Hajmáné Kalocsai Éva szervezõ könyvtáros a mûvelõdési házban elégedetten konstatálhatta, hogy a „Lélekfény” nevet viselõ rendezvényre nem csupán hölgyek érkeztek, akik egyébként – feltehetõen – nyitottabbak a témára, s gyakrabban teszik fel saját maguk számára is a kérdést: miként élhetnék harmóniában?
A kecskédi pszichológus, író – a többi között – erre a felvetésre is megadta a választ, s már elõadása elején leszögezte: nem hisz a negatív dolgokban, s mindenkit arra sarkall, hogy a történésekben keressék, lássák, éljék meg a pozitívumokat. Átvesszük a rezgést, hogy ez sem sikerül, meg az sem. Pedig csak meg kellene tanulnunk a pozitív átkapcsolást, hogy harmóniában élhessünk – fogalmazott, s azt a tévhitet is eloszlatta, hogy az egyensúly az állandó boldogságot jelenti: az egyensúly sokszor egy pillanatnyi állapot, amihez igenis meg kell élni a „fentet és a lentet” is, hiszen ezek nélkül nem tudnánk, milyen is valójában az egyensúly.
Milyen volt a napjuk? – tette fel a kérdést, s a résztvevõk moraja jelezte, úgy érzik, nem igazán dicsekedhetnek, s dõlhetnek elégedetten, boldogan hátra este a fotelben. Tóth Mercédesz a reakciók láttán mosolyogva beszélt azokról az apró örömökrõl, amiket nem élünk meg, s a gyermekekrõl, akik számára ez nem jelent problémát. Mindenkiben benne él a gyermeki énje, hát merjünk örülni! – javasolta a jelenlévõknek. S hogy az örömforrások tekintetében mennyire „bekötött szemmel” járunk, azt egy történettel érzékeltette. Amerikában egy világhírû hegedûmûvész több millió dollár értékû hangszerével egy aluljáróban kezdett muzsikálni. Száz emberbõl jó, ha tíz megállt mellette, miközben ugyanazért a koncertért például az operaházban súlyos áron kellett volna belépõjegyet vásárolniuk. Kapunk valamit, és elmegyünk mellette – fogalmazott az elõadó, aki azt is vallja: a harmónia feltétele az öröm, a nyitás a változásra, a hit, amely erõt, táplálékot ad, önmagunk és mások szeretete, elfogadása, s hûség önmagunkhoz.
S.GY.