Az 1894-ben Selmecbányán született Faller Jenõ munkássága szervesen kapcsolódik Várpalotához. A bányaigazgató, tanár neve kitörölhetetlenül belevésõdött a város történetébe. Dr. Faller Jenõ már 1929-ben üzemvezetõ volt a városban. 1946-tól a dunántúli szénbányászat kerületi vezetõje, 1948-49-ben az ottani szénipari központ vezérigazgatója. Emlékét, nevét szobor, utca jelzi a városban. A szakképzõ intézet is az õ nevét vette fel, utóbbinak története van.
Még 1876-ban a helyi kastély udvarán kútásás közben szénre bukkantak. A szénvagyon felfedezése magával vonta a szakemberképzést is. A jeles dátum 1935, amikor megalapították a Várpalotai Vájáriskolát dr. Kiss László bányatanácsos kezdeményezésére. Célul tûzték ki, hogy a bányában dolgozó segédvájárok megfelelõ képzést kapjanak. A bányaüzem vezetõje Faller Jenõ okleveles bányamérnök-fõfelügyelõt bízta meg ennek megszervezésével. Nos, a szakemberképzés jó kezekbe került, mint a tények bizonyítják. Faller Jenõ többlépcsõs oktatást vezetett be az intézményben: csilléstanfolyam, segédvájár- illetve vájároktatás képezte a fokozatokat.
Elsõ ízben 1935-ben avattak vájárokat. A szakmunkás-bizonyítványokat ekkor vehették át a végzettek az elnöklõ bányahatósági küldöttõl. Igazi úttörõmunka volt ez, hiszen az országban itt képeztek és avattak elsõ ízben bányász szakmunkásokat. A rendelet ugyanis, amely az országban kötelezõvé teszi a bányavállalatoknak a vájárképzést, csak két esztendõvel késõbb, 1937-ben jelent meg.
A hálás utókor nem feledkezett meg Várpalotán a szakemberképzés megteremtõjérõl. A szakképzõ iskola tantestülete 1988-ban úgy döntött, hogy az intézmény felveszi Faller Jenõ nevét. Döntésükben az indoklás: a bányászati szakember, oktató szerette a várost, kutatásaival gazdagította annak ismeretanyagát, és természetesen azért, mert megvalósította a vájároktatást a településen.
M. T. S.