A sok csatát megélt bányászstadiont Grosics Gyula neve fémjelzi a jövõben
A víz szalad, a kõ marad… – Grosics, a tatabányai futball alapköve
A kora délutáni szeles napsütésben meglepõen nagy mozgolódás tapasztalható a megyeszékhely labdarúgócsapatának fõhadiszállása környékén. A sürgés-forgás egyrészt a vasárnapi bajnoki mérkõzésnek szól, a négy forduló után százszázalékos Duna FC Tatabánya fogadja a BKV Elõre csapatát. A másik apropót az 1981-es „Real-verõ” Tatabánya öregfiúk és a Sztárválogatott összecsapása szolgáltatja, azonban nem lehet kérdés, hogy a többség Grosics Gyula, a magyar, és egyben a tatabányai futball legendás alakjának tiszteletére látogatott ki a stadionba. Az ünnepélyes pályaavató hangulatáról a helyi tûzoltó zenekar gondoskodik, amely a gyepen föl-le masírozva szórakoztatja az egybegyûlteket. A rendezvény díszvendégei is megérkeznek lassan. A közéleti személyiségek közül Schmidt Csaba polgármester, Kancz Csaba alpolgármester, Bencsik János államtitkár és Borkai Zsolt MOB elnök mellett Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor is tiszteletét teszi az ünnepségen. A sportvilág nagyjai közül – a teljesség igénye nélkül – Gyula bácsi egykori csapattársa, az Aranycsapat másik még élõ tagja, Buzánszky Jenõ tûnik fel a lelátón, de Dunai Antal, Mészöly Géza, Földi Imre és Róth Antal is megjelent e jeles napon.
A fokozódó várakozás közepette végül megérkezik az ünnepelt is. Grosics Gyulát Lázár Vilmos fogathajtó kocsiján tapsvihar közepette, felállva ünnepli a mintegy 1500 fõs tömeg. A tiszteletkörök megtétele után a Nemzet Sportolóját elõször Borkai Zsolt köszönti, aki az egykori kapuvédõ eredményeit felsorolva a „világ legjobb kapusa” jelzõvel illetti Gyula bácsit. Orbán Viktor egy bibliai példabeszédre utalva kiemeli, hogy a tatabányai labdarúgást, mint általában a jelentõsebb dolgokat sem szabad futóhomokra építeni, hanem szilárd alapokra, majd a bányászköszöntéssel zárja szavait. Schmidt Csaba megköszöni Grosicsnak, amit a város labdarúgásáért tett, azt, hogy olyan generációk építkezhettek személyiségébõl, mint például az 1980-as évek csapata. Ezután Eperjes Károly színmûvész tolmácsolja Vicente del Bosque, a spanyol nemzeti válogatott szövetségi kapitányának üdvözletét, amit Nemcsák Károly magyarul is megoszt a nagyérdemûvel.
Az ünnepség végül elérkezik az újszülött létesítmény leleplezéséhez, amely nyomán a fedett lelátót a „Grosics Gyula Stadion”, és a névadó arcképe díszíti majd a jövõben. A stadiont Hamar László református lelkész és Simon Péter katolikus plébános szenteli fel és áldja meg, akik az elsõ, történelmi kezdõrúgást is elvégzik az új Grosics Gyula Stadionban.
Gyula bácsi, aki februárban ünnepelte 85. születésnapját, végig türelmesen válaszolt az újságírók kérdéseire, habár látszott rajta, hogy élményei felidézése közben nem egyszer elérzékenyült. Grosics Dorogon született, pályafutását a helyi Bányászban kezdte, ahonnan a MATEOSZ MSE, majd a Budapest Honvéd labdarúgója lett. Politikai számûzetésének a Tatabányai BSC közbenjárása vetett véget, a klub hálóját 123 mérkõzésen védte 1956 és 1962 között. A címeres mezt 86 alkalommal ölthette magára, legnagyobb eredményei közé tartozik egy olimpiai aranyérem (1952, Helsinki), és egy világbajnoki ezüstérem (1954, Bern). Grosics tagja volt az „Évszázad mérkõzésén”, az angol válogatott ellen 6-3-ra diadalmaskodó magyar csapatnak.
Fáradtsága ellenére igazi sportemberhez méltóan végig ott maradt a vasárnapi rendezvényen, megtekintette a 4-1-es hazai gyõzelemmel záruló ’81-es öregfiúk csapat és a Sztárválogatott összecsapását, valamint a 2-0-s vereséggel záruló bajnoki mérkõzést is. Köszönünk mindent, Gyula bácsi, jó szerencsét!
Taizs
 |
A fenti cikket is megtekintheti modern, |