Az idõs fõhadnagy tatai otthonában megjelentek a Honvédelmi Minisztérium, valamint a helyõrség képviselõi. A kedélyes hangulatú köszöntés és a miniszteri elismerés átadása során az egykori katonatiszt háborús élményeirõl mesélt az egybegyûlteknek. Volt mirõl, hiszen a második világháború alatt kétszer is megjárta a frontot.
1941-ig tanárként dolgozott, ekkor hívták be katonának. Ezrede 1942-ben indult el a keleti frontra, ahol társaival együtt a doni katasztrófa részese lett. Ezrede nem kisebb feladatot látott el, mint az urivi hídfõ védelme. Betegség miatt átmenetileg hazatérhetett a frontról, ám a nyugalom nem tartott sokáig. 1944-ben ismét hadba szólították − ekkor már a határok védelme volt a cél − ennek megfelelõen a Vereckei- és Uzsoki-hágó lezárása volt az alakulat feladata. 1945 májusában ezrede az utolsók között tette le a fegyvert. A háború után tízezer társával együtt orosz hadifogságba került. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen három év fogság után elhagyhatta a tábort, és hazatérhetett. A Rákosi-rendszer méltatlanul megfosztotta tiszti rangjától.
A háború után visszatért egykori hivatásához − matematika-fizika szakos tanárként helyezkedett el a tatai 2. számú Vaszary Iskolában, ahol nyugdíjazásáig igazgatóhelyettesként is tevékenykedett. Diákjai szerették és felnéztek rá, amit mi sem mutat jobban, mint hogy századik születésnapján is felkeresték egykori növendékei.
Az idõs katonatiszt nemcsak a Magyar Honvédségben, hanem Tatán is rangidõsnek számít, ahol általános ismertségnek és köztiszteletnek örvend. Katonamúltját soha nem felejtette el, lánya elmondása szerint néha álmában is sorozásra indul. A számos háborús kitüntetés tulajdonosa − aki egyaránt hálás a felterjesztõnek és az adományozónak − azt ígérte, hogy a szerdán átvett elismerés a kitüntetések között a fõhelyre kerül.
Forrás: Honvédelem.hu