Az 1947. augusztus 27-ei jogtalan kitelepítés Környét sem kímélte: 101 családot kényszerítettek csekély ellátással zárt teherkocsikba, s szállítottak Németországba. Helyükre felvidékrõl, Csallóközbõl telepítettek át magyar ajkú családokat. A településen 1997-ben, a kitelepítés 50. évfordulóján rendeztek elsõ alkalommal megemlékezõ ünnepséget, a vasútállomás melletti, egy sínt, egy vasúti kocsi kerekét, s egy bõröndöt ábrázoló emlékmû 2007-ben készült el a Német Kisebbségi Önkormányzat és a helyhatóság együttmûködésében.
A szombati, a kitelepítés hatvannegyedik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként hagyományosan Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét a római katolikus templomban, majd a vasútállomás melletti emlékmûnél Hamburgerné Tirhold Kármen, a Környei Német Kisebbségi Önkormányzat tagja köszöntötte az egybegyûlteket.
1947. augusztus 27. Környén egy átlagos napnak indult, a délelõtt folyamán azonban váratlanul rendõr alakulatok jelentek meg, és megkezdték a kitelepítés elõkészítését… A kitelepített családokat marhavagonokba zárták, az útra mindössze 20 kg poggyászt vihettek magukkal… A hazájukat szeretõ környei sváboknak ilyen szégyenletes módon kellett távozniuk szülõföldjükrõl… Voltak, akik nem nyugodtak bele hazájuk elvesztésébe, hanem Bajorországon és Ausztrián keresztül haza szöktek.  De még ha sikeresen haza is értek, itthon további megpróbáltatások vártak rájuk. Gyakran évekig kellett bujkálniuk valamelyik rokon lakásán, állandó rettegésben élve, hogy a rendõrök bármikor rájuk törhetnek… A kitelepített családok hosszú évekig csak levél útján érintkezhettek az itthon maradt hozzátartozókkal, haza csak 1956 után látogathattak – idézte fel az eseményeket a képviselõ, majd Hoffart Szabina és Trézl Adrienn egy kitelepített visszaemlékezésén keresztül érzékeltette kétségbeesésüket, fájdalmukat, kínzó honvágyukat, s hitüket, hogy egyszer visszatérhetnek szülõföldjükre.
Õk, legnagyobb számban a törökdúlás után érkeztek Magyarországra, hogy munkájuk verejtékével, szeretetükkel újból termõre fordítsák a háborúk által feldúlt és tönkretett földeket. Nagyon sokan közülük az 1848-49-es szabadságharc idején már életüket áldozták Magyarországért, ezért a földért. Ezért is érthetetlen a nagyhatalmak világháborút követõ lakosságcsere egyezménye, melynek következményeként százezreket, milliókat ûztek el szülõföldjükrõl, otthonaikból, hogy helyükre más országokból, más nemzetiségû családokat telepítsenek… Ez a tragédia azokat is sújtotta, akik itt maradtak: elveszítették rokonaikat, barátaikat, szerelmeiket… – fogalmazott emlékezõ beszédében Beke László. A polgármester zárásul azt kérte a jelenlévõktõl, hogy a mindennapok során is sétáljanak el az emlékmûhöz gyermekeikkel, barátaikkal, s hallgassák meg azt a szomorú történetet, amelyrõl mesél. 
A megemlékezés a kegyelet és tisztelet virágainak elhelyezésével folytatódott, majd a Közösségi és Tájházban a Német Nemzetiségi Gyermekcsoport és a Német Nemzetiségi Dalkör ünnepi mûsora után az emlékezõk közösen elevenítettek fel régi környei német és magyar dalokat.
S.Gy.