Magyary Zoltán emlék-konferencia Tatán

A tatai Hotel Kiss biztosított helyet június 8-án a Magyary Zoltán Népfõiskolai Társaság és a Tata város önkormányzata által szervezett hagyományos konferenciának, amelyet a jeles közigazgatási szakértõ munkásságának szentelnek évrõl-évre. Különös aktualitást adott az idei rendezvénynek az a tény, hogy a kormányzat Magyary Zoltánról nevezte el azt a cselekvési programot, amelynek mentén jelenleg is zajlik a magyar közigazgatás átszervezése.

A mintegy száz résztvevõt Keresztesi József, az MZNT elnöke köszöntötte. Megnyitójában Michl József, Tata város polgármestere hangsúlyozta, hogy Magyary nem a régmúlt tudósa, életmûve ma is felhasználható, és hasznos. Bevezetõ gondolataiban Czunyiné dr. Bertalan Judit kormánymegbízott hozzátette, hogy a közigazgatás az a terület, amely mindig többes nyomás alatt áll, hiszen meg kell felelnie az ügyfél, a gazdaság szereplõi és az állam elvárásainak egyaránt.
A konferencia elsõ elõadója dr. Saád József szociológus volt, aki Magyary Zoltán a tatai járásban végzett kutatásainak 1939-ben megjelent írásos összegzéséhez (A közigazgatás és az emberek) fûzött gondolatokat. Elmondta, hogy az akkor felvetett problémahalmaz nagyrészt ma is érvényes. Ugyanúgy értékválságos idõket élünk, kesze-kusza a közigazgatás, így fordulatra van szükség, amely a jó állam irányába mutat. Dr. Csite András PhD, a HÉTFA Kutatóintézet és Elemzõ Központ igazgatója az új járási rendszer bevezetését elõkészítõ szociológiai vizsgálat eredményeit és javaslatait ismertette. Jövõre várhatóan 170-173 vidéki és 20 budapesti járás alakul. Ahhoz, hogy az igényeket kielégíthessék – azaz a polgárnak ne kelljen 15 km-nél messzebbre utazni az ügyintézéshez – 250, területileg arányosan elhelyezkedõ közepes központra, városra lenne szükség, ám ma ezekbõl csak 150 áll rendelkezésre, így egyelõre ez a köztes járásszám valósulhat meg Magyarországon.
Az Alaptörvény és a közigazgatás kapcsolatát és fontosabb összefüggéseit boncolgatta a következõ elõadó, dr. Gulyás Gergely országgyûlési képviselõ. Hangsúlyozta, hogy az állami és az önkormányzati feladatok szétválasztására, profiltisztításra és világosabb viszonyok teremtésére van szükség a közigazgatás megújítása révén. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerepe a közigazgatás és a szakember képzés megújításában volt a témája dr. Cserny Ákos, az NKE Közigazgatás-tudományi Kar dékánja hozzászólásának. Az új egyetem három karral mûködik január elsejétõl: a honvédtisztek, a rendvédelmi dolgozók és a közigazgatási szakemberek képzése a feladata. Ez utóbbi különösen fontos, és az oktatói karnak is csak olyanok lehetnek a tagjai, akik maguk is rendelkeznek közigazgatási gyakorlattal.
Dr. Szabó Erika, a KIM Területi Közigazgatásért és Választásokért Felelõs államtitkára a közigazgatás korszerûsítésének lépéseirõl tartott elõadást. Elmondta, hogy legelõször „visszamegyésítették” a törvénytelenül felállított regionális államigazgatási hivatalokat, így 2010. szeptember elsejétõl újra mûködik az önkormányzatok törvényességi felügyelete. Tavaly január elsejétõl létrehozták a megyei kormányhivatalokat, és ebbe a szervezeti keretbe integráltak 14 hatósági ügyet, amelyek száma a késõbbiekben tovább bõvül majd. A cél az egyablakos ügyintézési rendszer megvalósítása 2013 végéig. A járásokkal jövõ január elsejétõl új államigazgatási egységek jönnek létre, és ezt nem kíséri járási önkormányzatok felállítása. A járási hivatalok átveszik a települési jegyzõk jelenleg több mint 1400 hatósági feladatának többségét. Országosan mintegy 300 kormányablak fog mûködni kétmûszakos munkarendben, 8-tól 20 óráig. Nem kell azonban mindenért a járási központba menni, a településeken mûködõ ügysegédek fogják a helyben átvett iratokat továbbítani ügyintézésre.
A konferencia záró elõadását a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói (Fási Csaba, Vass Dóra, Kovács László és Sárdi Patrik) tartották, aki a tatai térségben, Magyary Zoltán nyomdokain egy TÁMOP kutatás tapasztalatairól számoltak be. Az elõadások végeztével a résztvevõk megkoszorúzták Magyary Zoltán szülõházát, szobrát és emléktábláját, a rendezvényt támogató tatai önkormányzat polgármestere, Michl József és Keresztesi József, a MZNT elnöke pedig ajándékkal kedveskedett a hasznos és tartalmas konferencia közremûködõinek.

VK

Magyary Zoltán
(Tata, 1888 – Héreg, 1945)

Katonatiszti családban született Tatán. A piaristáknál folytatott középiskolai tanulmányait követõen államtudományi oklevelet (1910), majd jogtudományi (1912) doktorátust szerez. Kiváló adottságainak köszönhetõen végigjárja a köztisztviselõi ranglétrát. Pályájának elsõ fele a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kapcsolódik. Az 1930-as évektõl egyetemi tanári, és az általa alapított, vezetett közigazgatás-tudományi intézetben végzett kutató munkássága válik meghatározóvá. Ekkorra már nemzetközi hírû közigazgatási tudós.
Gyakorlati törekvései sokféle módon megnyilvánultak – ezekre természetesen hatással voltak a korszak szellemi áramlatai is. Közülük a tatai munkásságát említjük példaként, mert az 1939-ben megjelent “A közigazgatás és az emberek” c. tanulmánykötet jól illusztrálja mind Magyary felfogását, mind azt a módszert, amit alkalmazott. A közigazgatásból kiindulva Magyary a helyi társadalom problémáinak tudományos igényû feltárásáig jut el. Így keresi egy olyan közigazgatás mûködési modelljét, amely az embereket szolgálja, az emberek érdekében jön létre.
Több nyelven beszélt, saját képességeit folyamatosan fejlesztette (pénzügytan, szervezéselmélet, gyorsírás), több külföldi tanulmányúton vett részt (Németország, Olaszország, USA, Szovjet-Oroszország). Feleségével, dr. Techert Margit filozófussal a szovjet front elõl menekülve 1944-ben Tatára, majd Héregre az erdészházba költöznek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választják. A tatai Környei úti temetõben alusszák örök álmukat. Gyermekük nem volt, Magyary utolsó oldalági leszármazottja 2002-ben halt meg.