyarországra.
Már ekkor emlegette, hogy szívesen térne végleg haza Komáromba. Álma a ’90-es évek elején megvalósulhatott, ismét komáromi lakos lett, oroszlánrészt vállalt abból, hogy a komáromi labdarúgóélet újjáéledjen. A csapat a körzeti bajnokságból indulva jutott el a másodosztályig.
Pro Urbe-díjat kapott, halála után díszpolgár címet adományoztak neki, a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendje birtokosa is volt.
1997. szeptember elsején, súlyos betegség után hunyt el.
Komáromban, a Czibor Zoltán Városi Sporttelepen emlékszobát rendeztek be tiszteletére. Az elmúlt év végén, a Fradi két kiválóságára, Cziborra, és Albert Flóriánra emlékezve nyitottak kiállítást a Duna menti városban. Az ereklyéket akkor Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe.
A szombati tornát Kozenkow Ferenc szervezte, a díszes serlegért a Komáromi VSE, a Gyõri ETO, a tatai Klapka Focisuli, a Koppánymonostori SE, az Ácsi Kinizsi, és a gyõri DAC gárdái szállt harcba. Az U12-esek mérkõzéseire több egykori kiváló labdarúgót is vártak. A nap során látogatható volt a Czibor-emlékszoba, és a vendégek filmet tekinthettek meg Komárom labdarúgásáról is.
(Forrás: kemma.hu)