A jogszabályok és a piac hálójában
– Mostani lapszámunkban külön riportban foglalkozunk a vegyipari vállalkozásokat érintõ REACH szabályozással. Mennyire érintette ez önöket?
– Két-három évente új szabályokat hoznak, amelyekhez alkalmazkodni rengeteg munkát, plusz energiát és költséget jelent. A REACH értelmezésén és feldolgozásán már túl vagyunk, az nem igazán érintett bennünket. Mi ugyanis nem alapanyag, hanem keverékgyártók vagyunk, így olvasva a szabályozást úgy gondoljuk, hogy az alapanyagoknál kell ezt a besorolást megcsinálni. Itt van viszont a CLP – keverékek osztályozása (Classification), címkézése (Labelling) és csomagolása (Packaging) –, amely az összes biztonsági adatlap átdolgozását igényli. Közel ötszáz termékünk van, és minden egyes darabot külön-külön, alapanyagonként be kell sorolni biztonsági szempontból. Maga a jogszabály 1800 oldal, amit értelmezni kellett, saját magunk számára lefordítani, hogy meg tudjunk felelni. Ráadásul a forma kötött, egy ilyen adatlap körülbelül tizenhat oldal, amelynek csak a kitöltése iszonyatos adminisztrációs munka. Szerencsére van egy kolléganõnk, aki ezt meg tudja csinálni, és immár két hónapja ezeknek az adatlapoknak a kitöltésével foglalkozik. Most el lehet képzelni, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol nincs megfelelõ szakember, mekkora költséggel tudják ezt a munkát elvégeztetni. Ráadásul az új elõírásoknak megfelelõen új címkéket is kell gyártani, amelyen megváltozott jelzések szerepelnek, ezáltal a raktáron levõ, legyártatott címkekészletet egyszerûen kidobhatjuk. Nekünk, mint keverékgyártóknak 2015-ig kell a címkézést átalakítanunk, de azért folyamatos munkát jelent ez is.
– Mennyire érinti Önöket az egekbe szökõ olajár?
– Ez bizony mindenkit érint, nemcsak a vegyiparban dolgozókat, hiszen jelentkezik a szállításban, ezáltal pedig az árakban. A mi alapanyagáraink is folyamatosan emelkednek, ám érdekes módon nem mindig az olajárral összefüggésben. Sajnos az a helyzet, hogy ezt az árnövekedést mi a késztermék esetében nem nagyon tudjuk érvényesíteni. A bolthálózatok, multik esetében, akik forgalmazzák a termékeinket, 6-8%-ot tudtunk emelni, holott a gazdaságossághoz legalább 25%-ra lenne szükség.
– Hogy lehet ekkora veszteséget kezelni?
– A termék árát 90%-ban az alap- és a csomagolóanyag ára szabja meg, mindegyik jelentõsen, 30-40%-kal emelkedett az elmúlt fél évben. Természetesen megnõtt a fuvardíj is, így nem tudunk mást tenni, minthogy bízunk abban, hogy visszaáll a rend, és újra kezelhetõ szintre csökkennek az alapanyagárak. Egyébként az elmúlt években nõtt a forgalmunk, többet tudtunk eladni, csak éppen a nyereségtartalom jelentõsen csökkent. Szerencsére létszámot nem kellett csökkentenünk, 62-en vagyunk jelenleg is.
– Lehet alkudni a bolthálózatokkal további árérvényesítésrõl?
– Örülünk, ha a jelenlegi tárgyalásaink eredményét, az említett 6-8%-ot érvényesíteni tudjuk. Nem igazán vagyunk alkupozícióban. Sajnos harminc évvel ezelõtt egy nagyon rossz tendencia kezdõdött. Fokozatosan bejöttek a multi áruházláncok, akik elsõsorban a saját országukból származó termékeket forgalmazzák, és esetleg az olyan kis értékû árukat rendelik meg tõlünk, amiket nem éri meg ideszállítani. Mivel nem igazán sikerül bekerülni a hozzánk hasonló kis- és középvállalkozásoknak a kereskedelmi beszállítók közé, sorban megszûnnek. Csak itt Tatán az elmúlt években négy-öt nagy múltú cég lehetetlenült el ezek miatt a problémák miatt. Ahhoz, hogy versenyben maradjunk a nagy világcégekkel, mint pld. a Henkel vagy a Procter and Gamble, fejlesztésekre lenne szükség. Az egyik óriás például egyetlen mosópor reklámjára 250 milliót költött. Kétszer annyiba kerül, mint a miénk, kelendõ is, pedig semmiben sem jobb, viszont nekünk nincs pénzünk hatalmas kampányokra. Így aztán dolgozunk ahogy tudunk, egyelõre tartjuk magunkat, és bízunk abban, hogy nem kerülünk az elõbb említett, megszûnt cégek sorsára!
Veér Károly